Lettországban szerepelt a füleki Rakonca Néptáncegyüttes

A több évtizedes múlttal rendelkező füleki Rakonca Néptáncegyüttes ismertsége messze túlnőtt Fülek, a nógrádi régió, de az ország határain is.

A helyi, hazai és magyarországi bemutatkozások mellett szívesen látott vendégei a távolabbi országok hagyományokat és táncokat szerető közönsége előtt.  Június elején Lettországban mutatták be művészetüket, ahol a  4. alkalommal megrendezett „Eima, eima“, nemzetközi néptáncfesztiválon vettek részt.

Hazatérésűk után az együttes vezetőjét Varga Norbertet kérdeztem.

   

Nem először szerepeltetek külföldi fesztiválon?

Az együttes 2000-ben volt először külföldön, Törökországban, Isztambulban léptünk fel. Azóta folyamatosan törekszünk arra, hogy ha nem is évente, de rendszeresen átlépjük a határokat, hiszen ez egy másfajta hangulatot, megmérettetést ad a számunkra és van egy kohéziós ereje is. A gyerekek világot látnak és a hírét tudjuk vinni a hazai néptánc mozgalmunknak. Lettországba egy vajdasági szervező irodán keresztül jutottunk ki, akikkel már hosszú évek óta dolgozunk együtt.

Közel egy hétig voltatok úton!

A fesztivál 4 éjszakát biztosított  a számunkra, ehhez egy napot rászervezetünk, amelyet Litvániában Vilniusban töltöttünk el, ahol a város Világörökség részét képező történelmi központját néztük meg  városnézéssel. Mindig fontos célkitűzés számunkra, hogy a egy olyan térségbe megyünk, ahol nem jártunk, akkor minél többet ismerjünk meg belőle.

A fesztivál központi helyszínére Balvi városa volt. Mi tudhatunk róla?

Ez egy kb. 7000 lakosú kisváros. A 2. világháború során szinte teljesen elpusztult. A történelmi épületeiből csak néhány maradt meg. A pusztulásnak mára semmilyen nyoma nincs, de a több évtizedes szovjet megszállásnak sem. Azt gondoltuk, hogy a városnak lesz egy posztkommunista hangulata, de semmi ilyet nem láttunk. Egy nagyon fejlett város.

Van szép kultúrháza, egyházi kulturális központja, szabadidő központja, művészeti iskolája, egy nagyon korszerű múzeuma, épen megmaradt  egy 19. századi kastélya. A fesztivál helyszíne  egy hatalmas szabadtéri színpad volt, ahol több, mint 1000 néző ült a nézőtéren.

Három nap alatt 5 alkalommal léptetek színpadra, de egyéb programok is vártak.

A fesztivál a régió 3 helyszínen zajlott, kétévente kerül megrendezésre „Eima eima” címmel, ami azt jelenti, hogy „gyerünk, gyerünk”. Balvin kívül Rugaji és Viļaka községekben jártunk.Kirándultunk Saipetniekibe, ahol a várossal ismerkedtünk meg.

A fesztivál fő napja, szombaton Balviban zajlott, amelyen több, mint 20 együttes vett részt. Rajtunk kívül voltak itt cseh, szerb, lengyel és észt csoportok.  Előtte kora délután a Parish Kubuli-i idősek otthonában léptünk fel, amely egy idillikus helyen, egy tóparton található. A színháztermüknek legalább 100 férőhelyes nézőtere volt.

A partner együttesünk a legjobbnak tartott hazai, rigai  együttes volt, akik számára teljesen természetes volt, hogy ilyen helyen szerepelnek.  Az esti fogadáson a város vezetői köszöntötték a résztvevőket, ajándékcserével, a táncosoknak szervezett bállal.

A záró gálának Viļaka városa adott otthont. Ez a nap is úgy zajlott, ahogyan ez a fesztiválokon szokott lenni, a  település szervezésében. Délelőtt a község határában található skanzenben telt el,  ahol a Versukalns tanyán Viļaka kulináris örökségével a házi kenyérsütéssel is megismerkedhettünk.

Azután ezt vajjal, mézzel megkenve csemegézhettünk. Nagyon sokféleképpen ízesítik a mézet, pl. fenyőtobozokkal is. Fellépett itt egy helyi hagyományőrző együttes. Nagyon érdekes a vokális folklórjuk, a szlávos többszólamú éneklés, ennek is egy különleges élő formája. Nagyon jó volt, hogy ezt ott élőben hallhattuk.

Milyen műsorral mutatkoztatok be?

Csapatunk most 35 fős volt, amely két együttest takart, a Kis Rakoncát és Rakoncát.. A Kis Rakonca bodrogközi táncokat, a nagyok mezőségi, Visai táncot, egy táncösszeállítást Keleti pályaudvar koreográfiából amely kelet-szlovákiai magyar, szlovák és ruszin táncanyagot takar ill. szintén bodrogközit.  A leghosszabb időkeretünk 25 perc volt.

Hogyan fogadták ezt a műsort?

Mi nagyon kakukktojások voltunk, a műsorunkkal kilógtunk a sorból. Érdekesek  voltunk, temperamentumosok Dübörögtünk, csapkodtuk magunkat, ami magával ragadta a közönséget. Szerénység nélkül mondhatom, hogy nagy sikert arattunk, ami nyilvánvalóan a kuriózum jellegéből fakadt. A gyerekek nagyon helyt álltak a színpadon. A szervezők közül néhányan azért (fel)ismerék, hogy ez a csárdás, tudjuk, hogy mi.

Tehát a többi együttes műsora egészen más jellegű volt? Melyik együttes bemutatója tetszett nektek?

Inkább összességében volt érdekes látni őket, a lett színpadi folklór, alkotás viszonylatában.  Valószínűleg az orosz hatással függhet össze, hogy a „mojszejevista” kicsit stilizált színpadi megjelenés volt a legjellemzőbb. Amennyire sikerült ott erről elbeszélgetni, hogy már csak morzsányi nagyságrendben maradt meg a hagyományos tánckultúra, nem nagyon volt miből táplálkozni.

Ami meglepett, de sejtettük, hogy ugyanazok a sortáncok, a nyugat-európai udvari táncoknak a maradványai vannak ott is. Ezt szinte poposított zenére táncolták. Ritkábban, de volt élőzene is, aminek nagyon örültünk. Ami a legjobban megmaradt bennem azok az élőzenekaros lett általuk hagyományőrző együttesnek nevezhető csoportok voltak, akik tényleg a legautentikusabban  mutatták be kultúrát. Egyébként a balett felé hajló, művészies megfogalmazást láttunk leginkább.

Az egyes helyszínek programjait össztánc zárta. Ehhez az ő sortáncaik közül kellett néhányat megtanulni, amihez a társaságunk először olyan kénytelen-kelletlen módon állt hozzá, nem találtak semmi érdekeset benne. Ez viszonylag egyszerű, egyfajta szökdelésből és különféle térváltoztatásokból állt. De ahogy sodródtunk be a fesztiválba, annál inkább kaptak rá az ízére, és a vége felé még a dallamokat is dúdolták.

A teljes fesztivál szabadtéren zajlott?

Igen, mindenütt épített szabadtéri színpadok szolgáltak helyszínül. Amit különlegesnek találtunk az a természet közeliségük, amely mindenütt jelen van az ő kultúrájukban. Ez abban is megnyilvánult, hogy ezek a színpadok is város szélén épültek fel, ligetekben, erdős részeken. Inkább a közönség jött ki a fesztivál után, mintsem a fesztivál ment be a városközpontba. Épített színpadok voltak. Meglepődve láttuk, hogy egy ligetbe vittek, ahová a fellépés előtt félórával nagy számban érkeztek a nézők.

Milyen volt szervezés?

Nagyon hamar láthatóvá vált, hogy az itteni lakosok, közöttük a vendéglátóink mennyire egyszerűek, természetesek és nagyon barátságosak. Azt hittük, hogy mivel északra megyünk egy kicsit ridegebb mentalitás fogad majd minket. De nagyon kellemesen csalódtunk. Nagyon jó szervezők.

Példának okáért miután az egyik helyszínt elmosta az eső (itt több száz résztvevőről beszélünk, akiket mozgatni, etetni kellett) nagyon gyorsan és feszültségmentesen tudták megoldani azt, hogy áttelepült a fesztivál a fedett sportcsarnokba. Öt perc csúszással tudtunk úgy indulni, hogy minden be volt rendezve, székek, lócák voltak, hangosítás.

Mentalitás?

Nagyon előzékeny, barátságos emberekkel találkoztunk. Látszik, hogy egy nagyon intelligens, természetközeli  nép, ahol a vidékiség nem a maradiságot jelenti. Mifelénk ügye ez  eléggé az utóbbi irányba mutat. Ott a  vidékiség  egy rang. Kerítést is alig láttunk, akár a városokban, akár a kistelepüléseken jártunk.  Tehát valószínű, hogy a közvagyont azt nem úgy kell ott védeni, mint mifelénk.

Értékelés?

Csak pozitív élményeket adott! Minden egyes fesztivál egy nagy kohéziós erőt hordoz magában. Abból a pici hátrányból, hogy minden együttes máshol volt elszállásolva előnyt is tudtunk kovácsolni, hiszen itthon kevés az alkalom az ilyen együttlétre. Így választhattunk  keresztanyákat ill. keresztapákat.  Ez egy rituális avatás, amit most egy késő éjszakába nyúló programként tudtuk megvalósítani.

Ezt azt jelenti, hogy minden fiatal táncos kap egy mentort, akit keresztapának, vagy keresztanyának hívunk, s aki majd odafigyel a kiválasztottjára. Tehát igazából jó testvérként segítik egymást. Megkérdeztük a nagyobbakat, a felnőtteket is, s mindannyian azt mondták, hogy nagyon jó, hogy együtt ment a két társaság.

Szakmai szemmel nézve mindig érdekes egy ilyen fesztivál. Nem is ötleteket merít az ember, hanem inkább a látókörét szélesíti azzal, hogy élő egyenes adásban lát idegen kultúrákat.  Jó kapcsolat alakult ki a fesztivál szervezővel. Beszélgettünk olyan lehetőségről, hogy ha nem is mi magunk, de valaki majd újra képviselheti ott a régiónkat. Segítünk abban, hogy kijussanak abba  térségbe.

Puntigán József

Nyitókép: Rakonca