„Kérjük, hogy Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolása ne maradjon valahol a szőnyeg alá söpörve, hanem legyen kivizsgálva, hogy megtalálják e szégyenteljes cselekedet elkövetőit és megrendelőit. Követeljük, hogy nemzetközi nyomozók is vegyenek részt a nyomozásban, akik garantálják, hogy a vizsgálat objektív lesz. Másik követelésünk, hogy új kormány alakuljon olyan személyek mellőzésével, akik korruptak vagy olyan korrupt személyekkel állnak kapcsolatban, akik képesek fizetni azért, hogy az adóinkból vagy az Európa Unió polgárainak adójából profitáljanak. Olyan kormányt akarunk, amely igazságosan kormányoz“ – hangzott el a Losoncon megrendezett tiltakozó akció zárasaként, melyet a rendezvény szervezője, Krasimír Damjanov olvasott fel.
A pontban 17.00 órakor a Köztársaság téren megkezdett rendezvényen több százan vettek részt. Nemcsak Losoncról, de a járás távolabbi részeiből is. A szervezők szórólapokon keresztül is kérték a résztvevőket, hogy őrizzék meg a nyugalmukat, tartózkodjanak az agresszió, az erőszak minden formájától. Arra is kértek mindenkit, hogy ne engedjék magukat senki által ilyen cselekedetre provokálni, ne használjanak pirotechnikai eszközöket, füstölőket, bármilyen „egyéb fegyvert“, mellyel veszélyeztetnék a többi tisztességes embert.
„Itt állunk, nem tehetünk mást, már nem bírjuk tovább. Nem tudjuk tovább hallgatni és nézni a politikusainkat, akik a közszolgálatot a hatalomhoz való jutás lehetőségégeként értelmezik, hogy aztán azt minél hosszabb ideig megtartsák és a saját gazdagodásukra használják.“ – mondta a bevezetőjében Krasimír Damjanov.
Majd szónokok sora lépett a színpadra. Közöttük többen olyanok, akik 1989. novemberében ugyanitt álltak a színpadon. „Nem gondoltuk, hogy annyi év után újra ezt kell tenni” – mondták többen is. A beszédek egyik legfontosabb gondolata az erőszak volt, hangsúlyozva, hogy ez nem az az eszköz, amellyel élni kellene.
Az országszerte a humoráról, iróniájáról ismert Jozef Pročko ezúttal a könnyeivel küszködött. Ján Kuciak testvérének levelét olvasta fel, s mint elmondta, nem volt könnyű feldolgoznia annak tartalmát.
Miroslav Sekula is több mint 30 év után állt színpadra. „Nyolcvanéves édesanyám pár perce felhívott és arra kért, ne lépjek fel, mert félt. … azt kérdezem, hogy hol élünk, 30 évvel a bársonyos forradalom után, hogy az anyáknak újra félniük kell a fiaikért. … látva a hírt az eseményről, tudatosítottam, hogy milyen naiv vagyok, amikor azt gondoltam, hogy a demokrácia a belső szerkezetével együtt valahogy majd tovább viszi a dolgokat … de nem, ez nem így megy…“ – mondta többek között. Hasonló érelemben utaltak az anyák szerepére és félelmére további felszólalók is.
Marcela Belová, a SME járási lapok hálózatának helyi főszerkesztője elmondta, hogy az ország nagyon rossz jeleket sugároz magáról külföldre, mert ma is úgy írnak rólunk, mint egy nem normális országról, amit gazdag emberek kis csoportja irányít, ami valóban nagyon szomorú.
Losonc népszerű, fiatal művészei (Lukáš Pelč, Peter Balko) is felszólaltak, akik évek óta tesznek és nem is keveset a losonci kulturális és társadalmi élet fellendítéséért. Most hazajöttek, mert úgy éreztek, itt kell lenniük és ki kell állniuk azért, amiért több helyütt az országban.
A szónoklatok sorát a losonci evangélikus egyházközség lelkésze, Ľudovít Hroboň beszéde zárta.
Puntigán József
Megosztás:
Címkék: Főoldal Ján Kuciak Jozef Pročko Krasimír Damjanov Losonc Lukáš Pelč Marcela Belová martina kusnírová Peter Balko
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
