Akik a hazáért haltak, tanítsanak a hazáért élni! – fogalmazott Kövér László a nyárasdi főhajtáson

A templom hívogató „szava” jelezte a megemlékezés kezdetét. A település önkormányzatának szervezésében 2018. október 6-án, szombaton a mártírhalált halt tizenhárom aradi vértanú előtt tisztelegtek. Beszédet Kövér László a Magyar Országgyűlés elnöke és Menyhárt József a Magyar Közösség Pártjának elnöke, államfőjelölt mondtak.

A nemzeti gyásznapon felcsendült a Himnusz is, majd a szentmisét követően az első írásos említésének 905. évfordulóját ünneplő község temetőjében lévő honvéd-emlékműnél sokan gyűltek össze, hogy együtt emlékezzenek…

Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke beszéde elején kiemelte a gyásznap lényegét és jelentését a magyarok számára: „A mai napon gyászoljuk az 1848/49-es forradalmunk és szabadságharcunk mártírjait, akiket a túlerő legyőzött és eltiport, ugyanakkor emlékezünk arra, hogy a magyar szabadságvágy örök, legyőzhetetlen és eltiporhatatlan. Gyász, amely lesújtja a szívünket, és emlékezés, amely felemeli lelkünket.”

Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc az Országgyűlés elnöke szerint „a kulturális önrendelkezés megteremtésével kezdődött, a politikai küzdőtereken bontakozott ki, majd a valóságos csatamezőkön dőlt el és torkollott a túlerő általi megtorlásba.” Majd részletezte a magyarok öntudatának újfenti megerősítést hozó történéseket: kulturális önrendelkezés, katonai önállóság, stb.

Kövér László rámutatott, hogy az 1849. október 6-i utolsó gyilkos pisztoly eldördülését, s az utolsó bitófa nyikorgásának elhalkulását követően a bécsi kancellárián a gyászoló magyarság ellen újabb megtorlást terveztek: a nemzeti büszkeségtől való megfosztás. „Akit alattvalónak szánnak, annak ugyanis nem öntudatosnak kell lennie, hanem bűntudattal és identitászavarral kell küszködnie. Akkor is ez volt és napjainkban is ez a mások leigázását tervező erőszándék.”

Az Országgyűlés elnöke az 1849. október 6-a utáni korszakot átnevelési időszaknak nevezte, melynek célja a magyarság nyelvétől és kultúrájától való megfosztás volt. Ezt a mai napig tartó tudatos kultúrharccal kezdték, amit olykor még a politika is segített.

„Akik támadnak, azok önmagukat mindig haladóknak nevezik. Akiket támadnak, azokat pedig mindig maradiaknak, vagy éppen annak, a nacionalistának, fasisztának, populistáknak, idegengyűlölőknek, kirekesztőknek, ami a hivatalos közvélemény szerint az adott időben a legkedvezőtlenebb megítélést vonja maga után. Akik támadnak, azok mindig bűntudatot akarnak kényszeríteni a magyarságra.” Figyelmeztetett, hogy a támadás mindig azokat éri, akik a magyarok öntudatának erősítésén dolgoznak, mivel az ún. maradiak az elnyomók szemében vétkeztek.

„Legnagyobb bűnük” pedig annyi, hogy a jó Isten teremtette népnek, kereszténynek, s magyarnak akarnak maradni a szülőföldön, amellett, hogy férfiak és nők maradnak családjaikban. Hogy az a Magyarország, amit szeretnének, magyar ország maradjon, s egy olyan Európát akarnak, amely az európaiaké marad.

Kövér emlékbeszéde végén hangsúlyozta, hogy az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc példája és hőseink teljesítménye kötelezettséget von maga után: a 21. században is legyünk a megmaradás emberei.. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Akik a hazáért haltak, tanítsanak a hazáért élni! – zárta.

Menyhárt József, az MKP elnöke gondolataiban kiemelte, hogy a nyárasdi megemlékezésen gyásznapra gyűlt össze a község apraja-nagyja. Mint elmondta, a hős férfiak köztünk élnek, akiket a hős nők támogatnak. Hozzátette hogy ez a szabadságharc nemzetiségek és keresztény-keresztyén vallások között is eldöntetett. „Ki tudná megtartani a hitet egy nemzetben, ha nem az édesanyánk?” – tette fel a kérdést.

Menyhárt Rázga Pál pozsonyi vértanú történetét is ismertette majd párhuzamot vont a népdalkör szépkorúi és az iskolások műsorszámai között „Van folytatás, mert dolgunk van a világon….” – emelte ki.

Bacsó László polgármester a főhajtás közti pillanatokban köszönetet mondott Magyarország kormányának: „Köszönjük, hogy Magyarországra felvidéki magyarokként mindig számíthatunk! Magyarország úgy tekint ránk, mint az árva gyerekekre, akik a Duna másik felén élnek, és úgy érezzük mi is, meg úgy látjuk, hogy Önök is.”