Sétálva egy 18. századi losonci házösszeírás nyomában

Losonc tragikus történelmi eseményeinek, főleg az 1849-es felégetésének egyik következménye, hogy a város dokumentumainak nagyobbik része a lángok martaléka lett. Így minden olyan írásos anyagnak amely megmaradt, értéke, nagy értéke van. Különösen akkor, ha az magát a várost mutatja be. Ezek egyike egy legkorábban 1784-ben, legkésőbb 1790-ben keletkezett városleírás „Series Domorum in Lossoncz iuxta Nr ?“ címmel élt túl több mint két évszázadot.

A legutóbbi losonci városnéző séta Böszörményi István, nyugalmazott tanár, helytörténész kalauzolásával az  egykori összeírás útvonalát járta be. Mint az a séta kezdetén elhangzott, a magyar nyelven írt lista a házak leírása mellett 304 nevezett losonci és 17 név nélküli (professor, praeceptor, harangozó, plébános, cantor, sellér, cseléd, serfőző, borbély, molnár, görög stb.) lakost is felsorol.

   

Közülük 138 volt magyar, 43 szláv, 12 német.  A listán előforduló 220 családnévből a leggyakoribb a Szabó, a Farkas és a Tatár voltak. A keresztnevek közül 281 férfiből 64 volt János. A számláló nem jegyzett fel női neveket.

A lista eredetileg 345 épületet sorolt fel, amelyhez utólag még 14 házat írtak hozzá. Ebből 333 volt lakóház, 26 pedig középület.

Az egykori – névtelen – összeíró ténylegesen körbejárta a várost, a számlálást az 1-es számmal kezdte és a 359-es számmal végezte, önállóan bejárva az utcák bal és jobb oldalát. Az egyik legérdekesebb kérdés, hogy hol volt az 1-es számú ház, hiszen az nem a mai utcamegnevezések szerint íródott. A későbbi korabeli leírások, beszámolók nagyobbik része is a házakat a tulajdonosaik szerint, az utcákat a házak szerint írta le.

Böszörményi István érdeme, hogy más leírásokból ismert és azonosított házak valós helyszínéből kiindulva visszafejtette az 1-s számú ház helyét. Ez a mai Vásárcsarnokkal szembeni épület. Az akkor ott állt ház volt a Vajansky és Füleki utcák sarkán. A útvonal további részének azonosítása sem volt egészen egyszerű, de abban sokat segített, hogy a város mai főbb utcáinak nyomvonala azonos az akkori utcák nyomvonalaival. Mindezt talán a legjobban az 1840-es évekből megmaradt várostérkép is hűen bizonyítja.

A két ív papírra és 8 oszlopba rendezett leírás természetesen több egyéb érdekes információt is magában rejt. A városnak akkor két malma volt, melyeket a Tugár-patak vize működtetett. Ezek egyike a város központjában még hatvan évvel később is „kelepelt“ és a mai Herz utca (Sugár utca) kiépítése idején bontották le, amikor felszámolták azt a mesterséges csatornát, mely a kerekét hajtotta.

A város lakosai mozi, internet, mobil és egyéb mai eszköz híján elsősorban a kocsmákban találkoztak, hogy megbeszéljék az ügyes-bajos dolgaikat, beszélgessenek (szép idők J). A leírás alapján kocsmákból minden utcában volt egynéhány. Haraszti kocsma (a város határában), Várasé Pálinka Korcsma, Várass Pálinkása és Várass Korcsmája (mai Voda utca), N. Váras Korcsma (Vajansky utca), N. Váras Vendégfogadó (Masaryk utca), Ser Korcsma és Bor Korcsma (Kubinyi tér), Gácsi Serfőző, Pálinka Ház (Bég utca), Ser Ház  (Voda utca).

A házak többsége földszintes volt, emeletes csak az ún. Vajda-ház volt, ahol a legendák szerint a magyar koronát is őrizték egy ideig. Tov§ábbá az Oskola épülete s valószínűleg a Toroczkai-ház. Utóbbi azért érdekes, mert egyéb források alapján elképzelhető, hogy ez azonos azzal a házzal, ahol Ráday Gáspár fia, Ráday Pál, Rákóczi Ferenc kancellárja született.

Szinte bizonyos az is, hogy a ház később a Kubinyi család losonci háza lett. A később helyi sajtóban közzétett visszaemlékezések egyike arról szól, hogy az 1840-es években Ócsayné kis háza mellett Kubinyi Ferenc emeletes háza állt. A lista szerint a Toroczkai házzal szomszédos ház tulajdonosai Ocsai Pál és János voltak.

Mindez csak néhány kiragadott pillanat és információ, melyekkel a séta során a résztvevők megismerkedtek. Érzékeltetve azt is, hogy a látszólag kevés adatból  kellő hozzáértéssel milyen sok értékes adat olvasható ki.

Puntigán József