A hazai érték – Regionális termékek kiállítása és vására

Számos országban, beleértve néhány szomszédunkat is, már évekkel, néhol évtizedekkel ezelőtt rájöttek arra, hogy milyen jelentősége van a helyi termékeknek. Legyen szó kézműves alkotásokról, egyedi kisiparos termékekről, vagy a házi ételek, sütemények ízvilágáról.

Nemcsak azért, mert ezeket előszeretettel vásárolják a turisták, de azért is, mert munkalehetőséget, munkahelyeket teremtenek. Ez a tény egyre inkább tudatosul szűkebb pátriánkban, legalább is erre utal, hogy büszkeségre okot adó cím lett a „regionális termék“ elnyerése.

A távolabbi múltban ugyan ilyen címeket nem osztottak, de az akkor élők egészen természetes módon választották ki azokat a termékeket, melyek arra méltóak voltak. Belátva annak munkateremtő erejét is. Érdemes felidézni a „gácsi patikus“, Kosztka Tivadar (ma Csontváryként ismerjük) több mint 130 évvel ezelőtt, 1886-ban a Losoncz és Vidékében megfogalmazott gondolatait (Mezőgazdasági viszonyaink s a házi ipar).

   

„… mikor a belga kormány a hatvanas évek végén Diehlt mezőgazdaságunk tanulmányozására kiküldte, s ez több helyen 10—20 méternyi mély termőréteget talált, hogy a mi országunk kiaknázhatatlan Kánaán s elpusztíthatatlan áldással teljes föld s alig 20 éve s a mezőgazdasági vandalizmus megmutatta, hogy a helyzet ma már tarthatatlan, sőt a legprimitívebb gazda előtt is tisztán kell állania, hogy ha a földnek vissza nem adjuk, a mit attól elvettünk s erejét évről évre szipolyozzuk, a folytonosan kevesebbet és silányabbul fog teremni, míg végre teljesen megtagadja a szolgálatot. Ez az állapot különösen szemlélhető Felső-Nógrádban, hol a. földbirtok annyira ki van élve, hogy elegendő téli takarmányt sem nyújt, hiszen e vidék takarmányát a Losonczon aluli lapályokról kénytelen beszerezni.

E vidék hegyesebb részein a juhtenyésztés van elterjedve, a föld pedig a régi rablógazdaság járma alatt nyög, mely föld igen apró részletekre van felosztva s így sem egy, sem más szükségletet nem fedez, a jószág is rosz, mert a téli takarmányozás silány, a trágyának megtakarításáról s annak helyes felhasználásáról a föld népe alig tud valamit, a téli víz egész kényelemmel lúgozza: ki a keservesen megtakarított trágyát s így az haszontalanná válik; sok helyen még azt is feltüzelik. Hogy csak tűrhető trágyagödröket is építenének, mihez pedig kő van elég, arról még fogalma sincs e népnek.

Ily körülmények között e nép számára alig marad fent más mentőeszköz, mint a házi ipar meghonosítása. Hogy mily erőt szolgáltatna ez eszköz a nép kezébe, kitűnik onnan, hogy e népnek nevezetes része egész éven át tétlenül pihen, pedig keresne munkát, de nem kap, nem talál. Mily kevéssel lehetne pedig e nép szükségletét kielégíteni!

Ha e vidéken tehát a házi ipart a legprimitívebb alakban is meg lehetne honosítani, bizonyos fokú jólétre tehetne szórt e nép. Fonás, kötés, fafaragás önként kínálkoznak foglalkozás-nemekül. Ha Felső-Nógrád, — melynek népessége 50000-re tehető — a házi ipart magáévá tenné, egész télen át személyenkint csak 1 frtnyi tiszta jövedelmet számítva is, tekintélyes jövedelmet biztosítana, míg a mostani viszonyok közt a nyomor s positiv erő hiánya terjed csak. A produkált iparczikkek Losonczon, mint e vidék emporiumában a lehető kedvező piaczot találnák, mely kereskedelmet legczélszerűbben közvetíthetné egy házi iparcsarnok felállítása, Ez kifizetné magát a városra nézve is, mely ezen iparcsarnokból tekintélyes jövedelmet biztosíthatna magának.“

A losonci Galéria üzletközpont első ízben rendezte meg Nógrád és a Besztercebányai Kerület „tisztességes regionális termékeinek“ vásárral egybekötött kiállítását. Ezen azok a termékek kaptak helyet, melyek elnyerték Gömör-Kishont, Garammente, Hont vagy Polyána és Nógrád területén kiadott regionális termék védjegyét.

A regionális védjegy odaítélésének fő célja, hogy felkeltse a lakosság érdeklődését a védjeggyel ellátott termékek iránt. A védjegy a termék minőségének garanciája, arra, hogy az a régióban készült, hogy azt képviseli, hogy helyi iparos munkája, vagy őstermelő által termelt nyersanyagból, hagyományos eljárással készítette.

Nógrádban a regionális termék védjegy odaítélését a Región Neogradiensis Jogi személyek Társulása felügyeli, amely a rendezvény egyik előkészítője és szervezője volt. A továbbiak Losonc város, a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria, a losonci Nógrádi Művelődési Központ és a Folklór Parádé voltak.

A rendezvény két napja alatt a valóban minőségi termékek mellett nagyon gazdag program is várta a látogatókat. Ennek keretében többek között bemutatkozott néhány losonci alapiskola gyermekcsoportja (sajnos a Kármán József Alapiskola nem kapott helyet), a Radosť és Ipeľ folklór együttesek és népzenészek.

A rendezvény talán legeredetibb részét Michaela Škodová, a Nógrádi Múzeum és Galéria etnológusa moderálásával megrendezett bemutatók képezték, melynek keretében az esküvő témában Ľubomíra Žilková (Rimakokava, szövött kelmék, ruhák stb.), Janka Sláviková (használt ruhák megújítása népművészeti ihletésű vagy saját díszítésekkel, hímzett fafülbevalók, kereszthímzéses táskák stb.) és Svetlana Matúšková (Losonc. Nógrád újraébresztett szépsége, lenvászonból készített hímzett táskák, gyermek- és felnőtt öltözékek stb.) alkotásait láthatta a közönség.

A kiállításon és vásáron a Gömör-Kishonti régiót 7, Garammentét 3, Hontot 5, Polyánát 5, Nógrádot 13 termékcsalád képviselte.

A teljesség igénye nélkül láthatóak és vásárolhatóak voltak természetes alapú szappanok és tisztítószerek, szövött és termékek, ruhák, textíliák, bőrtárgyak, kerámiák gyetvai festett minikeresztek, használati eszközök, dísztárgyak, ékszerek, táskák, fából készült tálak, edények, fonott kosarak, húsvéti tojások (Benko Tünde) méz és mézből készült termékek, paprika és zöldségkrémek, rétesek, házi kenyerek, pogácsák stb.

Puntigán József