Losonc városa és a Losonc Vásárcsarnok vidám rendezvényen búcsúztatta el a farsangi időszakot. Az esemény szerves részét képezte a gazdag kulturális program, gyermekfoglalkozások, kézműves vásár, disznóölés, kolbászkészítő verseny.
A farsangbúcsúztatónak az idén is a Vásárcsarnok és a hozzátartozó piactér adott otthont. A belépő értékében benne foglaltatott egy fánk és egy pohár tea elfogyasztása, valamint lehetőség tombolanyereményre.
Ezúttal sem maradt el a kolbászkészítő verseny, melyre két kategóriában lehetett benevezni. A rendezők által biztosított húsból a helyszínen elkészítve ill. az otthon készített kolbászból. A versenyzők az idén sem tülekedtek. A helyszínen 4 csapat próbálta ki a tudását, de a bejelentkezett otthoni kolbászkészítők száma sem volt sokkal nagyobb. A helyszíni versenyt a galsai Agro-Ipeľ csapata nyerte meg. Munkatársa, Mária Vrťová, elmondta, hogy a hústermékeiket, így a kolbászt is kizárólag friss húsból készítik. Ennek alapanyagát pedig a saját sertéstenyészetük képezi. A versenybe benevezett kolbászokat a „készlet erejéig“ a rendezvény „ügyesebb” közönsége is megkóstolhatta.
A látogatók ezúttal is végignézhették a hagyományos disznóvágást, melyet a galsai Agro-Ipeľ munkatársai mutattak be. A frissen porciózott húst, szalonnát és számos disznótors terméket meg is lehetett vásárolni.
A kézműves vásárban főleg a „regionális termék“ védjeggyel rendelkező kézművesek termékei voltak láthatóak és vásárolhatóak, ruhák, fából készült termékek, méz, csípős paprika, játékok stb. Jelen volt a ajnácskői Andrea Kosecová kovácsmester is, aki a tőle megszokott módon kínálta és készítette a termékeit. Természetesen nem hiányoztak a gasztronómiai finomságok sem.
A gyerekeket a losonci Szabadidő Központ irányításával különböző játékok és lovaskocsikázás is várták, utóbbin főleg szüleik, nagyszüleik társaságában.
A kultúrműsorok két helyszínen zajlottak. A vásárcsarnokban többek között a Radosť Gyermeknéptáncscsoport, az Ipeľ és Detvan Folklórcsoportok mutatkoztak be. A műsorvezető, a Detvan népi mesélője a remek humorérzékkel rendelkező Martin Kopor volt, aki valóban jó hangulatot teremtett. Mint elmondta, Hrinyován, Polyána alatt él, de örömmel jár Losoncra, azzal a meggyőződéssel, hogy a két régiónak össze kell kapcsolódnia. A szabadtéri színpadon a Čardáš és a poltári Daymond zenekar szórakoztatta a közönséget. Magyar folklórcsoportok ezúttal sem kaptak meghívást a rendezvényre.
A napot a nagybőgő jelképes eltemetése zárta, mely itt gyetvai hagyományokat elevenített fel. Főszereplői a pap, a cigány, az erdész, s természetesen a nagybőgő. A színpadon „szabályos” temetés zajlik, a hosszú papi búcsúztatóban a „hegedű” elköszön mindenkitől, aki számára kedves volt. Ezután a gyászolók kíséretében indul „utolsó útjára”, hogy annak végén 40 napra elhallgasson. Következik, legalább is az egykori hagyományok szintjén a hamvazószerda, már ahol még megtartják, a 40 napos böjt.
A nagybőgő temetése nem ismeretlen a magyarok lakta területeken, Erdélyben sem.
Csáky Károly, néprajzkutató, író így erről az egyik írásában (A farsangi szokások iedelemköre, költészete és dramaturgiája.)
„A bőgőtemetés, alakoskodás
Húshagyókeddi szokás lehetett valamikor a Középső-Ipoly mentén is a bőgőtemetés. Manga János említi Palócföld című néprajzi monográfiájában, hogy egyes helyeken, amikor a farsangot temették, egy trágyahordó saroglyára rossz ládát vagy szalmazsákot tettek; ezt négy legény vite a vállán, s őket kísérték a többiek, akik közül egyik a papot, másik a kántort utánozta. Mikor a falu végére értek, a pataknál letették a ládát, s valamennyien körültáncolták azt. Volt, ahol a szalmazsákot égették el, miközben ezt énekelték a szokásos temetési dallamra: „Jól jártál te szép virágszál, mert egy nagy gödörbe ugrottál.” (1979. 221. l.)
Adatközlőink vidékünkön már nem emlékeztek erre a tréfás szokásra. Ám hogy a játék egykor valóban elevenül élhetett vidékünkön, azt Ipolyi Magyar Mitológiájának soraival is igazolhatjuk. Egy ipolysági farsangi szokásról írta a honti táj szülötte az alábbiakat: „Ipolyságon a legények hamvazószerdán összejőve tartják az úgynevezett bőgőtemetést, ami abból áll, hogy egykor a süheder fiúk legényekké szabadíttatnak fel hat botcsapással, ami mellett egy pintos bor üveg a földbe ásatik, honné az ismét a jövő év hasonló napján kivétetik.” Legényavatásra különben később is sor került ilyenkor az Ipoly mentén. (Csáky K., 1987. 84–88. l.)
A farsangi szokáskör halottas játékáról Ujváry Zoltán írt kellő alapossággal. Ő említi: „A temetés a farsangi, kissé tágabban a téli-tavaszi szokásoknak minden kétséget kizáróan egyik legrégibb motívuma.” Ez olykor megegyezett a fonóházakban is bemutatott halottas játékokkal. (Ujváry Z., 1997. 85–87. l.). Ugyancsak Ujvárynál olvashatunk részletes elemzést a medvemaszkos játékokról, melyek a farsanghoz is kötődtek. Különösen kedvelt alakja volt ez az állat a dramaikus játékoknak, s több motívum „visszavezethető a magyarságnak a kereszténység felvételét megelőző kultúrájába”. (Ujváry Z., 1997. 276. l.)
Emlegették a medvét a palásti recens anyagban is. Vannak töredékadataink Bernecebarátiból is. Péli János közölte, hogy náluk farsangkor „csak úgy zörögtek a legények, meg brummogtak, táncoltatták a medvét. Annak a derekára meg a nyakába nagy láncokat tettek, oszt ostorval vertek a talpa alá, az meg ugrát, táncót.” (MTA NI Kézirattára. 358. 1–12. l.; Magyar Néprajzi Atlasz kérdőívei. IV. füzet. Bernecebaráti, Palást. 11., Hont 7., 10 G. 19.Sl./“
A Detvan Folklórcsoport vezetője elmondta, hogy a farsang és annak hagyományai a múlt század közepe táján feledésbe merültek, s csak a század végén kezdték újra feleleveníteni őket.
Puntigán József
Megosztás:
Címkék: Andrea Kosecová böjt Csáky Károly farsang Gyetva hagyományok kézműves vásár Losonc losonci Szabadidő Központ Martin Kopor nagybőgő temetése
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
