Palócokról, a palócságról – Ünnepi konferenciát és gazdak kulturális napokat tartottak (Beszámoló)

Kétszáz évvel ezelőtt, 1819-ben jelent meg Szeder Fábián, A palóczok c. tudományos munkája, mely alkalomból háromnapos rendezvényen, három helyszínen emlékeztek meg a magyar néprajzi leírás, nyelvjárás és népcsoportkutatás megszületéséről.

A Balassagyarmaton és Szécsényben kultúrműsorokkal színesített konferenciákat kirándulás zárta, melyen Csábon, Szeder Fábián szülőfalujában tisztelegtek az emléke előtt. Itt Miskei László és Balga Zoltán kezdeményezésére az elmúlt évben felavatták a szobrát is.

   

A rendezvény első napjának házigazdája a balassagyarmati Palóc Múzeum volt. A teljesség igénye nélkül Selmeczi Kovács Attila, a Néprajzi Múzeum nyugalmazott  főtanácsosa, valamint Szeder Fábián és Reguly Antal a palócság kutatásairól tartott előadást. Borsos Miklós az MTA tudományos tanácsadója, igazgatóhelyettes arról beszélt, hogy a Magyar Névarchívum adatai miért nem támasztják alá „Palócföld“ önálló létezését. A

Palócság és a mibenléte a múltban és jelenben valamint a népcsoportkutatás jelentősége volt a témája Limbacher Gábor, a szécsényi  Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatója előadásának. B. Kovács István, régész, néprajzkutató, a Gömörország folyóirat főszerkesztője „Latrok az erdőben“ címmel tartott előadást a palócok középkori megjelenéséről. Megemlékeztek a 100 éve született Pál István dudásrólis.

Lengyel Ágnes, a Palóc Múzeum igazgatója a Palócok archaikus kultúrája c. tervezett új, állandó kiállítása tartalmát mutatta be. A rendezvény keretében nyílt meg a „200 éve született Reguly Antal” c. kiállítás, melyet Ruttkay-Miklián Eszter igazgatóasszony nyitott meg.

Az első nap zárásaként első ízben adták át a Palócságért díjat, melyet Csáky Pál politikus, író és Kanyó Judit, Varsány polgármestere vehettek át.

A második nap előadásainak a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum adott otthont. A jelenlévőket először Szabó Sándor kormánymegbízott köszöntötte, aki három kedves „palócos” történetet osztott meg a hallgatósággal. A város nevében Stayer László polgármestere, a szervezők nevében Limbacher Gábor igazgató üdvözölte a jelenlévőket.

Gréczi-Zsoldos Enikő, egyetemi adjunktus, a Palócföld, irodalmi folyóirat főszerkesztője a Palócok nyelvjárásról tartott előadást.

Agócs Gergely népzenész, a Magyarok Háza munkatársai a palócok zenei kultúrásáról szólt, bemutatva több olyan dallomot is, melynek párjait ázsiai gyűjtései során találta meg.

Magyar Zoltán, a MTA Néprajztudományi Intézetének munkatársa a zoborvidéki folklór kutatástörténetéről, a régió specifikus, „palócos“ jegyeiről szólt.

A gömöri származású Gecse Annabella a szolnoki Damjanich János Múzeum munkatársa, etnográfus néhány statisztikai adaton és egy érdekes, Uzapanyit településen megtörtént konkrét eseten keresztül mutatta be  a„protestáns gömörben” meglévő katolikus és kálvinista ellentéteket. Előadásának címe: „Vallási különbségek a 20. századi gömöri népéletben“ volt.

Steib Janka etnográfus, a salgótarjáni Dornyay Múzeum munkatársa előadásának homlokterében a bányászat és bányászok álltak. Arról beszélt, hogy hogyan hatottak a jobbára távolabbi országokból érkezett bányászok a helyi (palóc) lakosságra, azok életmódjára.

A konferencia egyik legmegindítóbb előadását Székely Orsolya filmes mutatta be, aki arról szólt, hogy hogyan, milyen nehézségek leküzdésével készültek el a rimóci népviselet, az azok készítését megörökítő filmjei.

Erdélyről két előadás hangzott el. Pozsony Ferenc néprajzkutató a moldvai csángók „felfedezéséről“ szólt Székelyföld és Moldva néprajzi megismerésében. Bemutatva az ezzel kapcsolatos kutatásokat és kutatókat is. Bárth János Havasalja székhelyeiről és terület megismerési folyamatairól szólt.

Palúcs Norbert etnográfus a Palóc Néptáncegyüttes vezetője Rimóc községben végzett kutatásait, annak történetét vázolta fel. Beleértve a kutatásához felhasznált, s másoknak is szívesen ajánlott forrásokat, személyes emlékeket.  Személyében a konferencia kulturális szervezőjét is köszönthették a résztvevők.

Záró előadásban Kovács Krisztián, a Nógrádmegyei Levéltár segédlevéltárosa azokat a forrásokat, forráshelyeket, dokumentumokat mutatta be, melyek jól használhatóak a néprajzi kutatásokban is, s elérhetőek a levéltár anyagában.

Az előadásokat követően a legkitartóbbak látogatást tettek a múzeumhoz tartozó bástyában, melyben kiállítás és legfelső, szabad szintjéről remek kilátás nyílik a városra, a kastélyparkra, de a távolabbi hegyvonulatokra. Jó időben akár a Tátrát is látni, árulta el Limbacher Gábor.

A városnéző séta a múzeum szomszédságában található ferences templom és rendház látogatásával zárult. Megtekintésükre azonban csak nagyon kevés idő jutott.

Kora este Rimóc község következett, a kultúrházban megtartott kultúrműsorral és szívélyes vendéglátással. Itt a település korábbi polgármesterének bevezetője után Palúch Norbert szervezésében helybéli és salgótarjáni táncosok léptek a résztvevők elé. Hallottunk kedves és pikáns mesés történeteket. Akik tehették kóstolhatták a vörös és fehér bort, a helyben készült pálinkát, a finom pörköltet, krumplival és uborkával és címeres molnárkalácsot. Mindezt a rimóci Szent József Katolikus Férfiszövetség készítette el s kínálta szeretettel.

Vasárnap Csábon, a déli szentmisét követően Szeder Fábián szobrának megkoszorúzásával és rövid kultúrműsorral ért véget a háromnapos rendezvény.

Puntigán József