Ágnes
  • HUF: 356.62
  • USD: 1.13
  • -2 °C
  • 3 °C

Hirdetés (X)

Események

Almágyból Péterfalára túrázva – Képes leírás

A falu és a régió legszebb építészeti műemléke az említett templom, melynek párja a túra másik állomásán Péterfalán állt

Nyitókép: Körkép.sk

 

A COVID nem nagyon, az időjárás viszont kegyeibe fogadta a losonci Phoenix Lutetia őszi idényének második túráját, melynek résztvevői Losoncon gyülekeztek, majd Füleken és Ajnácskőn kibővülve érkeztek Almágyba, a falu fölé emelkedő kis templomhoz. A sétát, már mondhatni hagyományosan id. Ádám Sándor és Kovács Roland vezették, de ezúttal harmadiknak hozzájuk csatlakozott Köböl Gyula Péterfala polgármestere is.

 

 

Az almágyi Szent Abdonnak és Szennennek szentelt kis románkori (Árpád) kori katolikus templomot a hely kiváló ismerője Molnár Klára néni mutatta be. Számos dokumentumot hozott magával, de nem volt rá nagy szüksége, hiszen ezek lapozgatása nélkül is mindent tudott róla.

 

 

A Gortva-patak völgyében fekvő Almágyot először 1275-ben jegyzik az írás, ahol Almag alakban említik. A falu és a régió legszebb építészeti műemléke az említett templom, melynek párja a túra másik állomásán Péterfalán állt. Utóbbit nem kedvelte a sors, az előbbit viszont igen  –  a plébániai egyházat az 1332–1337 közötti pápai tizedjegyzék említi.

 

 

Az egyhajós, kelet-nyugati tájolású téglából készült épület a tatárjárás után, az 1200-as évek közepén készült. Két félköríves kapuja közül a déli oldalon lévőt az idők folyamán befalazták (a templom feltárása során láthatóvá tették), bejáratként a nyugati oldalon nyíló ajtót használják. E fölött emelkedik a karzatpilléreken nyugvó alacsony harangtorony. A középkorból származik az északi oldalon lévő sekrestyéje is. A templomhajó ablakai eredetileg lőrésszerű tölcsér formájúak volt, hasonlóak a szentély ablakai is.

 

 

Almágy a török hódoltság idején sem néptelenedett el, lakói a 17. század végén renoválták először a templomot. A legnagyobb értéke, a közelmúltban restaurált, festett kazettás famennyezet 1703-ban készült. A templom belsejét 1815-ben ácsolt karzattal látták el,  kisebb-nagyobb felújítására 1933-ban, 1990-es évek végén és az elmúlt évtizedben került sor.

 

 

A munkálatok 2010-ben kezdődtek el, 2011 október közepén leszedték a kazettákat, melyeket azután  Szepesváralján renováltak. 2012-ben a régi vakolatot  egy új porózus hőtároló de mégis vízáteresztő vakolatra cserélték, majd átfestették a templom belső falait, ablakait is . A templom boltívére új  mottó került: „Én vagyok az út az igazság és az élet”. Szobrai közül legértékesebb a Szűz Máriát áldott állapotban bemutató festett faszobor.

 

 

A templom bejárása után Ádám Sándor a temetőben néhány bazaltból készült sírkövet mutatott be.

 

 

A terület legérdekesebb természeti látványossága az Almágy-Péterfalai mesterséges tó, melynek partján haladva a túra résztvevői annak értékeivel ismerkedtek meg.  A mintegy 60 ha területű víztározó Almágy melletti területe  legmagasabb, 5-ös fokozatú védett természeti rezervátum, a Péterfala melletti része pedig a Szlovákia egyik legjobb halászterülete. A víztározót  1985 és 1992 között alakították ki, területének 70 %-a Péterfalához, 12%-a Almágyhoz és 17%-a Dobfenekhez tartozik.

 

 

Mint az útközben elhangzott, a tó létrejötte megváltoztatta a terület klímáját is, amely páradúsabb lett és véget vetett a tó melletti szőlőművelésnek is.  A másik oldalon viszont a víz, főleg annak védett, vízi növényekben bővelkedő részében a halak eldorádójává tette a tavat.

 

 

Az egyik megállónál Kovács Roland először a hódok által kidöntött fatörzsre hívta fel a figyelmet, majd fényképeken a tóban kifogott  rekordnagyságú halakat mutatott be. Mint elhangzott, fogtak itt már közel 90 kg-os harcsát, 20 kg-ot meghaladó pontyokat is. Meghonosodott itt az amur, süllő, keszeg, sügér is. A horgászidényben horgászok százai telepednek le a tó partján, közöttük nem kevesen heteket töltenek ott sátorban, majdnem hogy nomád környezetben.

    

 

A partmenti séta végén a tó gátőre Földi Attila mesélt azokról az ismeretekről, melyekkel a tavat fenntartják, élményeiről melyeket az ott eltöltött sok évtized alatt megélt.

 

 

Péterfala határában, Ádám Sándor az útmenti kereszt mögötti dombra küldte a túra ifjú résztvevőit. Ürgelyukakat kellett keresniük, s találtak is bőven. Az ürge egykor megszokott volt a terület mezőin, de azután főleg a mezőgazdasági munkáknak köszönhetőn eltűnt. Az utóbbi években, a természetvédők hatékony tevékenységének is köszönhetően kezd visszatérni. A jelzett dombra is. Az út túloldalán látható domb alatt frissen kitúrt föl volt látható. Mint kiderült az egy borz otthona.

 

 

Péterfala határában az Ivókútnál Köböl Gyula, polgármester házigazdaként fogadta a túra résztvevőit. A faluba érkező látogatónak (ezt a e sorok írójaként magam is megtapasztaltam) nem is tűnik fel e kedves hely, a benne lévő forrás, a kis tábla, mely a falu neves szülöttének Tőzsér Árpád sorai olvashatóak.

 

Péterfalát megnézd, a világ közepe. Lakói száz évekkel előtte odahagyák templomukat, csak azért, mert úgymond, egy aranyalma hullott az égből, s ahol leesett, ott forrás fakadt, s a jámborok mentek az aranyalma után, s a forrás köré települtek. Azóta a forrás, azaz ahogy ők hívják: az ivókút, számukra a világ közepe…”.

 

 

Szó esett a faluról, annak legrégebbi történelméről is. A falu 1427-ben Péterfalwa néven szerepel. Az 1700-as években az okiratok  Péterfalwa, ill. a mai is használt Péterfala formában jegyezték. 1906-ban kapta a Gömörpéterfala megnevezést, amit ma is előszeretettel használnak a helybéliek.

 

 

Ezután pár méterrel odébb a Felvidéki Dalia Iskola készülő, szépülő központjában Kopecsni Gábor mesélt az iskoláról, az épületről, tervekről. Bemutatva az épület belsejét, a termeket, elmondva, hogy támogatóival és partnereivel együttműködve folytatják az eddig munkát, a képzéseket és lesznek táborok is. De bizonyosan szükség lesz olyanokra is, akik segítik az épület és környezete építését és rendbe tételét.

 

 

Átsétálva a községen a ravatalozó volt a következő megálló. Köböl Gyula elmondta, hogy ez egy szent hely, hiszen az épület alatt vannak az egykori, a fentiekben már említést kapott Árpád kori templom alapjai és a környezetében fellelt temető és sírjainak maradványai.

 

Elhangzott, hogy eredetileg nem ide tervezték felépíteni, hanem a szemben lévő községi temető egyik szegletébe, de akkor a lakosok úgy ítélték meg, ott a temetkezésre kell a hely. Sajnos tény, hogy a helyre nem lett oly nagy szükség, mert a lakosok száma folyamatosan csökken, s temető területének körülbelül egyharmada van kihasználva.

 

 

Visszasétálva a falun a jelenlegi, az 1929-30-as években közadakozásból épült templom volt a túra utolsó megállója, ahol ismét a polgármester úr szólt annak értékeiről. Közülük a talán legnagyobb a valószínűleg a lebontott régi templomból idekerült, több száz éves oltár. Ezen kapott helyet a Szent Korona 2017-ben a Szent László Emlékévben átadott másolata is.

 

A templom padjait és a sekrestye bútorzatát Tőzsér Árpád, költő édesapja készítette, aki asztalosmesterként dolgozott a településen.

 

A templom az utóbbi években több részben megújult. A Szent István és Szent Lászlót ábrázoló ólomüveg ablakokat testvérközségük, Detk adományozta a templomnak. A sekrtestyével szembeni ablakban Esterházy János, Mindszenty József bíboros, boldog Salkaházi Sára láthatóak. Az alkotásokat a Máté István – Lantos Györgyi művészházaspár készítette.

 

 

A túrát egy kedves megvendégelés zárta, a csak az erre az alkalomra megnyitott Palóc kocsmában, ahol forralt italokat kaptak a résztvevők.

 

 

Puntigán József

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 6 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Hirdetés (X)

Kövessen minket