Baranyovics Blanka a Felvidéki Vágtán

Nyitókép: Baranyovics Blanka Facebook oldala

Nagyszerű iramban, magabiztosan vágtázta végig a távot, ennek ellenére a tapasztalt feketenyéki versenyzőt nem sikerült megelőznie.  A megmérettetés előtti napon beszélgettünk a fiatal lánnyal, akit a lovakkal való törődés és a lovaglás teljesen kikapcsol.  Az idei Felvidéki Vágta az első galoppversenye volt.

Olvastam valahol, hogy a “lovak közelsége ellazít, gondtalanná tesz. Puszta jelenlétük maga a természetes nyugtató, azt is mondják, még a vérnyomásra is jó hatással van. A lóval töltött minden perc a tökéletes hangulatot nyújtja.” Nem csak az emberek nem hasonlítanak egymásra, hanem a lovak sem, így mindegyikkel meg kell találni a közös hangot. S ha ez sikerül, akkor szoros barátság, kötődés alakul ki ló és lovasa között. Viszont tévednek mindazok, akik úgy gondolják, hogy aki lovat tart, az csupán abból áll, hogy a lovas felül a ló hátára, s egy hosszú örömlovaglás után leszáll róla, és bevezeti az istállóba.  A lótartáshoz hozzátartozik a lóval való foglalkozás is, mint például a csutakolás, nyergelés, tisztítás, etetés is.

   

A Nyárasdon élő 18 éves Baranyovics Blanka gyerekkorában került közeli kapcsolatba a lovakkal, akkor alakult ki nála az irántuk érzett szeretet. Néha úgy tűnik, mintha az emberi kapcsolatoknál fontosabb lenne számára az, hogy a lovakkal foglalkozozzon, de saját bevallása szerint “lehet, hogy visszahúzódó vagyok, de ha úgy érzem, hogy jó társaságban vagyok, akkor szívesen bekapcsolódom a beszélgetésbe és szívesen barátkozom is.”

Blanka kivételes helyzetben van, ugyanis családi ranchuk van, ahol mindannyian kiveszik részüket a munkából. Eredetileg az volt a cél, hogy saját örömükre telepítenek különféle állatokat a farmra, különlegeseket is,  de mára már nagyon sokan ellátogatnak a Blankzol ranchra. Csoportok is, ahol a gyerekeknek engedett az állatok etetése is.

Az általános iskolát követően Blanka a  Vágsellyei Mezőgazdasági Szaktanintézetben folytatta tanulmányait lótenyésztő és lovaglóképző szakon. A diákok nagyon szép eredményekkel dicsekedhetnek a lóversenyek és más lovassportok terén, s ezekhez a sikerekhez Blanka is nagyban hozzájárult az ott töltök évek alatt.

 

 

Az iskola megfelelő alapokat teremtett számára ahhoz, hogy a jövőben a lovaknak szentelje az életét. “Már három éves koromban beleszerettem a lovakba, pónilovon tanultam meg lovagolni. Úgy nyolc éves lehettem, amikor megkaptam életem első lovát. Ahogy teltek az évek, egyre komolyabbá vált a szenvedelyem irántuk. Az alapokat autodidakta módon sajátítottam el, s ennek velejárója volt az is, hogy többször szenvedtem balesetet, de szerencsére egyik sem volt komoly, egyik sem hagyott bennem olyan mély nyomot, hogy elvette volna a kedvemet a folytatástól.”

A középiskolában a szakoktató felkarolta, nyilván meglátta benne azt, hogy különös kapcsolata van a lovakkal, van hozzájuk érzéke, s hogy ez egy adottság, amit ki kell használni az életben.

“Imádtam az iskolát, ahol az egyik héten tanultunk, a másik hetet pedig szakmai gyakorlattal töltöttünk, és szinte végig lovagoltuk a napokat. Persze azért jutott idő minden másra is, ami a lovakkal kapcsolatos. Bár addig is sokat lovagoltam, és törődtem az állatokkal, hiszen otthon a családi ranchon jelenleg 14 lovunk van, abból kettő az én lovam, O’bajan Helma és Széplak Szidor. Vannak csikók is, valamint két póniló is.”

– nyilatkozott a Körképnek Baranyovics Blanka.

Régi álma valósult meg Blankának akkor, amikor a Felvidéki Vágta szervezői felkeresték azzal, hogy nevezzen be a versenybe. “Arra gondoltam, hogy ezt a lehetőséget nem lehet kihagyni, hiszen tapasztalatokat szerezhetek, megismerhetek értékes embereket, így beneveztem.

Sajnos két hónap edzés után a lovam, Széplak Szidor  lesérült, és így az utolsó héten kaptam kölcsön a Nilzon nevű lovat Jókáról,  Miketz Páltól. Idegen ló, nem ismerem a szokásait, nem tudok róla szinte semmit, mindössze háromszor ültem rajta.

 

Az iskolában már voltam hasonló helyzetben, ugyanis ott is idegen lovakkal vágtáztunk, ezért úgy gondolom, hogy aki ért a lovakhoz, az minimális idő elteltével eléri, hogy meglegyen a kölcsönös bizalom.  Mivel megígértem, hogy indulok a versenyen, nem szerettem volna csalódást okozni azzal, hogy nem állom a szavam.” – mesélte a megmérettetés előtti napon Blanka.

A fiatal lovas lány tisztában vol azzal, hogy a Felvidéki Vágtán tapasztalt lovasok mellett kellett bizonyítania rátermettségét.  Ennek ellenére nagyszerűen teljesített. Mivel az új lova nem tudott felkészülni a versenyre, esélye sokkal kisebb volt azokkal szemben, akik már fél éve erre a napra készültek. Az előfutam előtt ezekkel a szavakkal zárta a beszélgetést: “Csodákra nem vagyok képes, tisztában vagyok az esélyekkel.  Amit hoz a sors, azt méltósággal elfogadom, mert ez a futam egy nagyszerű lehetőség lesz tapasztalatszerzésre. S akkor talán jövőre már érezhető lesz az eredményemen is.”

Nagy Erika