„Az oktatás nem áru, de pénzbe kerül”

(…) Hiába beszélünk a helyzet tarthatatlanságáról az oktatás finanszírozásával és az egész rendszerrel kapcsolatban, ha ezek a vélemények megrekednek az iskolák falai között, amikor pedig fórumokon kerülnek terítékre, akkor lesöprik az asztalról, vagy nem veszik komolyan. Azt gondolom, hogy ideje hallatni a hangunkat, és a külvilág tudtára adni, magunkban pedig tudatosítani: most többről van szó, mint a pénz.

„Mezei” tanítóként pillanatnyilag nincs más eszköz a kezemben a rendszer megváltoztatására, mint a sztrájk. Politikusainknak természetesen az eszközöknek sokkal szélesebb tárháza volt és van kezükben. Csak jó lenne, ha nem az határozná meg az éppen aktuális véleményüket az oktatásüggyel kapcsolatban hogy az ellenzék vagy a kormánypárt székében ülnek-e.

Azzal szerintem a legtöbb kolléga egyetért, hogy az oktatásügy jelenlegi formájában működésképtelen. A finanszírozást illetően ugyan az iskolaigazgatók és a fenntartók nálam sokkal kompetensebbek nyilatkozni, de én méltatlannak tartom, hogy mindig van kifogás arra, hogy miért nincs pénz az iskolákra. Ne hivatkozzunk mindig a hivatástudatra és a szívre! Én is azt vallom, hogy a műveltség és az emberi tartás mellett ezek a legfontosabb ismérvei a jó pedagógusnak (…), de pénz nélkül nem megy.

   

És ideje végre felébrednünk. Vajon miért lett olyan sikeres Finnország és a többi skandináv ország, Svájc vagy Dél-Korea? Mert az oktatásügyet nem koldusként kezelték, és nem alamizsnát osztottak, hanem a GDP jelentős részét fektették – és forgatják vissza a mai napig – az oktatásba. Megérte nekik? Mindenki döntse el maga.

(…)Olyan véleményt is hallottam már, hogy minden piaci alapon működik. Nem hiszem, hogy mindennek a piac törvényei szerint kéne működni. Hadd idézzek itt egy általam nagyra becsült pedagógust, aki egy riportban ezt nyilatkozta: Az oktatás nem áru, de pénzbe kerül.

Meggyőződésem, hogy a szülőknek sem mindegy, hogy kik tanítják a gyerekeiket. Igen, ma még lehet arra hivatkozni, hogy a tanítás nem csak a pénzről szól, csak majd tessék megnézni azt, amikor kiöregednek a szakma legjobbjai, hogy vajon a mostani, igazán tehetséges pályaválasztók közül kit győzünk meg ezzel az érveléssel?! Ha igazán tehetséges egy fiatal, valószínűleg ezt mondja majd – joggal – „Bocs, de én pénzt is akarok keresni”. Vagyis a lehetséges változatok: a legjobbak kiöregednek, elhagyják a pályát, vagy nem is lesznek tanítók.

Miért kell bizonygatni még mindig a művelődés, a tudás fontosságát?! Milyen is az a tudásalapú társadalom? Sajnos azt kell mondjam, hogy köszönő viszonyban sincs a mostanival. Talán nem is cél? Nem is cél az okos, a felelősen gondolkodó fiatalok kinevelése? (…)

Ne felejtsük el, hogy ránk, tanárokra is bízatott a jövő értelmiségének, szakembereinek, a jövő szülőinek, a gondolkodó emberek nevelése. Aki nem csak fogyasztó – homo konzumer lesz, 21. századi modern rabszolga, hanem homo sapiens, gondolkodó ember.  (…)

(…)Vámbéri városában születtem. Hites Kristóf, Csicsói Nagy Géza szülőfalujában nevelkedtem. Selye János, Klapka városában töltöttem a gimnáziumi éveimet. Jelenleg Alistálon, Dofa Domokos és A. Kis Béla szülőfalujában élek családommal. (…) Helyek és emberek – nekik köszönhetően válunk azzá, akik vagyunk.

(…)

A (…) tüntetésre pedig viszek egy transzparenst az alábbi felirattal:

MAGYAR PEDAGÓGUSKÉNT TÁMOGATOM A SZTRÁJKOT, SZÜLŐKÉNT PEDIG A KISIKOLÁK FENNMARADÁSÁÉRT HARCOLOK.

Kiss Klaudia tanár, facebook.com