László Csaba: Tudom mit jelent Dunaszerdahelyen a futball

(…)

Hogyan került képbe a DAC, és mi győzte meg arról, hogy elfogadja az ajánlatot?

„Ez a felkérés elég hirtelen jött, és egyből igent mondtam. Ennek különféle okai vannak, de a legfontosabb a sport szakmai oldala volt. Ez mellett a DAC egy olyan szlovákiai klub, amely a felvidéki magyarságot képviseli, továbbá a klub hatalmas infrastrukturális változások előtt áll. Meg vagyok arról győződve, hogy odafigyeléssel és kemény, megtervezett munkával előre tudunk lépni.

   

Sokan mondják, hogy a kemény munka a legfontosabb, de szerintem ezt meg is kell tervezni. Azon leszünk, hogy sok jó eredménnyel örvendeztessük meg a klub szurkolótáborát. Remélem, hogy a drukkerek elfogadják a változást, de igazából nem is történt számottevő változás. Az élet megy tovább, mi pedig azt szeretnénk, hogy a klub sikeresebb legyen, és újra visszatérhessen az őt megillető helyre.”

(…)

Látta a DAC legutóbbi mérkőzéseit? Mit tud a csapatról, a játékoskeretről?

„Igen, láttam meccseket, és persze a DAC-ot nem kell bemutatni. Úgy is mondhatnánk, hogy a DAC a második Ferencváros – legalább is a szurkolás szempontjából. Az a bizonyos hovatartozás nagyon érződik a DAC-nál, a városban és a környéken. Ezt az emberek a pályán is viszontszeretnék látni.

Nem csak mindig a pozitív eredményekben, hiszen el kell fogadni azt is, hogy a pályán van egy ellenfél, aki esetleg jobb, vagy csak jobb napja van. Szerintem ha a DAC játékosai mindent megtesznek a győzelemért, akkor a közönség el is fogadja akár a negatív végeredményt is.

Az utóbbi pár napban igyekeztem rengeteg mérkőzést megnézni és elemezni. Feltűnt, hogy a csapatban sok, eltérő nemzetiségű játékos van. Hál ’istennek van két-három olyan futballistánk is, akik a szlovák korosztályos válogatottak tagjai. (…) Úgy érzem, hogy taktikailag még van hova fejlődni. Amennyiben ezen a téren előre tudunk lépni, akkor biztos, hogy a játékosok jelenlegi hozzáállásával nagyobb sikereket is elérhetünk.”

A DAC jelenleg a táblázat utolsó előtti helyén áll, a kupában pedig nyolcaddöntős. Az Önök szerződése a szezon végéig szól. Mi lenne az az eredmény, amivel elégedett lenne az idény végeztével?

„Ha a csapatnak sikerülne megragadnia a középmezőnyben. Ez egy olyan lépés lenne, melyet stabilizációnak nevezünk. Utána majd lehetne tovább gondolkodni. Természetesen sportember vagyok, és mindig nyerni szeretnék, ezért azt mondom, hogy egy kupadöntőbe jutásra már mondhatnánk, hogy ez a hab a tortán.

Minden bizonnyal el akarom hódítani a szlovák kupát, de ha csak akár a döntőig jutnánk, akkor az is egy pozitív zárása lenne ennek a félévnek. Viszont most még csak lépésről lépésre gondolkodom, nem tekintek ilyen messzire. Tudjuk, hogy az új stadion építésével egészen különleges helyzetben van a klub jelenleg.

Meg kell említenem, hogy az elődömnek sem volt könnyű dolga, hiszen lényegében mindig idegenben játszott a DAC, és így a megszokott közönsége nem tudott annyira a csapat mellett állni. Az öltözőben is érezhető: még nem találja mindenki a saját helyét ebben a helyzetben.

Most az a legfontosabb dolgunk, hogy ebben rendet tegyünk, majd jönnek a már említett célkitűzések. Azt a feladatot vállaltam, hogy stabilizálom, és a tabellán feljebb juttatom a csapatot. Jelenleg ez a legfontosabb, és nem pedig az, hogy milyen hosszú időre szól a szerződésem. Meg kell próbálnunk előre lépni.”

Vasárnap az egyik legnagyobb, legősibb riválisunk elleni rangadóval mutatkozik be a kispadon. Mit lehet változtatni a csapatban ilyen rövid idő alatt?

„Igazából jelenleg nem az a cél, hogy most taktikai téren bármit is gyorsan megváltoztassunk, hiszen tudjuk: két-három nap alatt ez nem lehetséges. Arról van itt szó, hogy frissességet kell hozni a csapatba. Tudjuk, hogy a rangadókon minden megtörténhet, ezért mindenképpen győzni szeretnénk. A három pont adhatna egy olyan stabilitást, villámrajtot, amire lehetne építkezni.

(…)

Többször is említette a szurkolókat, illetve az itteni közösséget. Mit üzenne a sárga-kék tábornak?

„Elsősorban azt szeretném tudatni a szurkolókkal, hogy a csapatnak szüksége van a támogatásukra. Pláne azokéra, akik eddig is körülvették a DAC-ot. Azt gondolom, hogy a játékosok csak akkor tudnak visszaadni valamit a szurkolóknak, ha odaadóan futballoznak; ha látják rajtuk, hogy mindent, amit tesznek, a csapatért teszik, nem pedig egyéni érdekekből.

Azt üzenném, hogy szeressék továbbra is a csapatot, mert a rosszabb időkben is ki kell állnunk egymás mellett, és ha ez megvan, akkor egy olyan egység kovácsolódik, amit nagyon nehéz lesz megbontani.

Tudom, hogy mit jelent Dunaszerdahelyen a futball – pláne azoknak a szurkolóknak, akik a hétvégéken szeretnének teljes szívvel, odaadással szurkolni a csapatnak. Üzenném, hogy csak együttes erővel tudjuk elérni azt a célt, hogy a DAC újra nagy legyen. Ha ezt sikerülne együtt megvalósítani, akkor azt hiszem, mindenki büszke lehet magára, hiszen ez nemcsak a mi munkánk, hanem az övék is.

Tudom, hogy ez nehéz, hiszen az az ember, aki kint van a meccseken, és ’csak’ szurkol, az nem tudja elképzelni, hogy mennyi erőt ad a pályán levő játékosnak. Ha a szurkolók azt látják, hogy a csapat nem tesz meg mindent a siker érdekében, akkor én is elismerem, hogy itt valami hiba van. A szurkoló, a játékos és az edző is a klubért van – ezért is kell együtt dolgoznunk.”

fcdac.sk – László Csaba: Tudom, mit jelent Dunaszerdahelyn a futball

Nyitókép: fcdac.sk