(…) Miért ily gyenge az identitástudatuk a felvidéki magyaroknak? Miért ekkora mértékű az asszimiláció? Mi az oka a magyar-magyar széthúzásnak? Hogy vagyunk képesek minden elnyomást, megaláztatást lenyelni, és előnytelenül alkalmazkodni? De leginkább az érdekel, hogyan lehet mindezen változtatni? Vagy egyáltalán lehet ezen bármilyen eszközzel változtatni? Ezek mentén lyukadtam ki újra és újra a sport identitásformáló szociálpszichológiai hatásainál, különös tekintettel az úgynevezett DAC-effektusra.
(…)
Meglehet, hogy az egyre tudatosabb „Felvidék csapata koncepció” hatására, de egyszercsak arra eszméltem, hogy DAC-drukkernek vallom magam (ha szabad így fogalmaznom). Ugyanis hallani olyan vélekedéseket, hogy nem szerdahelyiként, de még csak nem is csallóköziként nem lehetek igazi DAC-szurkoló, ráadásul idegenbe is csak elvétve járok, sőt a hazai meccsekre sem az összesre. Tény, hogy csak menet közben vált sportidentitásom részévé a sárga-kék szenvedély, de ha az összfelvidéki csapat koncepciójaként fogjuk fel a közösségre gyakorolt hatását, akkor nem kevesen járhatnak hasonló cipőben, s messzemenően ki kell tágítani az értelmezési horizontot.
(…)
A DAC már bőven kilépett a regionális szerepéből, hiszen immár össz-nemzetközösségi szimbólummá nőtt, sőt nemcsak felvidéki, hanem kárpát-medencei desztinációs szinten, ugyanúgy, ahogy a Székely himnusz, és vált a történelmi igazság hangjává, s a gúnyhatárokon túl rekedt egyetemes magyarság kiáltásává.
(…)
A DAC maga a Felvidék, a szlovákiai magyarság, Malina Hedvig, a fűtetlen marhavagonok, a Szudéta-vidék járma, családi földjeink konfiskálása, a reszlovakizáció megaláztatása, Esterházy János kálváriája, az elvett állampolgárságok tömkelege, a Gulág elviselhetetlen terhe, a kisiskolák fenyegetettsége, a nyelvtörvény áldozata…
(…)
Felvidék.ma – Csonka Ákos: A DAC-testamentum
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.