Szent János napja

December 27-e, Szent János evangélista ünnepe. A magyar borvidéken ezen a napon áldották meg a bort. A családok bort vittek a templomba, melyet azután a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot is gyógyítottak vele, boroshordókba is öntötték, hogy ne romoljon el benne a bor.

A középkorban szentelt borral kínálták meg azokat, akik búcsúzkodtak, útnak indultak, hogy Szent János áldása oltalmazza őket.

Egy középkori legenda szerint Aristodemus  pogány főpap azt mondta Szent Jánosnak, hogy csak akkor hajlandó hinni Krisztusban, ha kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet és az nem árt neki. A mérget először két gonosztevővel megitatták, akik azonnal meghaltak.

   

Szent János imádkozott, megáldotta a mérgezett boros kelyhet, kiitta és semmi baja nem lett, köpenyét a gonosztevőkre terítette, akik feltámadtak. A pogányok a főpapjukkal együtt a látottak alapján megkeresztelkedtek. Szent Jánost boros kehellyel a kezében is szokták ábrázolni, melyből kimászik a kígyó.

Jankovits Marcell Jelkép-kalendáriumában olvashatjuk:

„János apostol és evangélista Zebedeus fia, az id. Jakab apostol fivére. Halász ő is, mint testvére és sokan mások a tanítványok közül. Ő a negyedik evangélium feltételezett szerzője, és a hagyomány szerint az „Apokalipszis” (Jelenések könyve) írója. Az elsők között követi Krisztust, s mint az „a tanítvány, akit szeret vala” a Mester, jelen van minden fontos eseménynél. Mint a tanítványok „benjáminját” lányos képű ifjúként ábrázolták, mint evangélistát idős férfiként, végezetül, mint az Apokalipszis látomásos szerzőjét élemedett aggastyánként.

 

Az Arany legenda szerint a Domitianus-féle üldöztetések idején János is „vértanúságot” szenvedett. A római Porta Latina mellett zubogó olajba dobták, de ő csodálatos módon sértetlenül került ki a tűzre tett üstből, mi több, ifjúságát is visszanyerte (mint a mesékben). Domitianus ezután Patmosz szigetére száműzte, ahol egy viharos éjszakán Isten, hatalmas látomásban megnyitva előtte a menny ajtaját, föltárta előtte a jövőt. Domitianus halála után Epheszoszba ment, s itt is halt meg matuzsálemi életkorban.“

A János-napi köszöntők számos változatban élnek a magyar nyelvterületen.

János-napi köszöntő:
Szerencsés jó estét ezennel kívánok,
Sok János napokat a kedves családnak,
Mert amint tudják az a régi szokás,
Hogy a János napján megtiszteljük egymást.
Komák és barátok jó kívánságait,
Én mondom el Jánosnak itt.
Nagy hálaadással Istenünk tiszteljük,
Hogy a János napját megengedte élnünk,
Hogy az esztendőnek utolsó felében élünk,
S nem vagyunk sírunk fenekében,
Örvendjünk hát mi is többet ne sóhajtsunk
És a Jánosoknak sok örömet kívánjunk,
Kívánom istentől hogy az esztendőben
Testi-lelki áldás legyen lépteinken,
Hogy völgy kert és mező hozzon ékességet,
Családi körünkbe csendes békességet.
Szívemből kívánom!

Nyitókép: Szent János apostol. Segna di Bonaventura festménye a 14. századból.
Forrás: magtudin.org, jelesnapok.oszk.hu, folkradio.hu, tudasbazis.sulinet.hu