Életének 78. életévében elhunyt Tóth Elemér költő, író, szerkesztő, újságíró, a szlovákiai magyar gyermekirodalom egyik meghatározó képviselője.
1940. január 14-én született a gömöri Hanván. Tornalján érettségizett, majd a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyar–testnevelés szakon tanult, de tanulmányait nem fejezte be.
Első versei az Új Ifjúságban, további versei, elbeszélései, meséi, cikkei, tudósításai, riportjai, színi- és irodalmi kritikái a Hétben, Irodalmi Szemlében, Szabad Földművesben, Kis Építőben, Dolgozó Nőben, Nőben, Vasárnapi Új Szóban, Tábortűzben jelentek meg, ahol szerkesztőként, riporterként később főszerkesztőként is dolgozott. 1981-ben elnyerte a Madách Imre-díjat, 2008-ban neki ítélték a Posonium Irodalmi Díj Szülőföld Díjat.
Első verseskötetét A halak a mélyben úsznak címmel 1965-ben adták ki, ezt követte a Ketten, Kérgek, Csillagrózsa, Sárga, mint a Nap, Csillagménes, Tegnapelőtt, kiskedden, az Őszi kert, a Mese az aranykalapácsról, a Hol laknak a sünik?, a Pitypang, a Tölgyek, A bátor nyúl, a Magányom eredjében, valamint a 2013-ban napvilágot látott Örökös szerelem gyűjteményes kötete.
Nyugodjék békében!
SZMÍT/Körkép.sk
Nyitókép: Görföl Jenő fotója
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
