Nyitókép: SITA
Mérnökök és technikusok trükkök és improvizációk sorát próbálták ki, hogy pályán tartsák és sima leszállást biztosítsanak a Holdon az első privát amerikai holdjárműnek. Az eredeti forgatókönyv szerint ennek február 23-án kellett volna megtörténnie. Január 8-a, hétfő estére viszont be kellett látniuk, hogy ez nem fog sikerülni.
“A Peregrine meglévő erejét arra használjuk, hogy a lehető legtöbb rakomány- és űrhajóműveletet hajtsuk végre, mindent, ami még belefér ebbe a parányi időbe. Nem ülhetünk szomorkodva, ölbe tett kézzel, és várva a véget”
– mondta az Astrobotic űrhajózási vállalat.
A közlemény szerint jelenleg az a cél, hogy a Peregrine-t minél közelebb vigyék a Holdhoz, mielőtt teljesen elveszíti a képességét, hogy megőrizze a Nap felé mutató pozícióját, és ebből fakadóan elveszíti energiáját.
A szondát hétfő reggel felbocsátották fel az ULA Vulcan rakétájával a floridai Cape Canaveralből. A jármű fellövése után a rendszerek rendben, nominálisan működtek, és nem volt fennakadás a pályamódosító műveletekkel sem. Amikor kiderült, hogy a szonda napelemeit többszöri próbálkozás után sem képesek a Nap felé fordítani, és így akkumulátorait nem tudják feltölteni, akkor már kezdett kibontakozni kudarc.
Ezután üzemanyagszivárgást észleltek, és már az is kérdéses volt, hogy a szonda egyáltalán eljut-e a Holdig
Ahhoz, hogy a szondát a megfelelő irányban tartsák, a Vándorsólyom hajtóműveit a tervezettnél jobban meg kellene terhelni, de ez még nagyobb üzemanyagfelvételt követelne, amiből viszont a szivárgás miatt egyre kevesebb van. A cég szimulációs számításai szerint az űrhajónak egy napnál alig több hajtóanyaga maradt, amitől kezdve a Peregrine rohamosan veszít energiájából.
A társaság szóvivője szerint még nem adták fel teljesen a reményt, hogy sor kerülhet egy kemény leszállásra, aminek során a jármű valószínűleg összetörik, de elvileg célt ér. Másik esetben, amit még nem számoltak ki teljesen, a szonda örökre Holdkörüli pályára kényszerül.
A harmadik, és szintén drámai eshetőség, hogy a Vándorsólyom elsodródik az űr végtelenjében, kitéve az ismeretlen és vad gravitációs erőknek.
A tudományos balsiker mellett az esetnek kulturális és gazdasági hatásai is vannak. A szonda rakományából csak 2 volt a NASA tulajdona, a többit magánszemélyek, befektetők és kormányok helyzeték el, relikviák, kulturális értékek, és kivált a műszerek és berendezések formájában. Ebben a veszteségben mindannyian osztozni kénytelenek.
„Minden katasztrófából lehet tanulni, egyre több váratlan hibát tudunk megelőzni, és a berendezések is alkalmazkodnak és egyre jobbak. Ez egy kegyetlen tanulási folyamat, de egyre több az eszközünk és erőforrásunk is hozzá”
– mondja James Hewitt a NASA egyik kutatásai igazgatója.
Nem lehet a Holdat egyetlen ugrással, hanem csak próbálkozások sorozatával „bevenni”, hogy segítségével javítsuk a földi életet, és lehetővé tegyük távolabbi expedíciók biztonságos indítását.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
