Nyitókép: Facebook (könyvmolyok szerint a világ)

 

A népi hiedelem szerint ha Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, ha a medve ma előbújik a vackából és meglátja az árnyékát a napsütés miatt, még hosszú telünk lesz. Magyarországon elsőként a Szegedi Vadaspark medvéi jósoltak.

 

Próbára tették időjós képességeiket a Szegedi Vadaspark medvéi, Mici és Ursula kíváncsian nézelődött a kifutóban és figyelte az őket fürkésző gyerekeket péntek reggel. A medvék boldogan falták fel a számukra kikészített péksüteményeket: a mézes zsemlét és a kakaós csigát. De ha borús felhők takarják az eget, az a maci számára azt jelenti, hogy már lassan vége a télnek.

 

 hirdetes_300x300  

 

Bár a néphagyomány szerint ha a téli álmából ébredő medve barlangjából kijőve napos időt talál, megijed árnyékától, és visszabújik a vackába, tehát a zord idő még nem fúj visszavonulót, a park két macija nem bújt vissza. Mondhatjuk azt is, hogy felfalták a telet.

 

Február másodikához, Gyertyaszentelő napjához több szokás is tartozik. Ezen a napon szentelik meg a szentmiséken az erre szánt gyertyákat.  Ahogy a mondás is tartja: „Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a Nap süssön”.

 

A tengerentúlon nem a medvék, hanem a mormoták jósolják meg a tavasz közeledtét.

A medvével kapcsolatos népi hiedelem gyökere Erdélybe vezet vissza és onnan is tovább Jókai Mórhoz, mert egyes nézetek szerint a „Nagy Mesemondó” fantáziájában, pontosabban az „Az új földesúr” című regényében született meg az időjós medve alakja, melyben így ír:
„Van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad.(… akkor a medve – visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; – mert ez még csak a tél kacérkodása;
Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai(…) akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek.
Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőlteti haragját, annál hamarább vége lesz. S a medvének mindig igaza van.”

 

hirado.hu, Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!