Akik nem szórakozásból isznak

Miért nem árul a Tátra alatt a szlovák bacsa ementálit vagy camembert sajtot a külföldi turistának? Ő miért lehet büszke a bryndzára és az oštiepokra? És vajon miért kerül fel a magyar szőlő Nyitrára, ahol nagyüzemi módon mások palackozzák saját címkével? A minőség iránti igény mindig meglesz, már csak az emberek fejében kell rendet rakni.

Kövesd a Körképet a Facebookon!

Garamkövesden virágzik a borkultúra. A környék borászai a hétvégén (január 19.) immár nyolcadik alkalommal találkoztak a Szkala Borászok és Szőlészek Polgári Társulása szervezte Újévi Borászati Tanfolyamon. A remek borokon kívül a borászokkal is megismerkedtünk közelebbről, hiszen a bor bizalmi termék: sokkal szívesebben fogyasztja az ember, ha ismeri történetét, vagy a borászt, aki mögötte áll. És bár teli borospincét az ember szívesen fogadná otthonra, arról valahogy kevesebbet beszélünk, hogy mi minden kell hozzá, míg a szőlőből finom nedű lesz az asztalon.

 „A kövesdi vidéknek mindig jellemzője volt a minőségi bor, csak most már kevés a szőlő.“ – magyarázta a Körképnek Geönczeöl Attila főszervező, a Szkala elnöke. „ A párkányi bortermő körzetben (Muzslától Kövesden át Szalkáig) sok a szőlő, de a szocialista gyakorlat nyomán sokan még mindig csak eladásra termelnek. A 80-as években 10 koronáért vették át a szőlő kilóját, akkor az nagyon jó pénz volt. Szüretkor pedig a család még egyszer megkereste az éves munkabért ezzel a mellékjövedelemmel.“ A magyar munka tehát felkerül(t) Nyitrára, ahol nagyüzemi módon feldolgozzák, palackozzák és adják el, egész tisztességes áron.

Általánosítani persze nem lehet. A tanfolyamon részt vevő 120 borász igenis szükségét érzi annak, hogy fejlődjön, hogy még több tudásra tegyen szert a hobbijával kapcsolatban.

Kedvtelésrőé beszélhetünk ugyanis, mivel a legtöbben  nem tudnak megélni ebből. A problémák ugyanis az eladással kezdődnek.

Drozdík József bortermelő mesélt portálunknak arról, hogy mikor éttermeknek ajánlotta fel a helyi tájjellegű borait, volt bizony párkányi vendéglő, ahol azzal utasították el, hogy ők csak magyar bort szolgálnak fel. Ilyenkor persze felmerül az emberben a kérdés, hogy miért kell szégyelleni a helyi termékeket? Vajon miért akarjuk a magyar turistáknak a helyiek helyett a saját borukat eladni? És vajon miért nem árul a szlovák bacsa a Tátra alatt ementálit vagy camembert sajtot a külföldi turistának? Ott miért lehet a bryndzára és az oštiepokra büszkének lenni? Pedig, ha a nagyüzemek képesek feldolgozni jó minőségű borrá, egyáltalán nem azzal van a baj, hogy Dél-Szlovákia nem lenne érdekes borászati szempontból. A probléma máshol van.

   

A borásztanfolyamon ismerkedtünk meg Iványi Zsófia borászhölggyel, aki a Villányból érkezett, különleges, testes borokkal. A hölgy  önbizalommal telve mutatta be borait, mesélt munkájáról. „Nem érdekel mások véleménye, hogy milyen bor a trendi, mit diktál a közízlés. A borásznak feladata, hogy teljesen összhangban legyen a szőlővel. Ekkor lesz tökéletes a bor.“ Vagyis a saját feje után ment, és olyan bort készít már 2007 óta teljesen egyedül, amilyen neki is ízlik. És kiderült, még nagyon-nagyon sokan értenek vele egyet. Az ízlést formálni lehet (és kell is!).

Kezdő borászoknak

„Sok JÓ bort kell inni – ettől fejlődik az ízlés“ – állítja Dr. Nagy Ákosné, a budapesti Corvinus Egyetem  Szőlészeti-Borászati Intézetének munkatársa. A sokat pedig most nem a régi vicc szerint értjük, hogy a borfogyasztás mértékegysége a vödör, a tartózkodás pedig az asztal alatt. „A borász nem szórakozásból iszik.” – figyelmeztet a szakember. Ha pedig a jó borok után egy lépcsővel feljebb szeretnénk jutni, saját készítésű borokat palackozni és forgalomba hozni, először is a törvényekkel kell megismerkednünk. A borászattal elsősorban két jogszabály foglalkozik, a Mezőgazdasági Minisztérium 313/2009-es és 350/2009–es rendeletei, melyek definiálják az egyes alapfogalmakat, a borászokra vonatkozó előírásokat. Ezzel óvatosan kell bánni ha a határon túlra megyünk, hiszen Magyarországon a mustfokot másképp mérik mint nálunk, vagy a kései szüretnek is más a hivatalos definíciója.  Ezekkel érdemes tartalmasan foglalkozni, hiszen „az ördög a részletekben rejlik“. Például roppant érdekes, hogy a bor színét, az évjáratát és fajtáját a törvényből adódóan nem kötelező feltüntetni a palackon. A palack címkéjén a törvény szerint államnyelven kell feltüntetni az adatokat, de nem kizárólag. Vagyis a magyar felirat éppúgy elfér rajta, mint a szlovák. „Ne szégyelljük azt, honnan származik a bor“ – figyelmeztetett Drozdík József borász.

Lehetne mit tanulnunk tőle. Például, hogy a sajátunkra nagyon is büszkének kell lenni. Miért kell a szőlőnknek szlovák márkanév alá kerülnie, ha mi is tudnánk belőle folyékony csodát készíteni? És ez nemcsak a borra vonatkozik.

Dél-Szlovákia erősen mezőgazdasági jellegű, abból kell főznünk, amink van, és nem várni a gazdag amerikai nagybácsira, aki talán majd befektet, gyárat alapít, több ezer embernek létesítve munkát. Az alapanyag ott van a szemünk előtt, a sikerért azonban meg kell dolgozni. Tudunk-e még egyáltalán dolgozni érte, vagy mindent fel kell szántani és füvesíteni, felparcellázni, beépíteni?

Jó marketinggel rendet rakni a fejekben

Kövesden eltűntek a szőlők. Senkinek nem kellett, sok volt a munka vele. „Szerencsére azonban egyre több fiatal kezd érdeklődni a borászat iránt, telepítik vissza a szőlőket“ – ez Geönczeöl Attila szerint biztató kilátás a jövőre nézve.

Nagy sikere volt a faluban a tavaly először megrendezett Garammenti Nyitott Pincék borfesztiválnak, melyen mi is részt vettünk, és csak megerősíteni tudjuk, pompás rendezvény volt. Idén a szervezők szeretnék két naposra bővíteni, gondolva a turistákra. „A gazdák őrzik a boraikat a rendezvényre, készülnek rá, hiszen tavaly volt, hogy a vendég a kóstolás után rögtön 50 litert vitt volna, a gazdának meg volt összesen 30 liter.“ –emlékezett vissza Geönczeöl. Jól példázza ez is a régióban rejlő lehetőségeket. A különféle fesztiválok, bornapok mind-mind remek lehetőségek a reklámra. A minőség iránti igény mindig meglesz, már csak az emberek fejében kell rendet rakni.

Lengyel Diana

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! 

Ajánlott cikkeink boros témában:

Felvidéki borászaink