Brókertangó – Az idő hordaléka 6. rész

Tájainkon a legtöbb helyen műholdon, kábelen legalább 25 magyarul beszélő csatorna műsora érkezik a tévékészülékeinkbe, de a legtöbb reggeltől estig a magyarországi brókerbotrány éppen aktuális fejleményeivel traktálja a nézőket.

A felvidéki magyar persze nehezen igazodik el ebben hírkavargásban, ráadásul ha a közszolgálati médiumokból tájékozódik, egészen más megvilágításban kapja az információkat, mintha a kormánnyal nem túlságosan szimpatizáló vagy éppen ellenséges csatornákat követi. Persze ezt a hangzavart maguk a politikusok még zajosabbá teszik, az ügyeletes megmondó emberek pártállásuktól függően hol az ellenzéket, hol meg a jelenlegi kormányt szapulják és ennek se vége, se hossza immár két hónapja legalább.

Tarsoly könyörgése és fenyegetése

Nehéz lenne tömören, de közérthetően összefoglalni, hogy miről is van szó valójában, elvégre az átlagemberek csak azt sejtik, hogy valakik nagy disznóságot követtek el mások pénzével, divatos kifejezéssel: lenyúlták, elpanamázták, és közben úgy tettek, mintha minden rendben lenne. Sorra dőltek be a különböző brókercégek – a nevüket sem győzzük már megjegyezni –, de a Quæstor csoport most igen kellemetlen helyzetbe hozta Orbán Viktort és a kormányt.

Az időközben előzetesbe került cégtulajdonos, Tarsoly Csaba már március elején levelet írt a magyar miniszterelnöknek és ebben különböző okokat említ meg, amelyek ezt a helyzetet előidézték, egyúttal megoldásokat is ajánl, amelyek segítenék a kialakult helyzet rendezését, és még a kormány presztízsét is helyreállítanák. A minap nyilvánosságra hozott levél egyszerre könyörgés (újabb állami támogatásokért) és fenyegetés (munkahelyek vesznek el), miközben az ellenzék is vehemensen támad, miután maga a miniszterelnök ismerte el soproni látogatásakor tartott beszédében, hogy utasította a minisztereket: gyorsan vegyék ki az állami pénzeket a cégből, hogy ezzel is minimalizálják a veszteségeket.

Magáncég kezelt közpénzeket

   

Hogy ezt titokban – vagy hogy Gyurcsány Ferenc hűséges fegyverhordozójának, Vadai Ágnesnek a kedvenc szavát idézzük: mutyiban – tette, valahol érthető, elvégre nem akart fölöslegesen pánikot kelteni. Az viszont nyitott kérdés, hogy miért egy magáncég kezelt közpénzeket, illetve állami kötvényeket, miközben maga is fiktív kötvényekkel hajtott végre – most már nyilvánvaló – illegális és megtévesztő műveleteket.

Némelyek emlékeztetnek ugyan arra, hogy Tarsoly Csaba még Gyurcsány kormányzása idején szedte meg magát és építette ki a „birodalmát”, de az ellenzék túlzott vehemenciával csak a Fidesz-kormány felelősségét igyekszik előtérbe tolni, diszkréten megfeledkezve a korábbi MSZP-SZDSZ-es kormányzati ciklusok egyéb botrányairól: a Tocsik-ügyről és főleg Kulcsár Attila sok politikust érintő machinációiról.

Ez persze nem menti a jelenlegi magyar kormány mulasztásait (amelynek néhány tagja valami módon ugyancsak jó viszonyba került Tarsoly Csabával), de azt is látni kell közben, hogy a Magyar Nemzeti Bank egy Bajnai Gordon idejében hozott előírás következtében csak az idén kezdhetett egy átfogó vizsgálatba a különböző pénzintézetek és brókercégek háza táján. És ha már Bajnait említettük, az ő „libaügye” sem tisztázódott mind a mai napig.

A rendszer alapja a spekuláció

De most tekintsünk el a konkrét események ismertetésétől, vessünk inkább egy pillantást az egész rendszerre, amelynek az alapja a spekuláció. A befektetők szeretnék a pénzüket gyarapítani, ezért nem valamelyik bankban helyezik el, hanem a tőzsdén próbálnak szerencsét, hogy ott megragadva a legalkalmasabb pillanatot, részvényeket, esetleg kötvényeket vagy állampapírokat vásároljanak lehetőleg minimális áron, hogy később ezt jóval magasabb áron eladhassák.

Olykor árut is vásárolnak, de bizonyos lejárati idővel (pl. gabonát a várható termésre spekulálva), majd mielőtt ténylegesen megvennék ezt, továbbpasszolják, rendszerint nyereséggel. Akkor kerülnek bajba, ha a várakozással ellentétben az árak nem úgy alakulnak, ahogy elképzelték és végül veszteséggel kell megszabadulniuk az árutól vagy kénytelenek megvenni azt, és ezután még a raktározás gondjai is őket sújtják.

Sokszor egy ígéretes tranzakcióhoz nincs elegendő tőkéjük, ilyenkor fordulnak a brókerekhez, akik pénzt kölcsönöznek nekik bizonyos kamat ellenében, esetleg tőkeáttétellel is segítik, ami azt jelenti, hogy kis befektetéssel is nagyot kaszálhatnak, ha sikerül az ügylet, de nagyon ráfázhatnak, ha balul üt ki a dolog. Viszont a brókert – ha elég ügyes és rámenős – nem éri veszteség, mert az csak az ügyfeleit terheli. Eddig rendben is lenne a dolog, elvégre minden spekuláció kockázatos, csak éppen vannak kisebb és vannak nagyobb kockázatú spekulációk.

Eltűnt a befektetők pénze

A magyarországi brókerbotrány azonban nem erről szól, ha jól értelmezzük az eseményeket, hanem a befektetők pénzének eltüntetéséről. Hogy ez hogyan is történt, annak kiderítése a nyomozóhatóságok feladata. Vannak tranzakciók, amelyeket hosszabb távon bonyolítanak le, ezért a brókerek ügyfelei nem is gyanítják, hogy eközben mi lett a pénzükkel. Aztán az sem elképzelhetetlen, hogy a piramis- vagy a pilótajátékok mechanizmusa szerint működtetik a dolgot, és közben senki nem sejt semmit.

A tőzsdén vagy a pénzpiacon járatlan emberek számára ez az egész túlságosan szövevényes és átláthatatlan, és mindezt a politikusok és a botrányról hírt adó újságírók rendszerint csak tovább ködösítik. Egy szerencsétlen politikusi megnyilvánulás – pl. Rogán Antal minapi kijelentése – kedvezőtlen árfolyammozgást indíthat be, és ez sokszor milliós károkat is okozhat. Egy dolog világosnak tűnik: az árfolyamok alakításában, a különböző pénzügyi tranzakciókban sokszor a spekulációknak nagy szerep jut és egy hibás döntés vagy egy szándékosan hamis minősítés borzalmas lavinát képes elindítani.

Így csúcsosodott ki a 2008-as világválság is: egy komolynak tartott hitelminősítő A+++ kategóriába sorolta be Lehmans-Brotherst, az USA negyedik legnagyobb bankját, amely tíz nappal később csődöt jelentett. Ezek a hitelminősítő besorolások korábban afféle indikátorai voltak egy-egy gazdaság valódi teljesítményének, de mostanában – sok minden enged erre következtetni – bizonyos pénzügyi csoportok érdekeit szolgálják inkább, és ezzel akár tönkre is tehetik a gazdaságilag ingatag lábon álló országok pénzügyi helyzetét.

Görögország maholnap államcsődöt lesz kénytelen bejelenteni, de 2011 és 2012 táján még Magyarország is a szakadék peremén táncolt, és innen sikerült visszakecmeregnie a biztonságos övezetbe. Most a kormánnyal nem rokonszenvezőknek már túl sok Orbánék sikerpropagandája, és minden lehetséges módon igyekeznek fogást találni rajta és a kormányon.

De ha belegondolunk, hogy a pénzvilágban a valós teljesítményeket is messze túlhaladó szerepe lehet a blöffnek és a spekulációnak, akkor igazán nem csodálkozhatunk azon, ha a jelenlegi magyar kormány azt igyekszik elhitetni az emberekkel, hogy nem kell izgulniuk, a dolgok reményteljesen alakulnak. Mert végeredményben ez az egész inkább a látszatról szól. Ha megrendül a bizalom, akkor lehetnek bármilyen szép valós eredmények, az egész kártyavárként összeomolhat.

HOMÉROSZ

Nyitókép: fociklub.hu

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!