Táncosok, muzsikusok, énekesek és zászlóvivő diákok ünnepelték napokig Robert Gabriel Mugabe, Zimbabwe keménykezű vezetőjének 93. születésnapját. Hívei ebből az alkalomból egy 93 kilogrammos tortát készítettek számára.
Mugabe 1980-ban ragadta magához a hatalmat, először, mint miniszterelnök, majd mint államfő irányította az országot diktatórikus eszközökkel. 1983 és 1985 között az etnikai tisztogatások alatt 20 000 ndebei civilt gyilkolt le a hadsereg.
Az egykori brit gyarmat, amely ásványkincsekben viszonylag gazdag, nemrég a világ egyik legdurvább inflációjával küzdött, és könnyen lehet, hogy nyolc év után ugyanezzel lesz kénytelen szembesülni. 2009-ben a nemzeti valuta, a zimbabwei dollár elértéktelenedése annyira súlyos, a helyzet pedig annyira reménytelen volt, hogy a fizetőeszköz használatát felfüggesztették, és az országban az összes ügyletet külföldi pénznemben bonyolították le. Használták a dél-afrikai randot, a botswanai pulát és az angol fontot, de még a kínai yüant is, egészen a közelmúltig.
Tavaly azonban az ország első embere parancsba adta a saját valuta bevezetését. Tömegek vonultak az utcára tiltakozni az intézkedés ellen, mert – teljes joggal – attól félnek, hogy az új fizetőeszköz sorsa ugyanaz lesz, mint az előzőé. Közgazdászok körében vitán felül áll, hogy az a pénz tudja csak megvetni a lábát egy gazdaságban, amit a lakosság elfogad. Nos, Mugabe sajátos eszközökkel akarja ezt elérni: a rendőrség elhurcolja azokat, akik nem használják az új hivatalos pénzt.
Zimbabwe hosszú ideje vergődik gazdasági kátyúban. A 2006-ban, a második zimbabwei dollár bevezetése előtt az ország pénzügyminiszter-helyettese még arra figyelmeztetett, hogy új pénznemet csak akkor szabadna bevezetni, ha gazdasági stabilitást sikerül elérni – ami Zimbabwében annyit tesz, legalább 2 számjegyűre mérsékelni az inflációt.
2004 elején a zimbabwei infláció 624 százalékos volt, a pénz értékének több mint hatoda elveszett, 2006-ban már 1281 százalékos volt, egy évvel később 3714 százalékos, majd éves szinten 400 ezer százalékra emelkedett, majd jött 2008 júniusa, amikor sokmilliós nagyságrendű inflációs rátát mértek a közgazdászok, de a káoszban nehéz volt megmondani, mennyit is ér a zimbabwei dollár. A kormány 231 millió százalékos inflációról beszélt, a Cato Intézet akkor úgy saccolta, hogy 89,7 ezer trilliárd (89 700 000 000 000 000 000 000) százalék. Ekkora mértékű pénzelértéktelenedésre 1946 óta nem volt példa a világon.
És hogy mi okozta a hihetetlen mértékű pénzromlást? Az ásványkincsek utáni kereslet és az olajár egyidejű csökkenése.
Magyarország az abszolút csúcstartó
A világon számos ország szenvedett már hiperinflációtól, például a nagy világgazdasági válság idején Németországban 3,25 millió százalékos volt a pénzromlás üteme, havonta. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az árak kétnaponta megduplázódtak.
Az abszolút csúcstartó azonban Magyarország. A második világháború után a havi infláció nagysága elérte a 42 ezer billió százalékot (41 900 000 000 000 000 százalék), az árak 15 óránként duplázódtak. 1946 augusztusában a pengőt leváltotta a forint, az átváltás értéke pedig 400 ezer kvadrillió (400 000 000 000 000 000 000 000 000 000) az 1-hez volt.
A gyakorlatban ez ma már teljességgel abszurdnak tűnő helyzeteket produkált. Egy közhivatalnok egynapi fizetését talicskában (!) sietve tolta haza, hogy felesége mielőbb bevásárolhasson, mert egy óra múlva már csak két tojást kapott a pénzért. A kenyér ára 1945 augusztusában 6 pengő volt, 1946 január elején 700 pengő, hónap végén 7000, júniusban pedig már 5,85 milliárd pengő.
A kocsmákban és vendéglőkben óránként új árakat szabtak, melyeket vagy kiírtak egy táblára, vagy a pincérek egyszerűen bekiabálták. Ezzel kapcsolatban néha megjegyezik, hogy érdemes volt egyszerre két korsó sört kikérni, mert bár a második megmelegedett, de legalább nem az eredeti ár sokszorosáért kellett megvenni.
Körkép.sk, Weforum.org, TheGuardian.com
Nyitókép: Weforum.org
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
