Wild fish, wild salmon, wild tuna. A hangsúly a „wild”-on van, ami angolul vadat jelent. Ilyen feliratú táblákkal vannak tele az amerikai és a japán halpiacok. És ez a kifejezés nagyon fontos különbség volt. A „hagyományos” (vagyis tenyésztett) és a vadon élő lazac ára közti különbség ugyanis háromszoros is lehet. Nem beszélve a hús minőségéről.
Hogy mi is az árkülönbség valódi oka, annak a pozsonyi Kogo a D Steakhouse étterem tulajdonosa, Dalibor Gergeľ próbált utánajárni külföldi tartózkodása idején.
„Természetesen, érdekelt, miért van ez így. Ezen kívül az ember mindig követi az új trendeket,és nem lehetett nem észre venni, hogy a színvonalas éttermek mind a vadhalakat részesítették előnyben a tenyésztettekkel szemben”
mondta Gergeľ.
Háló vagy horog
A külföldi éttermek többsége valóban a vadon élő, kifogott halakat használják fel éttermeikben. Vagy hálóban kifogott példányokat vásárolnak, vagy – és ez a gyakoribb, egyúttal drágább – a horgászbot horgára akadt halakat vesznek. Ez utóbbi megoldást azért tartják jobbnak, mert a hálókból gyakran elpusztult állatok kerülnek ki (a halászok kivetik a hálót, és csak néhány óra múlva nézik meg, mi mindent szedett össze, ez idő alatt pedig néhány hal elpusztul).
A horoggal kifogott példányokat a halászok leölik, lecsapolják a vérét, majd hirtelen -40 fokra hűtik, így a hús lényegében semmit sem veszt minőségéből. Ennek azonban megvan az ára: míg a farmokon nevelt lazacok ára 5 euró kilogrammonként, a horoggal kifogott vadlazacé 30 euró.
De vannak a vadhalaknak hátrányai is. Nehézfémekkel szennyeződhetnek, és mivel jóval tovább élnek, mint a farmon nevelt fajtársaik, ezért jóval több nehézfém halmozódhat fel húsukban. Ezért az igazán profik a fiatal példányokból készítenek ételeket.
Azoknál az éttermeknél, amelyek előporciózott, kifilézett halat használnak fel, érdemes érdeklődni a halak származását illetően.
„A kifilézett halaknál zsákba macskát vásárol az ember, nem lehet tudni, mikor fogták ki a halat, nem lehet megítélni a hús minőségét. 40 kilogrammnyi tonhal egyesek számára kockázat, de mi túl tudunk rajta adni három-négy napon belül. Nagyjából 60 százalékát lehet felhasználni”
magyarázza Gergeľ.
A vadon élő horoggal kifogott halakon az éttermeknek nem sok nyeresége van – szemben a tenyésztettekkel. Kilogrammja ugyanis 33 euróba kerül.
„És ebben még nincs benne a fuvar, így egy adagot 50 eurónál kevesebbért nem nagyon lehet kapni. De ezt elfogadjuk, és az étlapról sem szeretnénk levenni a vadhalakat. Meggyőződésem, hogy egy étteremnek úgy kell főznie a vendégekre, mint ahogy a tulajdonosok főznek saját magukra vagy a gyermekeikre. És én nekik tenyésztett lazacokat nem adnék”
mondta Zuzana Gergeľová.
A farmok sötét titkai
Ezzel el is jutottunk a nagy mennyiségben, halfarmokon tenyésztett lazacokhoz vagy más halfajtákhoz – rengeteg hal összezsúfolva egy szűk helyen, nincs mozgásterük, egymás ürülékét zabálják fel. A farmok így a paraziták és betegségek melegágyai (a farmokon tenyésztett lazacok 90 százaléka például lazac-vérszegénységgel – ISA – fertőzött, ami ugyan emlősökre nem veszélyes, de más országok farmjait vagy vadhal-állományát megtizedelheti.
A fertőzések elkerülése (vagy tünetmentesítése) érdekében a farmokon telepumpálják antibiotikumokkal a halakat. Maga a takarmányozás sem mindig bizalomgerjesztő, gyakran etetik őket magas műtrágya-tartalmú vagy génmódosított takarmánnyal. Arról nem is beszélve, hogy egy 8 ezer négyzetméteres lazacfarm annyi salakanyagot termel mint egy 10 ezer ős amerikai város.
A farmok egyetlen előnye, hogy mivel például a lazacot az emberek 95 százalékban a farmokról szerzik be, ezért akaratlanul is csökkentik a tengerek túlhalászását. Mindazonáltal senki sem az óceánok épségére gondol. Az élőhalfarmok sokmilliárdos üzletet jelentenek.
Nyitókép.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
