Recseg ropog az Európai Unió tagállamainak együttműködése, és ennek egyik oka a közös valuta, vagyis az euró. Tény, hogy ha egy ország kilépnek az Eurozónából, akkor az sokkal nagyobb katasztrófa lenne, mint amilyen a Brexit lesz – vagy aminek a Brexitet tartják. Az új „euroszkeptikus” olasz kormány hatalomkerülése pedig újra aktuálissá tette a közös valuta elhagyásának kérdését.
A Politico.eu brüsszeli hírportálon Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász által közölt cikk azonban nem egészen az olaszok távozásával számol, sokkal inkább azt fejtegeti, hogy mi mentheti meg az eurozónát saját gyengeségeitől, illetve melyik ország távozása lehet „üdítő” hatással a valutaunióra. Meglepő okfejtés következik.
Sokadszor is a németek
Stiglitz szerint az új olasz kormány nem elhagyni akarj az eurót, hanem megreformálni a rendszert. Igazat ad Rómának abban, hogy az euró megalkotása óta hibásan működik. Az olyan országok számára, mint Olaszország két kulcstényező létezik: a saját ország kamatlábai feletti és az átváltási árfolyamok feletti ellenőrzés képessége. Ahelyett, hogy az euró ezt a képességet biztosítaná, szigorításokat követel meg államadósságra és államháztartási hiányra vonatkozóan – ezek pedig a gazdasági fellendülés legnagyobb hátráltatói (hogy ez pontosan mit is jelent, korábbi cikkünkben vázoltuk fel).
„Az eurozóna gazdasági növekedése lelassult, különösen a sebezhetőbb országokban. Az eurónak nagyobb jólétet kéne teremtenie, ami talán szorosabb integrációhoz is vezetne. De épp az ellenkezője történt: növekvő megosztottság az EU hitelező és adós országai között.”
írja. Az ebből eredő szakadék nehezítették a többi probléma megoldásában a konszenzus elérését.
A professzor szerint a központi probléma: Németország vonakodása. Az euróövezet már régóta felismerte a bankszövetség szükségességét, Berlin azonban halogatja a legfontosabb reformot: a közös betétbiztosítás bevezetését. Ez ugyanis csökkentené a válsághajlamúbb tagállamok sérülékenységét. Ez azonban nem történt meg, az Európai Központi Bank pedig kivérezette Görögországot. Pedig nem kellett volna.
Ki távozzon?
A közgazdász okfejtése szerint Németország belföldi gazdaságpolitikája súlyosbítja az euróövezet problémáit. A monetáris unió országai előtt álló legfontosabb gazdasági kihívás az, hogy képtelenek az árfolyamokat kezelni. Erős euró mellett az exportot erősíteni nehéz, az euró gyengítését pedig Németország gátolja. Megoldást csak az nyújtana, ha Németország expanzívabb politikát folytatna, vagyis engedné az euró leértékelését, a nyomás egy részét átvállalva a gyengébb helyzetben lévő országokról.
„Ha Németország nem hajlandó megtenni a valutaunió helyreállításához szükséges lépéseket, akkor a második legjobb dolog, amit tehet, hogy elhagyja az euróövezetet”
állapítja meg Stiglitz. Ezzel kapcsolatban Soros Györgyöt is említi, aki szerint Németországnak vagy vezető szerepet kell vállalnia a valutaunióban, vagy távoznia kell. Németország távozásával ugyanis az euró kétségkívül leértékelődne, Olaszország és többi dél-európai tagállam exportja pedig a jobb árfolyam átváltások miatt javulna.
Pro és conra az olaszoknál
Megjegyezzük, hogy ez egy olyan jelenséggel járna, ami hosszú ideje aggasztja már a közgazdászokat. A „Dexit” utáni önálló német valuta ugyanis felértékelődne, vagyis Németország kivitele megzuhanna. Alap esetben ez nem végzetes, ám Németország esetében mégis az lehet. Az export adja a német GDP 50 százalékát, vagyis ha kereskedelmük 10 százalékkal csökken, akkor 5 százalékos recessziót szenvednek el, ami kész katasztrófa. Ráadásul a német válság könnyen tovagyűrűzhet.
Stiglitz szerint a probléma az, hogy Berlin egyik utat sem tartja járhatónak. Ezzel olyan döntés elé állítja a déli tagállamokat (Olaszországot és Görögországot), ami elé egy ideális világban nem szabadna: vagy a gazdasági fellendülést választják, vagy az eurót. A görögök néhány éve az euró mellett döntöttek. Az eredmény: a válság kirobbanásakor 25 százalékot estek vissza, azóta szinte semmit sem dolgoztak le a veszteségből.
Ha Olaszország az eurozóna elhagyása mellett dönt, annak előnyei kézzelfoghatóak lesznek. A fogyasztók az olaszországi termékek helyett importtermékeket vásárolnak majd, a turisták számára ismét elérhetőbb árszínvonalúvá válik az Appenini-félsziget. Mindez ösztönözné a belső fogyasztást és az állami beruházásokat, a munkanélküliség pedig csökkenne. Az olasz munkanélküliség jelenleg 11,2 százalékos, a fiatalok körében mért állástalanság pedig 33,1 százalékos.
Ha tehát az olasz kormány jól le tudja vezényelni az euró elhagyását, profitálhat belőle. De lesznek áldozatok is. A valuta leértékelődése egyes ágazatokat visszavethet, gyárak zárhatnak be, és felhajtja egyes termékek árait. A kérdés igazából az, hogy ha mérlegre kerül a kilépés ára és a jelenlegi helyzet költsége, melyik nyom többet.
Politico.eu, Körkép.sk
Nyitókép: politico.eu
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
