A devizahitelesek problémáját Magyarország már megoldotta, most a lengyelek próbálkoznak

Nyitókép forrása: bullionstar.com

2015. január 15-ét „fekete csütörtökként” tartják számon. Korábbi ígéretével ellentétben a svájci jegybank hagyta több mint 10 százalékkal felértékelődni a frankot a többi valutához képest, amellyel váratlanul elképesztő értékű veszteségeket okozott több európai vállalatnak és fogyasztónak egyaránt. Ők voltak azok, akik a svájci frankhoz rögzített devizahiteleket vettek fel. És persze, elsősorban a kelet-közép-európai devizahitelesek estek áldozatul az intézkedésnek.

Magyarország kormánya a devizahitelesek problémáját erős állami beavatkozás árán már megoldotta. Nem úgy Lengyelországban, ahol a 2015-ös parlamenti választások óta állandó téma az eladósodott devizahitelesek ügye.

A 2008-2009-es válság előtt a 10-éves lengyel irányadó kamatláb hat százalékon mozgott, Svájcban azonban 2 százalékon. Ez a szlovák Trend gazdasági hetilap internetes kiadásának összehasonlítása szerint a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy 100 ezer eurós ingatlan 30 éves kölcsönének kamatköltségei Lengyelországban 115 ezer euróra, svájci frankban azonban csak 33 ezer euróra rúgtak.

   

A lengyel dilemma

A válság előtt több mint félmillió lengyel adófizető vett fel külföldi valutához kötött lakáshitelt több mint 30 milliárd euró értékben. A válság kirobbanása után azonban a frank és a lengyel zloty közötti különbség egyre nagyobb lett. A fekete csütörtök napján a svájci frank 20 százakkal erősödött, és ezzel párthuzamosan a lengyel hitelesek kölcsöneinek nagysága is ötödével lett nagyobb.

Ez azt is jelentette, hogy kamatköltségekkel együtt a hitelesek kölcsönterheinek összértéke megduplázódott, voltak (és még mindig vannak) olyanok is, akiknek a kamatköltség nagysága meghaladja az ingatlan értékét.

A devizahitelesek problémája politikai téma lett, mivel tömegeket érintett, és a 2015-ös parlamenti választások előtti kampány alapvető részévé vált. Többek között hozzájárult a most hatalmon lévő Jog és Igazságosság párt sikeréhez.

A Brüsszelben sokat bírált lengyel kormány épp a múlt hónapban fogadott el törvényt arról, hogy a Lengyel Fejlesztési Bank pénzügyi kártérítésben részesítse azokat a devizahiteleseket, akik nem tudják fizetni a hiteleiket. Azokat is kisegítenék, akik már eladták ingatlanjukat, de nyakukon maradt a hatalmas hitelteher.

Nem a jogállamiság kérdőjeleződött meg, hanem a külföldi bankok féltik a pénzüket

A legjobb megoldás az lenne, ha az Európai Bírói Kar (ECJ) illegálisnak minősítené az összes devizahitel-szerződést. Az már érdekesebb kérdés, hogy miért nem teszik ezt meg a lengyel bíróságok.

Lengyelországban a bankokkal szemben több mint nyolcezer hiteles pereskedik. Eddig azonban, ha a bíróság döntésre is jutott, általában a bankoknak kedvezett. Itt érdemes érdemes tehát felhívni a figyelmet arra, hogy vajon miért támadja Brüsszel a lengyel igazságügyi törvénytervezetet, amely a bíróságokban is változást hozna.

Hatalmas pénzekről van ugyanis szó. A devizahitelesek kölcsönei külföldi bankok kezében vannak. Ha kártalanítaniuk kellene a felültetett ügyfeleiket, akkor több mint 15 milliárd eurót kellene kifizetniük, ami a lengyel bankszektor négyéves nyereségének felelne meg.

Persze, a lengyel kormány nem csak a bíróságoknál nyitott frontot az ügy megoldása érdekében. 2015-től elindult a bankrendszer „visszalengyelesítése”, és az állam rengeteg pénzt költött arra, hogy olyan bankoktól vásárolja fel lengyel területen tevékenykedő pénzintézetek tulajdonrészét, mint a az osztrák Raiffeisen vagy az olasz UniCredit.

Körkép.sk