Rimaszombat mezőgazdasága és élelmiszeripara a járvány után – villáminterjú Tóth Ferenccel, a Járási Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara elnökével

A Rimaszombati járásban mindig magas színvonalú, jelentős mezőgazdasági termelés folyt a Rima a Sajó és a Gortva völgyének zsíros földjein. Dohányt, cukorrépát, sörárpát termeltek, amit a járási központban, Rimaszombatban fel is dolgoztak. Az ország élelmiszerönellátó volt, amihez a Rimaszombati járás nagyban hozzájárult.

Azóta a mezőgazdasági termelés hatékonysága a minimálisra csökkent, az élelmiszeripar pedig likvidálva lett. Ebbe a nem irigylésre méltó helyzetbe robbant bele a járvány. Mit okozott eddig, mi várható a hatása által? Erről kérdezzük Tóth Ferencet, a Járási Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara elnökét.

Hogyan látja, milyen változásokat hozott a járvány?

   

Amit látni lehet már most, az nem sok jóval kecsegtet. A mezőgazdasági termelés visszavetődött. Csőd fenyegeti a cégeket, munkanélküliség jön. Sajnos lassúbb a reagálás is a változásokra, probléma volt például a vetőmaggal, a műtrágyával. Késtek a leszállítások. Emellett meg kell említenem az időjárási viszonyokat is. A szárazság, kártevők a fagykárok sem kedveznek nekünk.

Változások mutatkoznak abban is, hogy például sok termékkel le kell állni. A gazdák hosszabb távon is elbizonytalanodnak. Elhalasztják a beruházásaikat, félnek. Nagyon sok tényező inti őket óvatosságra.

Mi várható a közeljövőben?

Az eddigi költségnövekedés és termeléscsökkenés alapján a hazai élelmiszerpiac megcsappanása várható és természetesen drágulások. Erre kell készülni mindenkinek.

Mit tudnak tenni?

Az adott körülmények között várjuk a minisztérium és a kormány intézkedéseit. Őszintén remélem, hogy a központi szerveknek lesz bátorságuk meglépni olyan intézkedéseket, amelyeket eddig halogattak.

Milyen intézkedésekre gondol elsősorban?

Elsősorban költségvetési intézkedésekre. Pénzt kell átcsoportosítani a mezőgazdasági termelés rehabilitálására. Hiába ódzkodnak, másként nem megy. A népnek enni kell. Aztán itt van a dotáció kérdése. Minden arra vall, hogy a területi alapú dotációról váltani kell a produkció-centrikus dotációk irányába. Az államnak több pénzt kell hozzátennie az unió által nyújtott segélyekhez, így azok is magasabbak lehetnek. Nagyon fontosnak tartom az országon belüli támogatást is. Tehát pénz, pénz, pénz.

És persze itt az ideje megoldani a problémát, amiből talán a legnagyobb elégedetlenség van. Ez pedig az örökösödési törvény, amely által aprózódik a föld. Ebben rendet kell csinálni. Az embereknek meg kell teremteni a lehetőséget, hogy mindenki hozzájuthasson a földjéhez és hogy azt használhassa. Nem szabad halogatni a vadászat kérdésének a megoldását sem. Mégpedig úgy, hogy minden érintett fél elégedett legyen.

Folynak tárgyalások a kormánnyal ezekben a kérdésekben?

Még nem volt találkozó. Mindenesetre tanulmányozzuk a kormányprogramot, ami sok pozitív elemet tartalmaz a mezőgazdasággal kapcsolatban. A másik oldalon igyekszünk megfogalmazni az érdekeinket a fentiek alapján. Gyűjtjük tagjaink észrevételeit, amelyek a helyzet előrehaladtával sokasodnak. Hadd tudják meg odafönt, hogy miben kell változtatniuk. A másik oldalon viszont mi is készek vagyunk elfogadni a járvány-adta helyzet tagjainkra rótt objektív követelményeit. Úgy gondolom tehát, hogy fel vagyunk készülve a találkozóra.

Lehet beszélni valamilyen pozitív dologról is a földeken?

Úgy látom, több fiatal kezd bele a növénytermesztésbe. Fiatalok, energia van bőven. Jó kezdeményezésnek tartom a „Gömöri ládát”. Itthon megtermelt gyümölcsöt, zöldséget raknak bele és széthordják. Az emberek sokszor haza is vitetik az árut. Működik nálunk és Losoncon is. Hatékonynak mutatkozik a Baross- alapítvány munkája, amelynek keretében sok tervezet átment. A kormány is próbálja elősegíteni a kisvállalkozásokat. Ezért is nagyon fontos a földrendezés.

Köszönjük a beszélgetést.

Mede Géza