Mennyit ér a szlovákiai minimálbér? Kevesebbet, mint a román, vagy a lengyel

Nyitókép forrása: illusztrációs fotó/KL

A minimálbéremelés helyett inkább a drágulással kellene kezdeni valamit. Szlovákiában idén bruttó 623 euróra emelkedett a legalacsonyabb törvényes fizetés, de ez vásárlóerő-paritáson számolva kevesebbet ér, mint a romániai bruttó 458 eurós minimálbér. Annak ellenére, hogy abszolút értékben a különbség 20,7 százalékos Szlovákia javára.

A Hans Böckler Alapítvány elemzése szerint, ha a valutakülönbségekből fakadó eltéréseket kiküszöböljük, akkor a V4 országai között Lengyelországnak van a legmagasabb minimális órabére (3,64 euró), szemben a szlovákiai 3,58 euróval.

Az elemzők az árfolyameltéréseknél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a vásárlóerő különbségeire. Hogy valóban összehasonlíthatók legyenek, az egyes országok minimálbéreit vásárlóerő-paritáson szokás összevetni. Vagyis, a számok helyett azt nézik meg, mennyi lehet vásárolni az adott ország árszínvonala mellett a minimálbérből.

   

Ez azt a meglepő eredményt hozta, hogy egy minimálbéres munkás a maga 623 eurójából kevesebb terméket és szolgáltatást tud megvásárolni, mint a minimálbéres romániai munkás a maga 458 eurójából (vagyis, ennek megfelelő lejéből).

A TA SR által megszólított elemzők szerint a minimálbér legnagyobb ellenzőinek szokása azzal érvelni, hogy a minimálbér Szlovákiában túl gyorsan emelkedik, és túl magas az átlagbérhez viszonyítva, miközben Németországban például csak az átlagbér 40 százalékát éri el, míg Szlovákiában 50-60 százalék között mozog. Csakhogy szerintük nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a német vásárlóerő kétszerese a szlovákaiaiénak.

A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy a minimálbér emelkedése az elmúlt években többszöröse volt az átlagbér emelkedésének. Ennek háttérben az a kormányzati politika állt, hogy a minimálbér emelésével közvetve nagyobb adóbevételek realizálhatók a munkáltatók kárára (a törvényeket szándékosan így írták és tartották meg). Csakhogy túl nagyok a regionális különbségek ahhoz, hogy a szlovák gazdaság kezelni tudja az ebből fakadó problémákat. Vajon alkalmaz-e egy takarítónőt egy kelet-szlovákiai kisvállalkozás, ha havi bérezése a munkáltatónak 842 eurójába kerül (ennyi a bruttó 623 szuperbruttója)? Ezek a dilemmák a munkanélküliség és az elvándorlás növekedésére utalnak.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy míg Pozsony és az autógyárakkal rendelkező városok környékén a vásárlőerő meredek növekedése országosan felhajtja az árakat, beruházások és munkalehetőségek keletre és délre nem nagyon érkeznek. Ehhez még hozzá kell venni azt, hogy a szlovák bérek valószínűleg elérték a maximumukat – ennyit lehetett kihozni az összeszerelő üzemet utánzó szlovákiai gazdaságpolitikából. Nem véletlenül sürgetik Szlovákiát a szakértők, hogy gyártósori munkák helyett magasabb hozzáadott értéket képviselő, termelékenyebb gazdasági ágazatokra álljon át. Persze, ehhez politikai akarat is kellene.

Körkép.sk