Macron Írországban próbálta keresztülnyomni a globális minimumadó javaslatát. Hoppon maradt

Nyitókép forrása: SITA/Clodagh Kilcoyne/Pool Photo via AP

Franciaország és Írország nem jutott dűlőre a franciák (valamint Amerika és az OECD) által igencsak szorgalmazott globális minimumadó kapcsán. Talán némiképp túlzás azt állítani, hogy az Írországba elnökként először ellátogató Macron hoppon maradt, de tény, hogy az álláspontok nem közeledtek, ráadásul nem Írország az egyetlen uniós tagállam, amely nem szeretné elveszteni azt a helyzeti előnyt, amit az alacsony jövedelmi adókulccsal biztosítani tud magának. A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy franciák is trükköznek a saját adókulcsuk esetében.

Emmanuel Macron francia államfő csütörtöki dublini munkalátogatása során tagadta azokat a vádakat, miszerint nyomást akarna gyakorolni az ír kormányra a globális minimumadó elfogadására.

„Nem az vagyok, aki nyomást gyakorol a barátaira. Tudom, hogy az önök országa most vitát folytat ebben a kérdésben. Amit önök a múltban elértek, az egyedülálló volt és az alacsony társasági adón alapult. (…) A COVID-19 utáni világ más lesz. Ehhez pedig meg kell változtatnunk a klasszikus üzleti modellt”

fogalmazott a francia államfő.

   

Hiába volt azonban Macron retorikája felettébb pozitív hangvételű, az ír kormány tagjai nem sokkal később a sajtónak elmondták, hogy Macron nem mondott igazat és a francia tárgyalódelegáció tagjai igenis megpróbálták lenyomni az írek torkán a minimumadót. Ráadásul, Írország Brüsszel túlzott jogi terjeszkedése miatt is aggódni kezdett.

Hogyan szerezzük plusz bevételeket?

Néhány hónappal ezelőtt nagy csinnadrattával jelentette be a G7 csoport, majd az OECD, hogy a globális techvállalatok megadóztatása érdekében globális minimumadót vezetnének be. A javaslat azonban nem áll meg ott, hogy a Google, az Amazon vagy a Facebook bevételeinek külföldre mentését megakadályozza, hanem gyakorlatilag alsó határt szabna az országok befektetésekért folytatott küzdelmének legfontosabb eszközének: a társasági (jövedelmi) adókulcsnak.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a globalista elit minimum 15 százalékos társasági adó bevezetését várja el az országoktól. A ki nem mondott cél egyrészt az, hogy az USA könnyebben tudja határain belül tartani a befektetéseket és munkahelyeket, másrészt az, hogy a nagy amerikai tech-cégek otthon adózzanak többet. Például az irdatlan összegeket generáló Google most ahelyett, hogy Amerikába vinné adóját, a jóval kedvezőbb adókulccsal rendelkező Írországban könyveli be nyereségét.

A konszenzus elérése céljából a javaslat tartalmaz egy „második pillért” is, amely szerint a nagy techvállalatok nyereségük egy részét ott lennének kénytelenek megadóztatni, ahol a pénzt keresték (pl. a Szlovákiából érkező bevétel egy részét Szlovákiában is adóznák meg). Csakhogy a képlet közel sem ilyen egyszerű, mert nem egyetlen ágazatot érintene a minimumadó.

Írország célkeresztben

Hogy Írország miért vált támadások célpontjává, az fentebb már kiderült. Mivel a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság alaposan kiürítette az európai országok államkasszáit, új bevételi forrást keresnek. Az egyik ilyen lenne a minimumadó. Franciaország, amely már régóta a befektetések csökkenésétől és a munkahelyek exportjától szenved, üdvözölte az ötletet.

A francia társasági adó névleg 30 százalékos, ám egy rendkívül bonyolult, sok kivételt és regionális kitételt tartalmazó rendszerről van szó, így bizonyos esetekben és bizonyos régiókban a francia társasági adó akár alacsonyabb is lehet, mint a 30 százalékos irányadó kulcs, sőt, talán még az ír 12,5 százalékos kulcsnál is kisebb értéket vehet fel. Tehát névleg 30 százalékos adókulcsuk van, a gyakorlatban viszont valójában versenyeznek az írekkel.

Ez adja a francia-ír konfliktus lényegét, és emiatt utazott el e hét csütörtökön Macron Dublinba. A francia elnök ugyanakkor Brüsszel támogatását is élvezi ebben az ügyben. A bürokraták nem csak plusz bevételeket remélnek a minimumadótól: Brüsszelben ez már régóta téma, és korábban úgy tervezték, hogy a techvállalatok adóztatásából befolyó összeg felett a balliberális többségű Európai Parlament rendelkezik majd, nem pedig az Európai Bizottság, amely most a közös kasszáról dönt.

Az írek nincsenek egyedül

Az írek joggal tartanak attól, hogy az uniós hivatalnokok túl nagy hatáskörökre tennének szert egy olyan érzékeny területen, mint az adózás. Leegyszerűsítve: egy államhatalom létezésének egyik ismertetőjegye az adó kivetésének és begyűjtésének joga. Ha ezt kiadja a kezéből, akkor sokkal kevésbé fog funkcionálni államként. Az Európai Egyesült Államok híveinek ez jó hír, a tagállamoknak viszont már kevésbé.

Az írek azonban nincsenek egyedül a véleményükkel. A külföldi működőtőke beáramlásáért eddig is vérremenő harcok folytak az uniós tagállamok között is, és ezt a versenyt a koronavírus csak kiélezte.

Magyarország és Észtország is élesen elutasította a minimumadó bevezetésének javaslatát. Ez ugyan még csak három tagállam, ám nem szabad elfelejteni, hogy az EU digitális szolgáltatások adóztatásáról szóló javaslatát 2019-ben Írország mellett Dánia, Svédország és Finnország is elutasította, ami már hat ország, némi munkával pedig akár blokkoló kisebbséget is sikerülhet összehozni (ami megakadályozná a nagy tagállamokat, hogy minősített többséggel verekedjék át magukat a tiltakozók ellenállásán).

Az ellenzők ellenállása még nem tört meg, Brüsszel pedig könnyen abba a hibába eshet, hogy túl sokat akar markolni. A minimumadó vitatott kérdése mellett itt van még az energiaárakat egekbe verő „zöld megállapodás”, az újra felélénkülő migrációs vita és a folyamatosan vissza-visszatérő jogállamisági vesszőparipa. Ez négy különböző front, amelyekről az átlagemberek igen jelentős része úgy gondolja, hogy megint nekik kell majd megfizetni az árukat. Nyugaton is.

körkép.sk