Brüsszel betiltaná a belsőégésű autókat, a szlovák kormány ezúttal sem tiltakozik

Nyitókép forrása: pixabay.com

Az Európai Parlament nemrég elfogadta azt az Európai Bizottságtól származó határozatot, miszerint 2035-re teljesen betiltanák a belsőégésű gépkocsik gyártását. A kását nem eszik ennyire forrón, az utopisztikus és naiv ötletet (amit van alkalmatlanságból vagy az esélytelenek nyugalmával szavaztak meg) még a tagállami minisztereket tömörítő Európai Tanácsnak is jóvá kell hagynia. Szlovákia – bár alapvető érdekei fűződnek a belsőégésű motorok gyártásához – ebben a kérdésben sem merre szembemenni az európai fősodornak.

A szociáldemokrata (szlovákiai viszonyok között exkommunista) kormányok idején még amiatt aggódhattunk, hogy a kormányzat túlságosan az autóiparra, azon belül is az olcsó munkaerőre és alacsony hozzáadott értéket képviselő munkára építő összeszerelésre összpontosít. Elhanyagolták a magasabb hozzáadott érték és nagyobb fizetéseket biztosító alágazatok meghonosítását. Le is maradtunk versenyképességben, az egy főre eső GDP tekintetében pedig nem csak hogy nem érjük el az EU-s átlagot, de távolodni kezdünk tőle.

Emlékeztetőül, az utolsó valóban nagy beruházás, ami Szlovákiába érkezett a Jagur Land Rover nyitrai üzeme volt. A 12 évig regnáló Smer gazdaságpolitikája brutális egyenlőtlenségeket teremtett. Az ország nyugati felében több százezer szakképzett munkás hiányzik, keleten kétszámjegyű munkanélküliség van.

   

2019-ben aztán az autóipar megroppant a túlkínálat súlya alatt, 2020-ban kitört a koronavírus járvány, és összeomlottak azok a beszállítói rendszerek, amelyek lehetővé tették, hogy zéró raktárkészlet mellett is lehessen gyártani. Vissza lehetne térni a raktárkészletre, de miből, és főleg, kinek a pénzéből? Merthogy az eladások is csökkentek, a hitelek pedig hamarosan ismét emelkedőbe fordulnak.

Megoldást jelentene egy új innováció, ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy olyan technológiára térne át az autóipar, amely kezelni tudja a jelenlegi problémákat: a beszállítók és az elérhető szakképzett munkások hiányát. Válaszul jöttek az alternatív üzemanyagra működő autók: az elektromos és a hidrogén-elektromos autók.

Az üzleti modell lényege, hogy az elektromos autók esetében jóval kevesebb mozgóalkatrész kerül beépítésre, így az autó legyártását nagyon könnyű automatizálni gyártósori robotokkal. Mivel a munkaerő az egyik legdrágább költségtétel, ezzel nem csak a munkaerőhiány oldódna meg, de még költséget is sikerülne csökkenteni, amit rá lehet fordítani például a raktérkészletek feltöltésére. (Nagyon leegyszerűsítve a dolgot).

Hogy ez jó-e egy olyan országnak, amelyben a kormányzat a pedagógusi bérek emeléséről sem tud megállapodni, nemhogy az oktatás átfogó reformjáról, ahol a foglalkoztatás bő 10 százaléka az autóiparra épül, de ahol minimális előrelépéseket tettek, hogy a jobban fizető munkaköröket honosítsák meg, erősen kérdéses. Ráadásul nem látni egy átfogó gazdasági koncepciót sem arról, hogyan akarják kompenzálni a foglalkoztatási deficitet.

Mint az olajembargónál..

Ennek ellenére a Denník Štandard közlése szerint a környezetvédelmi minisztérium élén Ján Budajjal (OĽANO) támogatná az EP kezdeményezését. A lap szerint a miniszter azt az álláspontot közölte, hogy Szlovákia hivatalos álláspontját még nem fogadták el, a labda a parlament európai ügyekért felelős bizottságánál pattog. 

Ugyanakkor tárcaközi egyeztetésen van egy határozat, amely szerint a kormány támogatná Brüsszel kezdeményezését, csak azt kéri, hogy a javaslat legyen „technológiailag semleges”, vagyis ne csak az elektromos tápegységre működő autókra legyen érvényes, hanem a hidrogén-elektromos, és más alternatív, zérókibocsátású üzemanyagokra is.

Hasonló volt Szlovákia hozzáállása az olajembargónál, ahol már jó előre jelezték, hogy nem fognak vétózni, meg is lett a választók számára kedvezőtlen eredménye.

Egyébként sem Németország, sem Olaszország nem támogatja Brüsszel terveit, főleg amiatt, hogy a belsőégésű motorok gyártásához rengeteg munkahely kapcsolódik.

Ami a szlovák EP-képviselőket illeti, Vladimír Bilčík (SPOLU), Michal Wiezik, Martin Hojsík és Michal Šimečka (mindhárom PS), Lucia Ďuriš Nicholsonová (független, eredetileg SaS), Monika Flašíková Beňnová és Robert Hajšel (Smer) támogatták a javaslatot.

Ellene volt Eugen Jurzyca (SaS), Miriam Lexmann és Ivan Štefanec (KDH), Milan Uhrík (Republika) és Miroslav Radačovský (Slovak Patriot).

Az OĽANO-s Peter Pollák és az egykori smeres Miroslav Číž tartózkodott.

Körkép.sk