Miért zuhan a gáz ára Európában? És miért kell ezért aggódnunk? (Körkép-elemzés)

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Pavlo Palamarchuk

A Goldman Sachs minapi elemzése szerint a jelenlegi szintről még 30 százalékot eshet vissza a gáz ára, ami nagyjából 85 euró/megawattórás árat jelent a holland TTF tőzsdén. Ám már most úgy saccolják a szakértők, hogy meglesz a böjtje a dolognak, és a jövő évben ismét meredek emelkedés várható. Mivel rengeteg félrevezető politikai nyilatkozat hangzik el nap mint nap, amelyek hamis biztonságérzetet kívánnak kelteni, érdemes megnézni, mi vezetett az árak eséséhez, és mi vezet majd ismét az árrobbanáshoz.

Időjárás

Enyhe, kifejezetten meleg ősz van Európában, ami a tervezettnél kisebb fogyasztást produkált. Az időjárás azonban könnyen változhat, bár a hosszú távú előrejelzések még mindig enyhe telet jósolnak.

Ilyen időjárás mellett könnyebb betartatni a takarékossági előírásokat, amelyek kevésbé dermesztőek, mint lennének egy igazi őszi, fagyokkal tarkított időjárás esetén.

   

LNG és tárolók

Az orosz földgáz az Európába érkező importgáz napi mennyiségének alig egytizedét teszi ki. A többit alternatív beszállítók biztosítják, nagyrészt cseppfolyósított gázból. Jelenleg 286 körül van a tengeren lévő LNG-tankerek száma, ami messze több, mint a békeidőkben szokványos 240 hajó.

Európa partjainál 51 LNG-tanker várakozik kitárolásra. Az európai tárolók közben rekordszintre vannak feltöltve, az AGSI adatai szerint az EU tárolói 94,95 százalékra felvannak töltve. A német tárolók csaknem 100 százalékra vannak tele.

Csupa jó hír. Eddig.

Nincs kapacitás sem termelésre, sem tárolásra

Az európai oroszfüggetlen energiaellátási álmok Achilles-sarka az infrastruktúra. A tankerek és a tárolók együtt nagy készleteket mutatnak a kimutatásokon, amelyek lefelé nyomják az árakat.

Csakhogy Európában az idén fantasztikus tempóban betárolt gáz és az elfogyasztott gáz nagy része még mindig Oroszországból érkezett. Lehet, hogy ma már kevesebb, mint 9 százalékát teszi ki az orosz molekula az európai napi szállításnak, de az év első felében ez még nem így volt. A szakértők vitatják, hogy orosz gáz nélkül ismét ilyen kört tudna futni Európa. Ennek több oka is van.

• Nincs elég globális LNG-termelőkapacitás az orosz gáz nélküli Európa igényeinek fedezésére. A kitermelés bővítéséhez sokmilliárd euróra és több évre van szükség, Európának meg van pár hónapja a megoldás megtalálására.
• A meglévő LNG-kapacitások többségét már eladták hosszú távú szerződések keretében. Európának így igen durva versenyt kellene folytatni Ázsiával az LNG-ért, ami nem lehetetlen küldetés, de a sztratoszférába löki majd az árakat.
• Európának nincs kiépített infrastruktúrája az orosz gáz teljes kiváltásához szükséges LNG-mennyiség betárolására. Az oroszoktól békeidőben importált évi 150 milliárd köbméternek megfelelő LNG-mennyiség alig harmadára van terminálkapacitás. Ez a körülmény ismét árfelhajtó erő, mert a teminál-szolgáltatások árát is megnöveli.
• Jól mutatja a fenti problémát az európai partoknál veszteglő 51 LNG-tanker példája, amelyeket az európai terminálok nem tudnak fogadni, egyszerűen helyszűke miatt. Nem a szárazföldi tárolókapacitás kicsi, ahogy gyakran sugallják, hanem a terminálok áteresztőképessége nem elég nagy. Ennek bővítéséhez megint sok-sok milliárd euróra és több évre van szükség, miközben szorít minket az idő.

Abból kiindulni, hogy ha véget ér a háború, akkor újraindul a korábbi szintű gázszállítás Oroszországból, naivitás. Európának minden jel szerint igen nehéz döntéseket kell meghoznia. Nem jut elég gáz minden európai gazdaság számára, így lesznek nyertesek és lesznek vesztesek.

Önmagát felfaló Európa

Már most látszik, hogy a sokat emlegetett szolidaritás nem létezik. A franciák elkaszálták azt a gázfolyosó-projektet, amely Spanyolországból Németországba szállított volna gázt (MidCat) azért, hogy saját terminálkikötői ne értékelődjenek le.

A németek 200 milliárd eurós belföldi energiacsomagot fogadtak el, ami magyarul azt jelenti, hogy a német állam a saját vállatait megmenti, míg azok a tagállamok, akiknek ilyen pénzügyi lehetőségeik nincsenek, gazdasági leépüléssel néznek szembe. Lehet tippelni, kik veszik majd át a helyét a becsődölt cégeknek – sok esetben majd a vihart átvészelő német vállalatok.

Persze, mentőcsomag ide vagy oda, a németeknek és minden európai nemzetnek fáj az energiaválság. Leépítésok, tömeges elbocsátások, rövidített munkahetek vannak az üzemekben, az infláció felzabálja a reálbéreket, a hosszú távú szerződések helyett az alvállalkozók legfeljebb a következő két hét megrendeléseiben lehetnek biztosak. És ez még csak a kezdet.

Az persze nem igaz, hogy az oroszfüggetlen európai energiaellátás elérhetetlen cél. De ezt lassabban, lépésről lépésre kellett volna megvalósítani, mert ebben az erőltetett tempóban darabokra szakítja az európai gazdaságot, benne a bérből és fizetésből élő családok boldogulását is…

Körkép.sk