A szankciós öntökönlövés eredménye: Az orosz gazdaság utolérte a németet, van terület, ahol le is hagyta

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Michele Tantussi

„Tulajdonképpen a gazdasági szankcióknak lennének gazdasági hatásai. De nincsenek” – jelentette ki nemré Annalena Baerbock német külügyminiszter, aki a Zöldek politikusaként az amerikai külpolitikai egyik elsőszámú kiszolgálója Németországban. A kijelentés magyarra lefordítva annyit jelent, hogy a szankciók nem működnek. Mindezt azért kellett beismernie a német vezetésnek, mert Oroszország nem süllyedt recesszióba (mint látni fogjuk, épp az ellenkezője történik), miközben Németország technikai recesszióba csúszik, de a legjobb esetben is csak stagnálásban reménykedhet.

Eredetileg az Oroszország elleni szankciók célja az volt, hogy elszegényítsék és hogy nem tudjon forrásokat fordítani az Ukrajna elleni háborúra. De miközben Európa többi része recesszióba süllyed, és itt elsősorban Németországra kell figyelni, az orosz gazdaság a kezdeti nehézségeken túllendülve tartja magát. A Nemzetközi Valutaalap recesszió helyett 0,7 százalékos növekedést jósol az orosz gazdaságnak idén, miközben a moszkvai hivatalos adatok 2 százalékos bővüléssel számolnak.

Az olajszankciók, amelyek a Kreml elsőszámú bevételi forrását voltak hivatottak megnyirbálni, szintén kudarcot vallottak, mert a kereslet egyszerűen átkerült Ázsiába Európából.

   

A bne Intellinews régiós hírportál elemzésében idézi D.M. Collingwoodot, aki a következőképp summázta a helyzetet:

„A szankcióknak össze kellett volna törniük az orosz gazdaságot. Ehelyett az most nagyobb [növekedéssel bír], mint Németországé, ráadásul ha kivesszük a képletből a szolgáltatásokat, és a háborúban fontos iparra és feldolgozóiparra fókuszálunk, valószínűleg nagyobb a gazdasága. Mi történik közben Európában? Deindusztrializáció (az ipar leépülése – a szerk.) és infláció.”

fogalmazott.

(Megjegyezzük, hogy a bne Intellinews egy nagy, mainstream portálnak számít, tehát nem egy oroszpárti zuglap propagandájáról van szó – a szerk.)

A szakértők osztják azt a véleményt, hogy az orosz ipar, különösen az orosz hadiipar felülmúlja a németet, legalábbis, ami volument illeti.

Jaques Sapir kutató szerint a nyugat „hamis biztonságérzetben ringatta magát”:

„Az egyszerű GDP statisztika vitathatatlanul hamis biztonságérzetben ringatta a Nyugatot. A GDP alapján a nyugati gazdaságok dominánsnak tűnnek, és a szankciók kiszabására való képességük meghatározó. De a Nyugatnak a szolgáltató szektorokra való támaszkodása, és a termelő ágazatok (gyártás, bányászat, mezőgazdaság) gyengesége kritikus sebezhetőséget okoz”

írta Sapir. A dolog pikantériája, hogy ezt az áldatlan körülményt a józanabb elemzők, például Magyarországon már hónapok óta mondogatták, de a nyugati szankciós őrület elnyomta az érveiket. Robert C. Castel biztonságpolitikai elemző például ezzel kapcsolatban szokta emlegetni, hogy nem mindegy, hogy Nyugaton ipari, hadiipari termelés vagy Netflix-sorozatok termelik ki azt a bizonyos GDP-t – tekintettel arra, hogy az egyik a kettő közül nem alkalmas a katonai erő növelésére.

Elindult tehát a gazdasági vita a valódi eredmények felmérésére is. A GDP puszta számait próbálják árnyalni most a PPP (vásárló erő paritás) módszerével. Ez elvileg valamivel jobban közelíti Oroszország és Kína gazdasági erejét, mint a nominális GDP. A különbség hatalmas.

Míg nominális GDP-ben az orosz gazdaság csak a fele Németországénak, addig PPP-ben az orosz gazdaság csaknem eléri a német gazdaság volumenét. Kína esetében hasonló a helyzet. Nominális GDP-ben az USA két harmadán állnak, PPP-ben azonban már megelőzi az USA-t.

És ehhez még hozzá kell venni, hogy az orosz és kínai gazdaságban sokkal nagyobb súlya van a termelőkapacitásoknak, mint a szolgáltatószektornak. Kínában és Oroszországban a szolgáltatások csak a GDP 49 százalékát adják, miközben az USA-ban, Olaszországban vagy Franciaországban ez 75 százalék felett van. Németországban a szolgáltatások a GDP 69 százalékát adják, ami így is kevésbé ütőképessé teszi gazdaságát háború idején. 

A német ipari termelés az orosz ipari termelőkapacitás alig 90 százaléka, a francia ipar pedig csak az orosz 44 százaléka. Kína esetében még durvább arányokat látni. A német ipari termelés a kínai 11 százalékát éri el csupán, de még az amerikai ipar is csak a kínai termelőerő 34 százalékát éri el.

Mindennek tetejében, a nyugati technológiai fölény sem annyira egyértelmű hosszútávon, mint azt a döntéshozók szeretnék. Kína rengeteget fektetett be kutatás-fejlesztésbe, és több területen megelőzte a nyugatot a ráfordításokban. Oroszország más eset, ő lemaradt, de ahogy az orosz gazdaság alkalmazkodott a háború kihívásaihoz, nem kizárt, hogy a technológia terén is lesz korlátozott javulás.

És akkor még nem vettük számításba az orosz és kínai nyersanyagforrásokat. És nem csak azok elérhetőségéről van szó. Felbecsülhetetlen Oroszországnak az a képesége, hogy képes a kitermelés korlátozásával befolyásolni az olaj árát, vagy a titán és a réz exportjának korlátozásával megbénítani a légi közlekedés és az elektromos járművek technológiai fejlesztését. És ne feledjük, hogy az ukránokon kívül alig volt nyugati vezető, aki szankcionálni merte volna az orosz uránexportot.

Mi látunk eközben Németországban?

A német gazdaság stagnál, az idei év második negyedévében GDP semmit nem nőtt az előző három negyedévhez képest. Évközi összehasonlításban pedig a német gazdaság 0,2 százalékkal CSÖKKENT, a múlt év utolsó negyedében pedig 0,4 százalékos mínuszban volt. 

A Nemzetközi Valutalap előrejelzése szerint Németország lesz a „fejlett világ” egyetlen olyan országa, amelynek gazdaság zsugorodni fog, cirka 0,3 százalékkal.

A problémák hátterében a csökkenő kínai kereslet, be nem vallottan az olcsó orosz energiáról való erőltetett leválás, a német termékek iránti kereslet csökkenése a világ számos pontján és a gyorsan öregedő társadalommal gyorsan növekvő közkiadások húzódnak meg.

Németországban a fogyasztói árak júliusban 6,2 százalékkal emelkedtek, ami rosszabb (!), mint az Eurozóna átlaga (igaz, messze nem olyan rossz, mint Szlovákia 10 százalékos inflációja).

A fentebb már említett problémák az ipart is sújtják. A nagy német ipari vállalatok megrendelései csökkennek. Ide tartozik a Siemens és a Volkswagen is. Az ország ipari ágazatának megrendelései 1,7 százalékkal zsugorodtak, ami német mércével mérve is több, mint aggasztó.

Azt egyelőre senki sem tudja, hogy hol van a rossz hírek vége, és mikor jön majd fordulat. Persze, arról továbbra sem ír a nyugati sajtó, hogy milyen hatással van Európa gazdaságára a négyszeres áron vásárolt amerikai és közel-keleti LNG, vagy azoknak a szankcióknak a fenntartása, amelyekről már az elején sejteni lehetett, hogy nem fognak elérni olyan hatást, amiben az illetékesek reménykedtek.

Feltéve, hogy valóban Oroszország ellen, és nem Európa meggyengítése volt a szankciók célja. Az Egyesült Államok ugyanis annyit biztosan nyert a szankciókkal, hogy az európai tőke elkezdett Amerikába menekülni, miközben az euró meggyengül, a dollár pozíciója pedig javul.

Körkép.sk