Nyitókép forrása: SITA/Diana Černáková
December 5-ével lejár a mentesség, ami eddig biztosította a Slovnaft pozsonyi olajfinomító számára, hogy orosz kőolajból származó termékeket értékesítsen külföldön, többek között Csehországban – hívta fel a figyelmet Világi Oszkár, a vállalat elnök-vezérigazgatója a Hospodárske Noviny gazdasági lapban írt kommentárjában.
Világi írása közvetve megerősíti, hogy az előző kormány az uniós szankciók bevezetése idején alaposan lábon lőtte a szlovák üzemanyaggyártást mindenre bólogató politikájával, bár felelősöket a vezérigazgató cikkében nem nevez meg. Helyette inkább mintha Csehországot próbálná a józan ész talajára hívni.
Az előzmények
Mielőtt még rátérnék Világi írására, érdemes visszatérni az előzményekre. Az Ukrajna elleni invázió miatt az EU részéről bevezetett oroszellenes szankciók egyik tétele volt az olajembargó. De míg Magyarország saját finomítókapacitásaira kivételt harcolt ki, addig Szlovákia nem. Eduard Heger kormánya semmilyen ellenállást nem tanúsított, sőt, előre lemondott az egyetlen alkupozíciójáról, amit bevethetett volna, a vétójogról. Ebben közvetlen felelőssége volt Richard Sulík akkori gazdasági miniszternek.
Az atlantista, nyugati partnereinek hízelkedő Heger-kabinet súlyos mulasztására a Slovnafttal kapcsolatban Gyimesi György hívta fel a figyelmet. Válaszul Richard Sulík tartott egy szánalmas és szándékosan félrevezető sajtótájékoztatót, ahol azzal védekezett, hogy a Slovnaft neki azt ígérte, a belső piac 70 százalékát le tudja fedni.
Csakhogy sosem a belső piac és annak arányával volt a probléma, hanem a Slovnaft üzemének sajátos helyzete. Erről írt Világi.
Exportkitettség
„Hogy a Slovnaft teljes kapacitáson termelhessen, muszáj nem orosz olajat feldolgoznia. A környező országokban, Magyarország kivételével, a finomítók termelőkapacitása 30 százalékkal alacsonyabb, mint az adott ország belső kereslete. A Slovnaft az egyetlen finomító, amely termelőkapacitásának mindössze egyharmada kerül a belső piacra, a többi terméket exportálja a környező országokba, hogy ellensúlyozza a termelési kapacitások hiányát azokban az országokban”
írja Világi.
Majd elárulta, hogy jelenleg a Slovnaft még mindig 70 százalékban orosz olajat használ (a Slovnaft gyára az urali típusú nehéz olajkeverékre specializálódott, és szakértők szerint nem könnyű hasonló adottságokkal bíró alternatívát találni – a szerk.), 30 százalékban pedig a Horvátország felől érkező Adria kőolajvezetéken keresztül nem orosz olajat importál.
A dilemma leegyszerűsítve: a Slovnaft termelőkapacitásának 30 százaléka megy hazai piacra, 70 külföldire, de közben 70 százalékban orosz olajat használ, aminek származékait az embargó miatt nem adhatja el külföldön. Ez azt jelenti, hogy kapacitása 40 százaléka lóg a levegőben.
Világi szerint még legalább 2 év, amíg a Slovnaft mintegy 200 millió euró árán átállítja az üzemet a nem orosz olaj feldolgozására. Amíg ugyanis ezt nem teszi meg, addig nem értékesítheti a finomító termékeit külföldön.
Világi azonban nem a szlovák kormányt ostorozza, hanem Csehországnak üzent, akiknek szerinte át kellene gondolnia az orosz olaj embargójáról szóló döntést. Ez a Slovnaftnak érdekében állna, mert a cseh piac adja az Slovnaft értékesítéseinek 20 százalékát. (Magyarul: Szlovákiába mehetne 30 százalék orosz olajból, Csehországba 20 százalék orosz olajból, a 30 százalék nem orosz olajjal együtt ez már a kapacitás 80 százaléka – a szerk.)
„Már egy éve próbáljuk meggyőzni a cseh politikusokat, hogy a Szlovákiából érkező szállítmányok leállítása hatással lesz a cseh piacra, és szükség volna az exportkivétel még egy évvel történő meghosszabbítására. Természetesen, ezt nem tették lehetővé és azt állítják, hogy nincs szükségük orosz olajra. Mindeközben a Csehországban fellelhető üzemanyagok kétharmada orosz olajból származik”
írja Világi.
A nagykép
Nyilván nem kellene aggódnunk a rekordnyereséget termelő Slovnaft sorsáért. Ami miatt mégis hatalmas hiba volt a Heger-kabinet részéről a nyugati embargójavaslat kritika nélküli elfogadása, az a fogyasztókra gyakorolt hatása.
Itt ugyanis nemcsak a Slovnaftról van szó, hanem arról, hogy a tengerparttal nem rendelkező országokat súlyosan érinti az orosz energiahordozókról való, EU által diktált gyors leválás. És nem csak a szükséges befektetésekről van szó, amelyeket az EU nem akar finanszírozni.
A horvátok az energiaválságot meglovagolva 80 százalékkal növelték a tranzitdíjat az Adria vezetéken, vagyis a mi kontónkra is nyerészkednek, miközben nálunk ez beépül az árakba. A nem orosz olaj nem vezetéken, hanem tankereken érkezik, menet közben változó üzleti és biztosítási feltételek mellett. Ha adódik egy újabb energiaválság, a felénk haladó kőolajszállítmány ára felszökik, a hajót pedig az kapja meg, aki többet ígér érte. Hasonló machinációkra a vezetékek esetében nincs lehetőség.
Márpedig energiaválságra igenis sor kerülhet. Bár az elmúlt napokban bizonyos enyhülés volt tapasztalható a Közel-Keleten, az eszkaláció továbbra is ott lóg levegőben, és ha kirobban egy térségi háború, az az egekbe löki az olaj és a földgáz árát is.
Emiatt elég egyértelmű, hogy washingtoni gazdasági érdekekért Brüsszel olyan döntéseket hozott, amivel nagyon rossz helyzetbe hozta egész Közép-Kelet-Európát. A Slovnaft pedig ennek a képnek csak egy darabkája.
Körkép.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
