A losonci Kármán Napok 50 éve

Losonc emblematikus egyénisége az 1769-ben született Kármán József, akinek a losonci magyarság számos formában őrzi az emlékét. Közülük kiemelkednek a Kármán József Irodalmi és Kulturális Napok, azaz a Kármán Napok, melyet 1969-től kezdve folyamatosan, évente megrendez a Csemadok Losonci Alapszervezete.

Előtörténete 1896-ra vezethető vissza, amikor a város emlékeket állított (emlékoszlop, sírhely, emléktábla) az akkor már csaknem elfeledett jeles írójának. Az 1940-es években megalakult Kármán József Irodalmi és Művészeti Társaság 1944 tavaszán határozta el, hogy évente megemlékezik névadójáról. A szervezet ezt a későbbi magyarellenes időszak miatt nem tudta megvalósítani (a városban az emlékoszlopot és az emléktáblát is eltávolították a helyéről).

   

A szervezet célját végül is a Losoncon 1949. márciusában megalakult Csemadok tudta megvalósítani. Az alakuló ülésen a városháza teljesen megtelt dísztermében Nagy István nyitotta meg a közgyűlést, akit az alapszervezet elnökévé választottak. Titkára Sinka Gyula, pénztárosa Hollós Lajos, jegyzőkönyvvezetője Krajcsi Erzsébet (Riasz Gyuláné), kultúrfelelőse Vágó Pál és Böszörményi László lettek. A Csemadok hosszú évtizedeken keresztül a losonci magyarság egyetlen olyan szervezete lett, amely gyakran nem mentesülve az ideológiai ráhatásoktól, néha nagyobb, néha kisebb sikerrel próbálta megőrizni a magyar kultúra értékeit.

A helyi magyarság magára találását élénk figyelemmel kísérte a rendszer, amely nem engedte, hogy azok átlépjék az általa meghatározott korlátokat. Ennek egyik példája az 1953-54-es eseménysor, amely ugyan nem márciushoz kötődik, de érdemes felidézni.

A Csemadok alapszervezet színjátszói 1953/54-ben tanulták és mutatták be Kacsóh Pongrácz-Heltai Jenő: “János vitéz“ daljátékát. Egy inkább technikai jellegű gond mellett (nem állt rendelkezésre például a megfelelő partitúra) a másik nehézséget a zászló kérdése okozta. Milyen zászló legyen: Szűz-Máriás zászló, vagy csak egyszerű háromszínű magyar zászló? A Csemadok KB a magyar zászló mellett döntött ….

A darab bemutatása után ez kritikus pont lett “A napi sajtóban megjelent majd egy oldalas írás a Csemadok helyi szervezetét tette felelőssé, majd kritizálta a rendezést és a szereplők munkáját..“ A darabot Herczogné Kovács Kató rendezésében végül is 1954. október 8-án mutatták be a Vigadó nagytermében. Az énekkart és a zenekart Benyik Zoltán karnagy vezette. A darab sikere minden várakozást felülmúlt.

Az év végéig még nyolcszor kellett eljátszani – mindannyiszor telt ház előtt. “…A szereplők sokat fáradoztak és önzetlenül, kitartóan dolgoztak a darab sikeréért. Köszönet és jutalom helyett a felettes hatóság részéről a hűvös kritika, a sajtó részéről csúnya, rosszindulatú kritika volt. A magyar sajtóban megjelenő kritika elfelejtette megemlíteni a János vitéz nagy és nehéz szerepét betöltő Szluka Béla nevét, mintha Losoncon címszereplő nélkül adták volna elő ….“

Felejthetetlen élmény volt, amikor a huszárok behozták a színpadra a piros-fehér-zöld lobogót. Az előadás kirobbanó sikere felkeltette a kommunista párt “érdeklődését“ is, Szlovákia Kommunista Pártjának KB-a is foglalkozott az “üggyel“. A Csemadok munkáját értékelő jelentésében elrettentő példaként szerepel a losonci “János vitéz“ előadás, mely a “magyar nemzetiségű lakosság körében a magyar burzsoa nacionalizmus megnyilvánulását váltotta ki … a darab színrevitele kispolgári elemeket aktivizált, akik a Csemadokot saját céljaikra akarják kihasználni…“.

A 1968-as enyhülési időszak lehetővé tette, hogy  a magyar lakosok megfogalmazzák igényeiket. Ennek részeként az eltávolított emlékek visszaállítását is. Kármán József emlékoszlopának visszaállítását sikerült megvalósítani. 1968 tavaszán újjáalakult a Kármán József Irodalmi, Művelődési és Művészeti Kör, melynek alapító tagjai Ocsovay Imre, Lóska Lajos, Sólyom László, Ferencz Ferdinánd és Szabó Gyula festőművész voltak.

Kármán József születésének 200. évfordulója alkalmából, 1969-ben gazdag tartalmú rendezvénysorozat készítettek elő, ez ugyan akkor még nem kapta meg a „Kármán Napok” megnevezését, de alapjaiban ettől az időponttól vált rendszeressé Losoncon a tavaszi kulturális rendezvénysorozat.

Az akkori meghívóra Szabó Gyula festőművész metszete került, a rendezők sorában a Csemadok helyi és járási szervezetét, a Kármán József Kört, a járási nemzeti bizottság kulturális osztályát, a losonci Városi Nemzeti Bizottságot és a füleki Járási Honismereti Múzeumot találjuk. 1969. március 21-én a járási szavalóversenyt követően került sor az új, szlovák és magyar nyelvű felirattal ellátott Kármán emlékoszlop újra leleplezésére.

Az oszlop addig a református kertben várta sorsa jobbrafordulását. Nem került vissza az eredeti helyére (a mai Kármán József Alapiskola és Óvoda előtti parkba, ahová a szovjet hősök emlékoszlopa került), hanem az egykori, 1849-es emlékoszlop helye közelében, a református templom előtt állították fel. Az ünnepi beszédet Dobos László, a kormány akkori nemzetiségi ügyekkel megbízott minisztere, a Csemadok országos elnöke mondta el.

A szülőházra került emléktáblát Vass László, a Csemadok losonci járási elnöke avatta fel. A magyar iskolában Kármán emlékkiállítás nyílt meg, a rendezvény ünnepi esttel zárult, ahol Ocsovay Imre a Kármán Kör elnöke és Turczel Lajos, iskolaügyi miniszterhelyettes mondtak beszédet. Másnap egésznapos Kármán-szimpóziumot tartottak, melyen magyarországi és szlovákiai irodalomtörténészek tartottak előadásokat Kármán József életéről és tevékenységéről. A napot Kármán József Fanni hagyományai c. színmű bemutatása zárta.

Minderről és a Kármán Napok további évtizedeiről Böszörményi István szólt az idei Kármán Napok legutóbbi előadásán. Az előadó elkészített egy füzetet is A losonci Kármán Napok története 1969-2019 címmel, melyet ezen alkalomból a Csemadok Losonci Alapszervezete jelentetett meg.

Szemezgetve az 50 év eseményei között a rendezvény a ma ismert címét, megnevezését 1976-ban kapta meg, 1991-től főrendezője a Csemadok Losonci Alapszervezete, társrendezője a Csemadok Nógrádi Területi Választmánya. Hozzájuk olykor több-kevesebb rendszerességgel csatlakoztak a helyi, valamint a régióban működő magyar szervezetek és intézmények.

Tartalmilag állandó részét képezik a vers- és prózamondók helyi és járási versenyei, író-olvasó találkozók, kiállítások, koncertek, s főleg helytörténeti témájú előadások, az utóbbi években a Csiribiri játszóház is. A rendezvény elmaradhatatlan része Kármán József emlékoszlopának megkoszorúzása és a márciusi 15-i megemlékezés. Helyet és teret ad a helyi és környékbeli iskolák tanulóinak bemutatkozásának is. Ebben kiemelt része van a losonci Kármán József Alapiskola és Óvodának.

Az 50 év alatt vendége volt a szlovákiai magyar irodalmi, művészeti, tudományos  és kulturális élet szinte minden jeles egyénisége, mint Dobos László, Turczel Lajos, Csanda Sándor, Lóska Lajos, L. Gály Olga, Zalabai Zsigmond, Duba Gyula, Agócs Valéria, Gál Sándor, Bödők Zsigmond, Veres János és nagyon sokan mások.

Nem hiányoztak az ismert magyarországi személyiségek sem, mint Béres Ferenc, Faragó Laura, Dévai Nagy Kamilla,  Beregszászi Olga, Szörényi Levente, Kudlik Júlia, Balázs Adrienn, Vígh Károly, Czine Mihály, Göndöcs László, Fried István, Kövy Zsolt, Juhász Árpád, T. Pataki László stb., a neveket sokáig lehetne sorolni.

A rendezvénybe bekapcsolódó közelebbi és távolabbi települések listáján Salgótarján és Balassagyarmat mellett Budapest, Hatvan, Eger, Pápa és Emőd község szerepel.

Kiragadott példaként idézzük fel a Kármán Napok 1999-es megnyitójának eseményeit:

Március 14-én a Kármán emlékmű, a szülőház, a sír valamint a honvéd emlékművek lettek megkoszorúzva. Március 15-én este a magyar forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepi műsorra került sor a Vigadó dísztermében, amelyen ünnepi beszédet mondott Böszörményi István, felléptek a losonci Kármán Színház tagjai, a losonci Pedagógiai és Szociális Akadémia énekkara, a füleki énekkar, a fülekpüspöki VOX CORDIS egyházi ének- és zenekar, és sokan mások.

Részlet Böszörményi István akkori bevezető gondolataiból:

“…. Ez az idei három kilencessel kerekedő év számos jeles, emlékezésre ösztönző évfordulót hoz, egyetemes nemzeti kultúránk által számon tartott évfordulókat, a szlovákiai magyar nemzeti közösség jubileumait és helyi, losonci vonatkozású kerek évfordulókat is. Mindezekről megemlékezünk ezen a mai ünnepi esten. Március idusán mindenekelőtt arra szeretnék emlékeztetni, hogy itt Losoncon éppen 150 évvel ezelőtt ünnepelték meg az 1848 március 15-i polgári forradalom első évfordulóját, egy hajdani szemtanú szerint: „fényes kivilágítás mellett, a Rákóczy-induló hangjaitól kisérve körmenettel … a fekete-sárga zászlókat ledobva, helyükbe a nemzetieket tűzve…” Azóta sok víz lefolyt a Tugár-patakon, ma másképp ünneplünk megfogyva is, megtörve is, de nem engedve a 48-ból, az ünnep hagyományából. Az idei Március 15-nek is megvan a maga rendkívülisége.

Tavaly ilyenkor itt Duray Miklós a 48/49-es nagy nemzeti egység példájára utalva szorgalmazta a szlovákiai magyar egységet, mely azóta meg is valósult, a három zsibbadt vágyból lett egy erős akarat, a Magyar Koalíció Pártja nemcsak parlamenti, de kormánypárt lett, és annak az immár nyolc évtizedes vágynak a megvalósításán dolgozik, hogy szülőföldünk legyen végre hazánk, mert ugye Petőfi Sándor örökre tudatunkba véste, hogy „haza csak ott van, ahol jog is van”! Ahogy 150 éve az egész nemzet harcba szállt a jogokért, majd azok védelmében, a politikai érettségről már sokszor bizonyságot tett szlovákiai magyar nemzeti közösségünk történelmünk dicső példáinak erejével s igazságunk tudatában, nagyfokú politikai kulturáltsággal, élve a törvényes lehetőségekkel egy kedvezőbb társadalmi légkörben küzd és bízva bízik….“.

„A maroknyi losonci magyarság a város nagy múltjába, a kulturális hagyományokba, értékekbe kapaszkodva őrzi anyanyelvét, identitását, és ebben fontos szerepe volt, van és lesz is a Kármán Napok rendezvényeinek, amelynek nem hivatalos, de egyértelmű mottója, a névadó Kármán József megállapítása, miszerint „nemzeti nyelvünk … az a végvár … az a mód, mely nemzetünket lételében megtartja, az a jegy, amely megóv, hogy többek között el ne olvadjunk…”

Puntigán József