Nagyböjt 3. vasárnapja: „Ha úgy érezzük, hogy Jézusnak egy – egy gondolata szíven talál bennünket, akkor tudd, hogy az Ő volt.” 

Nyitókép: parade.com

Szlovákiában veszélyhelyzetet rendeltek el, emiatt a lelkiatyák március 23-ig nem mutathatnak be szentmiséket sem. Ezért a Körkép.sk úgy döntött, hogy e két vasárnapon nagyböjti gondolatokat biztosítunk olvasóink számára.

Ezen a héten, Nagyböjt 3. vasárnapján Jankó Gábor atyát (Gelle község plébánosa) kértük fel. Célunk, hogy azon személyek, hívek, akiknek szükségük van lelki táplálékra, erőforrásra a nagyböjti időben, a Körképen ezt megtalálják.

   

Krisztusban Szeretett Testvérek!

Izrael népe negyven évig vándorolt a pusztában és elérkezett egy víz nélküli helyre, végül Refidimnél megszomjazott. Aztán Mózes Isten parancsára ráütve a sziklára vizet fakasztott a népnek. Ez a vasárnapi ószövetségi szentírási gondolat a kulcsa a mai evangélium üzenetének a megértéséhez. A szamariai asszony találkozott Jézussal Jákob kútjánál, aki élő vizet akar fakasztani az asszony szívében. Amikor Mózes ott állt a sziklánál, ott van jelen a láthatatlan Isten, aki vizet fakaszt, most pedig Jézus és az asszony találkozásánál láthatóan van jelen az Isten. A szituáció ugyanaz: míg Mózes sziklát lát maga előtt, addig Jézus ennek az asszonynak a megkövült szívét látja. 

Jézus inni kér az asszonytól, aki ellenkezik: „Hogyan kérhetsz te zsidó létedre tőlem szamariai asszonytól inni?” Pedig az lenne a természetes, hogy az asszony inni ad neki, hiszen a nő legnagyobb méltósága, hogy már méhében táplál, utána pedig szoptat, vagyis enni és inni ad. De ő nem, mert megkövült a szíve.  

Jeremiás prófétánál azt olvassuk, hogy az Úr a bűnös Izraelnek el akarja venni a kőszívét és helyette hússzívet akar adni neki, tehát a bűnös belsőt akarja kicserélni. A szamariai asszonynak is megkeménykedett a belső világa, hiszen erről árulkodnak szavai.  

A beszélgetésben, amikor Jézus inni kér az asszonytól, vallási különbségekről is beszélgetnek. Miért volt ez fontos? Azért, mert igen is volt vallási nézetkülönbség a zsidók és a szamaritánusok közt, hiszen ők elszakadtak Izraeltől és külön szentélyt létesítettek. Jézus meg ezután kijelenti, hogy az üdvösség a zsidóktól jön, de sok Jeruzsálemben élő zsidó is tévedésben van, mert hiába van igazuk a szamaritánusokkal kapcsolatban, ha a saját igazuk lényegét nem ismerik. 

Igen ám az üdvösség Jézusban van. De mit is jelent ez igazán? Nemcsak egy igazságrendszer elfogadást, hanem annak helyes átültetését a gyakorlatba is. Mert mit érek el azzal, ha hiszem és vallom a keresztény igazságokat, Jézus tanítását, de nem élem azokat. Annak idején Teréz anya nem vitatkozni kezdett el a hindukkal, hanem odament és a szomjazónak inni adott, az éhezőnek enni adott, a beteget pedig megápolta, és mindezt Krisztusért és Krisztusnak tette. Pedig csak szavakkal is hirdethette volna Krisztust, de ő látta, hogy Jézus tanítását itt most tettekre kell váltani, mert a szó itt nem elegendő.

A kereszténységét oly mélységben élte meg, hogy az minden emberhez utat talált. Az utcán haldokló, szenvedő, mocsokkal teli emberek arcát törölgette le. Megmosta őket Krisztus nevében. Tehát Krisztus téged is meghívott kereszténynek, ami nem egy elit csapatban levő tagságot jelent és annak élvezetét, meg az ebből adódó előnyöket, hanem feladatot bíz rád, hogy áraszd ki ezt a többiekre, azáltal, hogy minden ember szolgája leszel. Varga László, kaposvári püspök a koronavírus kapcsán többek között ezt a gondolatot is megfogalmazta: „a megtört, beteg embertársainkban ugyanaz a Krisztus van jelen, mint a szentostyában.

Ő jelentette ki: amit egynek ezek közül teszünk, azt vele tesszük. A járvány számtalan lehetőséget tartogat a köztünk jelen lévő Krisztussal való találkozásra a betegekben és a szenvedőkben is.” Az igazi vallásosságunk lényege a minden emberre kiterjedő gyakorlati szeretet. Ez volt meg Jézusban is a szamariai asszonnyal kapcsolatban. Természetesen nem lehetnek számunkra másodlagosak hitünk igazságai sem, de, ha tudom, hogy mi a lényege, akkor azt a gyakorlatba is át kell ültetnem, mert különben megtagadom. 

Nem az a legnagyobb baj tehát, hogy a szamariai asszony vallási tévedésben van, hanem az, hogy nem hallgatott a belső szóra, a lelkiismeretére. Mert ez a hang mindenkinél azonos, Isten hangja. És most mit tesz a mi Urunk? Ugyanazt, amit Mózes a sziklával: megüti. Nem kívülről, hanem belülről. Nem haraggal, hanem irgalommal, azért, hogy összetörje az asszony kőszívét és hússzívet adjon neki.

Mivel teszi ezt Jézus? Az ütés a szavak, amelyeket az asszonynak mond: „hívd a férjedet.” „Nincs is férjem” – mondja az asszony. „Hát ezt jól mondtad, mert öt férjed volt, s akid most van az sem a férjed. Ezt helyesen mondtad.” Mi történt itt? Jézus összefoglalja ennek az asszonynak az egész élettörténetét, amely odavezetett, hogy megkérgesedett és megkeménykedett a szíve. 

Ez az asszony a szeretetre szomjazott, mégpedig az igazira, de azt sohasem kapta meg. Az egyetlent, a minőségit a mennyiségivel akarja pótolni, ezért keres újabb és újabb férfiakat. Olyan kapcsolatai voltak, amelyek egyikében sem kötelezte el magát igazán. Ezért elégszik meg a szeretet utánzataival, a kis langyos együttlétekkel, és belülről szinte teljesen görcsben van. Jézus pedig ezt a belső sziklát, a kőszívet ütötte meg, és az összetörik.

Az asszony még ezután sem adta meg teljesen magát, még egy kicsit mindig védekezik, de már felcsendül lelkében a reménység hangja: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad mindent.” 

Jézus pedig ezt válaszolja neki: „Én vagyok, aki veled beszélek.” Ez volt az a pillanat, amikor egy új élet kezdődik el az asszony szívében. Amikor Jézus vizet kér az asszonytól, akkor a szívére szomjazik, és a beszélgetés kapcsán az asszony is megszomjazik, föltárva szívét minden nyomorúságával, megszomjazott az igazi szeretetre, Isten szeretetére, melyben megtalálta bűnei bocsánatát, Isten irgalmasságát is. 

Ha úgy érezzük, hogy Jézusnak egy – egy gondolata szíven talál bennünket, akkor tudd, hogy az Ő volt. 

Ez az asszony ugyan koldusként, bűnösként, nyomorultként és szeretetre éhesen állt Jézus elé, de már másként távozott onnan, mert Isten szereti az embert, szomjazik ránk. Te is szomjazol Rá, az igazi kapcsolatra, a vele való igazi életre?

Laky Erzsébet