Nagyböjt 4. vasárnapja: „Valós veszélyt rejt magába a tény, hogy elidegenedünk egymástól.”

Nyitókép: katolikus.ma

Az ideiglenesen elrendelt veszélyhelyzet miatt a lelkiatyák március 31-ig nem mutathatnak be nyilvános szentmiséket sem. Ezért a Körkép.sk szerkesztősége úgy döntött, hogy ezen a három vasárnapon nagyböjti gondolatokat biztosít olvasói számára.

Ma, Nagyböjt 4. vasárnapján Elek László, nádszegi plébánost kértük fel. Célunk, hogy azon személyek, hívek, akiknek szükségük van lelki táplálékra, erőforrásra a nagyböjti időben, a Körképen ezt is megtalálják.

Gondolatok nagyböjt IV. vasárnapjára

   

Sámuel első könyvében olvasható a következő idézet: „Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet” (1 Sám 16, 7). Olvastam már olyan álláshirdetést, melyben vastag betűs szövegrész hívta fel a figyelmet arra, hogy „előny a jó megjelenés”. Elismerem, vannak olyan munkahelyek, ahol a jó megjelenés kimondottan előnyére válik a jelentkezőnek. Természetesen nem árt, ha a jó megjelenés mellé társul a szaktudás, meg pár egyéb más olyan jó tulajdonság, ami igazán értékessé teszi a meghirdetett állásra pályázót.

Fültanúja voltam olyan tárgyalásnak, ahol az érdekelt felek saját maguk is elismerték, hogy túlságosan beskatulyáznak egy-egy egyént, és képtelenek szakítani megrögzött álláspontjukkal. Megnyugtatásként közlöm, hogy végül mégiscsak sikerült olyan álláspontot kialakítaniuk, ami helyesbítette addigi meggyőződésüket az ugyancsak érdekelt fél személyével kapcsolatban.

Ítélőképességünk gyakran cserbenhagy minket. Ez nem csupán más személyével kapcsolatban érvényes, hanem mélyen érinti saját önbecsülésünk mértékét is. Korunk embere gazdagon bővelkedik a modern technika vívmányaival. A reklámok mindenütt azt harsogják: „Mert megérdemlem!”

Kialakítunk magunknak egy vágyvilágot, s keményen küzdünk azért, hogy valósággá váljon. Mindez még talán hasznos is lehetne, ha nem menne más rovására. Pedig leggyakrabban éppen az a megdöbbentő és elszomorító, hogy nem vesszük észre azt a bizonyos „más rovására megy” effektust.

Valós veszélyt rejt magába az a tény, hogy elidegenedünk egymástól. Ez megmutatkozik a házastársak kapcsolatában, a szülő-gyermek, valamint a testvér-testvér kapcsolatban úgyszintén. Túlbecsüljük önmagunkat, és gyakran éppen olyan célokért küzdünk, amikért nem lenne szükséges minden áldozatot meghozni. Közben nem vesszük észre saját esendőségünket, valamint ráutaltságunkat egy felettünk lévő felsőbb hatalomra, amit, vagy helyesebben, akit a vallás világában Istennek nevezünk.

A világban kialakult mérhetetlenül komoly helyzet, gondolkodásra késztethet mindenkit arról, hogy önmagában átértékelje, mi az, ami számára elsősorban igazi érték. A külcsín, vagy a lelki érték? S ha az esendőségünket tekintjük – lásd koronavírus terjedése –, tudatában vagyunk-e annak, hogy mily mértékben vagyunk érte felelősek saját magunk? Mennyire tudatosítjuk függőségünket a felettünk lévő felsőbb hatalomtól?

Számtalan más és más kérdés is felmerülhet bennünk annak indítékaként, amit az általam említett bibliai idézet gerjeszt lelki világunkban. E böjti időben szánjunk egy kis időt arra, hogy lelki értékeink csodálatos szépségét „portól” megtisztítva élhessük saját magunk és kamatoztathassák embertársaink is.

Elek László, nádszegi plébános