Nyitókép: sita.sk
Megkezdődik az év egyik legszebb időszaka. Ebből kifolyólag a Körkép.sk-n hetente megosztjuk Önökkel egy-egy lelkiayta ünnepi gondolatait, hogy meghitebbé varázsoljuk az adventet.
Elsőként Zsóka János tornai atya szavait ajánljuk figyelmükbe.
Élt egyszer egy király, aki egész életét háborúskodással és hódításokkal töltötte. 60 éves korában számot vetett magában arról, hogy bizony nem sok mindent tanult meg az életről és annak értelméről. Összehívta hát minisztereit és tanácsadóit, majd ezt a parancsot adta:
„Vegyétek magatokhoz az összes pénzt, amit kincses ládáimban találtok, induljatok a világ négy égtájára és hozzátok elém a bölcsesség könyvét! Szeretném végre megtudni, miben rejlik az élet valódi bölcsessége!”
Tanácsadói arannyal teli zsákokkal indultak el a föld minden irányába. Hat év múlva tértek vissza, negyven tevényi rakománnyal: a legkülönbözőbb fajta könyveket hozták el, egy halom igazi könyvritkaságot! A király ezt látva így kiáltott:
„Hatvanhat éves vagyok már, nem lesz időm arra, hogy mindet elolvassam! Válogassátok ki!”
Összegyűltek hát a világ leghíresebb irodalmárai, akik hét évig válogatták a tudományos kincseket. Mindaz, amit kiválogattak, még mindig hét tevényi rakományt tett ki.
„Hetvennégy éves vagyok- szólt a király. – Nincs időm, hogy minden könyvet elolvassak. Válogassatok még belőle!”
A tudósok még hét évig válogatták a könyveket, egészen addig, mígnem mindaz, amit kiválogattak, már csak egy tevényi rakományt tett ki. „Már elmúltam nyolcvan éves- szólt az egyre gyengébb király. – Szemeim is elfáradtak már. Soha nem tudnám elolvasni ezeket a könyveket. Válogassatok tovább!” A tudósok éjjel-nappal dolgozva, további hét évig válogatták a könyveket. A válogatás eredménye egyetlen könyv lett, mely a világ összes bölcsességét tartalmazta. Ebben a pillanatban egy szolga rontott a tudósokra:
„Igyekezzetek, hozzátok a könyvet! A király haldoklik!”
A király, immár nyolcvannyolc évesen haláltusáját vívta. A legbölcsebb tudós a király fölé hajolt, aki erőtlen hangján ezt suttogta fülébe:
„Kérlek, foglald nekem össze egy mondatban az élet bölcsességét…” – „ÉLD A JELEN PILLANATOT!”
Jelenben való élés- bizony nem könnyű feladat egyikünknek sem. Míg a földön élünk, mindig tervezünk. Megtervezzük a kirándulásainkat, megfogalmazzuk a céljainkat, meghatározzuk azon értékeket, amelyekre épül az életünk, vagy legyen az egy teljesen egyszerű dolog, mint például kigondoljuk, mit főzzünk ebédre, lényeg a lényeg: folyamatosan alakítjuk magunkat, és új célokat is tűzünk ki magunk elé.
Kisgyermekként még nem gondolkodunk a jövőt illetően, de ahogy felcseperedünk, kitisztul a látásunk. Rájövünk, Isten hová is szán minket. Ehhez ad jeleket, érzéseket, kapcsolatokat, amelyek által az életünk kiteljesedik.
Felnőttként azonban nem állunk meg a fejlődésben, növekedésben. Rájövünk, hogy mennyi mindenre nem is gondoltunk. Mindig egy új látószögből ítéljük meg úgy önmagunkat, mint a világunkat. Isten alakít rajtunk kisebb-nagyobb mértékben, aszerint, mennyire vagyunk fogékonyak az Ő szavára. Idős korban a múltban időzünk többet. Visszagondolunk gyermekkorunkra, fiatalságunkra. Nosztalgiázunk.
Édesanyai nagymamám 13 évvel ezelőtt költözött el az örökkévalóságba. 83 évet kapott Jézustól, hogy fejlődjön, növekedjen lélekben. Számomra Ő óriás volt. Sokat voltunk együtt. Az alapiskola 7. évétől, főiskolás korom 3.évéig nála laktunk Anyukámmal. Tőle jártam alapiskolába, gimnáziumba végig, és mikor Egerbe elkerültem, haza mindig hozzá is mentem. Nagyon érdekelte Őt, mivel is foglalkozom. Gimiből, mikor hazaértem, mindig megkérdezte, mit tanultunk aznap. Sokat ment vissza az időben saját gyermekkorába. Nagy gazdaságuk volt otthon, és sokat dolgoztak. Teljesen másként éltek, mint mi, akik a 20.század végén születtünk. Léleksimogató volt Őt hallgatni. Egyszerűen beszélt, de szavait a bölcsesség hatotta át. Bár fizikailag elég gyenge volt, a lelke és a hite töretlen maradt.
Jelenben élni. A szó legszorosabb értelmében erre képtelenek vagyunk. Mert időben élünk. A folyamatosság alól nem tudunk kibújni. A múltból szélsebesen haladunk a jövő felé. A legtöbb ember nem nyeri el az élet nagy díjait: nem lesz belőle milliomos, nem választják meg elnöknek, és Nobel-díjat sem kap. Ám, élvezhetjük az élet apróbb örömeit: egy kedves simogatást a vállon, egy ölelést a jóbarátunktól. A teliholdat. Egy szabad helyet a parkolóban. A pattogó tüzet. A naplementét.
Élvezzük az élet apró örömeit, mert az Isten ott van, és várja, hogy felfedezzük Őt. Bőven jut mindenkinek ezen örömökből. Találjunk minden nap valamit, vagy valakit, akinek tudunk örülni. Szívből. Maradjunk éberek. Nemcsak ma. Nemcsak a ma kezdődő adventi időszakban. Hanem életünk minden egyes pillanatában.
Zsóka János atya
Áldott adventet kívánunk mindenkinek!
Körkép.sk/Laky
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
