A szegények kábítószere, avagy harcban a toluol ellen

Ľubomír Okruhlica, a pozsonyi drogelvonó központ igazgatója véleménye szerint a toluol a szegények kábítószere. Hasonló érzései és tapasztalati voltak és vannak Agócs Attilának, Fülek polgármesterének, aki azonban nem állt meg a tények ilyen szintű megállapítása szintjén, hanem tenni is akar ellene.  Véleményét és meglátásait megosztotta a Körkép.sk-val.

Egy üveg toluol alig egy euró

A toluol vagy metilbenzol egy színtelen, 111 °C-on forró folyadék, szaga a benzoléra emlékeztet. Erősen párolog.  Közvetlen belélegezve közepesen vagy erősen mérgező. Az agyat és az idegrendszert károsítja, a részegséghez hasonló állapotot, nem ritkán hallucinációkat okoz.

   

Ipari felhasználására szigorú munkavédelmi előírások vonatkoznak. – olvasható többek között a vegyület leírásában. Szlovákiában ennek ellenére a szabadon hozzáférhető anyagok közé tartozik, egy üveg toluol kevesebb, mint egy euróba kerül.

Ľubomír Okruhlica, a pozsonyi drogelvonó központ igazgatója véleménye szerint a toluol a szegények kábítószere. Hasonló érzései és tapasztalati voltak és vannak Agócs Attilának, Fülek polgármesterének, aki azonban nem állt meg a tények ilyen szintű megállapítása szintjén, hanem tenni is akar ellene.  Véleményét és meglátásait megosztotta a Körkép.sk-val.

Honnan a kezdeményezés?

Látni kell, hogy a toluol és a szipózás egy általános jelenség, nemcsak a mi problémánk. Az utóbbi hetekben megjelent írásokban, riportokban ezt most sokan Fülekhez kötik, mert mi beszélünk róla. A leszakadó régiókban, ahol nagyobb a munkanélküliség, nagyobb a roma népesség, a főleg mélyszegénységben élő romák aránya, ott ez a jelenség mindenhol jelen van. De nem nagyon beszélnek róla, mert úgy érzik, hogy ez egy „ciki“ téma.

Valamikor november tájékán figyeltem fel arra, hogy a füleki városháza közelében fekvő régi utcákban csoportosan szipóznak fiatalok, huszonegynéhány éves fiatal felnőttek kora délutántól egész estig. Akkor kezdtünk el ezzel komolyabban foglalkozni. Összehívtam a városi rendőrséget és a szociális terepmunkásainkat, hogy együtt beszéljük meg, mit lehetne tenni. Felkértem őket arra, hogy figyeljenek jobban erre, térképezzék fel a helyzetet.

Volt már régebben is ilyen?

Igen. Hat évvel ezelőtt Füleken a városi rendőrség biztonsági kamerák segítségével felgöngyölített egy ilyen ügyet. Maga a szipózás nem bűncselekmény. Bűncselekmény viszont az, ha felnőtt ember szipózás céljára toluolt vagy egyéb vegyszert ad gyerekeknek. Akkor a kamerák felvételei segítségével sikerült bebizonyítani, hogy egy felnőtt személy rongyra öntögetve osztotta az utcán gyerekeknek a toluolt. Az illető börtönbüntetést kapott, a gyerekek pedig javítóintézetbe kerültek.  Azt szeretnénk elkerülni, nehogy újra ide fejlődjön a helyzet.

Mit tud tenni jelenleg a város?

A városi rendőrség, ha szipózókat lát, megszólítják őket és felírják az adataikat. Ha kiskorúak is vannak a környezetükben akkor azokét is. A szociális munkásaink pedig ezután családról családra meglátogatják őket. Beszélgetnek velük, az idősebb családtagokkal is, próbálva őket meggyőzni arról, hogy hagyják abba, elmondva, hogy mi lehet a következménye, ha ezt nem teszik.

Vannak követendő példák?

Elkezdtem foglalkozni a jogi háttérrel is, azzal, hogyan lehetséges az, hogy ez az anyag ilyen könnyen hozzáférhető. Arra jutottam, hogy Csehországban szigorúbbak a feltételek, mint nálunk. Ott a Környezetvédelmi Minisztérium tartja nyilván a veszélyes vegyi anyagokat. A 2004-es listát 2005-ben szigorították és hozzáigazították egy Európa Uniós irányelvhez, amely arról szól, hogy a toluol káros az egészségre és a környezetre, ezért korlátozni kell a forgalmazását.

A szabad kereskedelembe Csehországban ma nem kerülhet toluol. Csak az vásárolhatja meg, aki valamilyen vállalkozói tevékenységet igazoló dokumentummal bizonyítani tudja, hogy ezzel dolgozik.

És nálunk?

Ravasz Ábel romaügyi kormánybiztossal Szlovákiában is ezt szeretnénk elérni. Sokan szkeptikusak, többek között az addiktológusok, tehát azon szakemberek egy része is, akik a szenvedélybetegekkel foglalkoznak. Azt mondják, hogy ha nem lesz ez a szer, akkor majd valami más lép a helyébe.

Én viszont azt mondom, hogy ezt a két irányt, tehát a közösségben folyó szociális munkát és a vegyszerek tiltását párhuzamosan kell művelni. A toluol viszonylag monopol helyzetben van. Először úgy 10-12 évvel ezelőtt hallottam azt, hogy a mélyszegénységben élő helyiek, gyerekek és fiatalok, tehát  alap- és középiskolások nyúlnak ehhez a szerhez. A javasolt intézkedés szerintem legalább egy időre megzavarná a hozzájutást ehhez a függőséget kiváltó anyaghoz.

Szlovákiában a Gazdaságügyi Minisztérium vezeti a veszélyes anyagok listáját. El kell érni, hogy ők is hajtsák végre a jogharmonizálást az említett uniós irányelvvel.

Nyilvánvaló, hogy nagy csodákat nem lehet várni. Talán az addiktológusoknak is igazuk van abban, hogy ettől egy csapásra nem fog megváltozni a helyzet, de mi éppen emiatt folytatjuk és mélyítjük el a terepmunkát.

Mik a tapasztalataik?

Az érintettek azt mondják, hogy ha kapnának munkát, akkor minden megoldódna. Ez azonban nem teljesen így van. A szociális munkásaink tapasztalataiból úgy látjuk, hogy nincs törekvés közöttük még arra sem, hogy közmunkásnak jelentkezzenek. A családlátogatásoknál megtörtént, hogy elmondták, ha lenne munkánk, nem történne meg ez. A kérdésre, hogy „próbáltál-e már munkát szerezni“ a válasz az volt, hogy persze, de még „söprögetni sem vesznek fel“. A szociális munkások ott helyben felhívták a koordinátorokat, akik elmondták, hogy az illető még közmunkára sem jelentkezett sohasem.

Ez így egy eléggé elvarázsolt kör, de hiszem, hogy apró lépésekkel, közösségi aprómunkával el lehet érni valamilyen eredményeket.

Tudnak ilyen esetekről iskolai szinten is?

Most nincsenek, de már hallottunk olyanról, hogy a gyerek beszipózva ment be. Úgy tűnik, hogy vannak olyan esetek, amikor iskolakerülő gyerekek iskolaidőben járkálnak a városban beszipózva. Ilyenről van feljegyzése a városi rendőrségnek is. A szociális munkások megvizsgálják ezeket a szálakat is, beleértve az érintett iskolákkal való kapcsolatfelvételt is.

Lesz egy munkatalálkozó, melyen ez a téma is szerepelni fog…

Január 11-re a romaügyi  kormánybiztos összehívott Fülekre egy munkatalálkozót a regionális irodák alkalmazottainak. Meghívást kapnak erre a régió gyermekvédelmi illetve a közegészségügyi hivatalának alkalmazottai is, akik a problémát ismerték ugyan, de a mértéke meglepetésként érte őket.

Úgy gondoljuk, hogy kerekasztaloknál kellene megbeszélni azt, hogyan lehet hatékonyan fellépni a jelenséggel szemben. Átgondolva a helyzetet látható vált, hogy a leginkább érintett, legszegényebb rétegek elsősorban a romák köréből kerülnek ki, akik nem tudnak kikeveredni a helyzetükből. Meggyőződésem, hogy nekünk a mindenfajta hivatalokon keresztül meg kell próbálnunk segíteni.

Puntigán József

Nyitókép: A szerző felvétele