Interjú

Szembe az asszimilációval – a Körkép.sk interjúja Brum Alejandrával, aki Uruguayban fedezte fel magyarságát

Alejandra Brum Uruguayban született, dédszülei még az 1920-as években vándoroltak ki Nógrád megyéből a dél-amerikai országba. Gyermekkorában találkozott először a magyar kultúrával a montevideói magyar házban. Ekkor döntötte el, felkutatja őseit, megtanul magyarul és a magyar kultúrával fog foglalkozni. Mára kitűnően beszéli felmenői nyelvét, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként pedig ő maga neveli a magyar népzene és néptánc szeretetére a felvidéki és erdélyi magyar gyerekeket.

 

A Körkép.sk interjújából Alejandra Brummal kiderül:

  • mit jelent számára egy dél-amerikai országban magyarnak lenni,
  • milyenek az uruguayi magyar közösség mindennapjai,
  • milyennek látja Alejandra a felvidéki, erdélyi és anyaországi magyarokat,
  • mit gondol a szlovákiai magyarság asszimilációjáról és mit kellene tennünk annak megfékezése érdekében,
  • kinek szurkol egy Uruguay – Magyarország focimeccsen,
  • miért döntött úgy, hogy hazát vált és Uruguayból végleg a Kárpát-medencébe költözik.

 

 

Dédszülei még az 1930-as években vándoroltak ki a felvidéki Nógrád megyéből. Miért pont Uruguayba mentek? Mi az ő történetük?

 

Először 1928-ban a dédpapám kelt útra Szügyből. Az új hazában földet kapott és  földművesként dolgozott. Amikor sikerült egy házat építeni és lett egy kevés pénze, akkor a nagymamám 1930-ban indult el utána. Ő Balassagyarmaton született. Miért Uruguayba? Szerintem ez volt az egyetlen lehetőség, nem volt választás.

 

Alejandra dédszülei még az 1920-as években vándoroltak ki Nógrád megyéből a dél-amerikai országba.

 

Alejandra dédszülei még az 1920-as években vándoroltak ki Nógrád megyéből a dél-amerikai országba.

 

Ha jól tudjuk, édesanyja magyar, édesapja uruguayi származású. Ön uruguayi, magyar, vagy kettős identitásúnak tartja magát?

 

Édesanyám spanyol–magyar származású, édesapám spanyol-baszk származású. A négy nagyszülőm már Uruguayban született. Én uruguayi-magyar vagyok.

 

Édesanyja már egyáltalán nem beszél magyarul?

 

Nem, bár nagyon sajnálja, hogy a nagyapám nem tanította meg. Újabban magyar nyelvtanfolyamra jár a Magyar Otthonba, Montevideóban.

 

Alejandra és édesanyja Szügyben 2015-ben.

 

Minek köszönhető, hogy Ön ilyen szépen beszéli a magyar nyelvet? Mikor kezdett el magyarul tanulni?

 

2003-ban kezdtem el igazán magyarul tanulni. A Balassi Bálint Intézetben Budapesten egyéves ösztöndíjat kaptam. Elhatároztam, hogy megtanulom a családom, az őseim nyelvét. Nem csak magyarul tanultam, hanem magyar történelmet és irodalmat is. Közben a Válaszút Táncegyüttesben táncoltam. Ez egy nagyon szép, gazdag, de nehéz nyelv, szeretek magyarul beszélni.

 

Nagyon büszke vagyok történelmünkre, kulturális örökségünkre. Szeretem megélni, továbbadni a hagyományainkat.

 

Uruguayban kivel tudott magyarul társalogni? A családból valakivel volt rá lehetősége?

 

Sajnos a családban nem tudtam magyarul beszélni. Nagypapám volt, aki még valamennyire beszélte a nyelvet, de velünk már nem beszélt  magyarul. Az Uruguayi Magyar Otthonban tudtam gyakorolni a nyelvet, bár csak két-három emberrel, mivel én voltam az első a fiatalok között, aki a Balassiba ösztöndíjat kapott. A többi fiatal nem beszél magyarul. Mostanában viszont a negyedik generációs fiatalok kezdik újra felfedezni a magyar nyelv szépségét és fontosságát. Szinte divat lett magyarul tanulni, és egyre többen jönnek Magyarországra emiatt a Balassi Intézet ösztöndíjával. Én nagyon örülök neki!

 

Uruguayi magyarok találkozója.

 

Hány magyar él Uruguayban?

 

Hivatalosan kb. 5-6000, főleg a fővárosban és környékén. De a Magyar Otthonba rendszeresen járók csak néhány százan vannak.

 

Ha erős a közösség, erős az öntudat. Ha jól működik a közösség, akkor csak jó dolgok jönnek létre.

 

És az Ön környezetében?

 

Én körülbelül 300 magyart ismerek Uruguayban, mivel félig-meddig a Magyar Otthonban nőttem fel.

 

Az uruguayi magyar Tündérkert Néptáncegyüttes fellépése Csécsen 2009-ben.

 

Milyen most az élet Uruguayban?

 

Az ország gazdasága dél-amerikai viszonylatban elég kiegyensúlyozott, az életszínvonal jó. A bérek a magyarországi szintet meghaladják, de az árak is magasabbak.

 

Amit külön kiemelhetnék, hogy nyugodtabban élnek az emberek és többet járnak családi vagy baráti közösségbe. Szeretünk nagy társaságban utazni, nyaralni. Gyönyörű szép hosszú tengerpartunk van, szeretünk együtt „asadozni” (marhahús sütés a szabadban). Nálunk lehet a legfinomabb marhahúst enni. Ugyanakkor a közbiztonság már nem a régi az országunkban.

 

Sajnos, amit az iskolában tanítanak, akár magyarul is, az nem a „mi történelmünk”.

 

Hogyan jellemezné az ottani és a magyarországi, illetve kassai életet, mindennapokat?

 

Teljesen más. Mások a körülmények, mások az emberek, más a kultúra. Otthon kicsit nyugodtabbak az emberek, közvetlenebbek. Szeretjük a társaságot, a barátokkal, családdal együtt lenni, munka után mindig van idő programokat szervezni, színházba menni. Itt sajnos ezt a hangulatot nem nagyon érzem, az emberek sokkal hidegebbek. Mindig nagy a rohanás, ha munka után még marad egy kis idő, akkor is dolgoznak. Persze vannak kivételek. Kassa és Magyarország között túl nagy különbséget nem látok mentalitásban, de identitásban már igen.

 

Montevideóban 1936 óta létezik az Uruguayi Magyar Otthon, ahol a Tündérkert Néptáncegyüttes is működik.

 

Uruguay fővárosában, Montevideóban 1936 óta létezik az Uruguayi Magyar Otthon, amely a kezdetektől az uruguayi magyar művelődés és társadalmi élet központja. Itt székel és működik a Tündérkert Táncegyüttes is, amelyben Ön is táncolt, később vezette is a csoportot. Minek köszönhető, hogy egy dél-amerikai országban 14 ezer km-re Magyarországtól ilyen aktívan foglalkoznak a kivándorlók leszármazottai a magyar kultúrával?

 

A dédszüleinktől, nagyszüleinktől örököltük azt a hatalmas házat, melyet ők saját kezükkel építettek föl, mely a magyar megmaradásuk legfontosabb intézménye lett. Emlékszem, hogy ott milyen szép időket éltünk, gyerekkoromban foglalkoztak velünk: tanítottak bennünket táncolni, magyarul énekelni, főzni. Ha néhány napig nem mentünk a magyar házba, már hiányzott. Utána én is továbbadtam, amit kaptam. Sokat foglalkoztam a gyerekekkel. Most már ezek a gyerekek is felnőttek, tanítják a legkisebbeket, és ezt így visszük tovább. Szerintem azért működik ilyen jól ez a közösség, mert együtt dolgozunk az Otthonunkért, a kultúránkért, és ami nagyon fontos, tudjuk, kik voltak az őseink és nagy büszkeséggel tekintünk rájuk és tiszteljük őket.

 

“Uruguayban divat lett magyarul tanulni.”

 

Azért működik ilyen jól az uruguayi magyar közösség, mert együtt dolgozunk az otthonunkért, kultúránkért, és ami nagyon fontos, tudjuk, kik voltak az őseink és nagy büszkeséggel tekintünk rájuk.

 

Önnek magyarországi férje van. Hogyan ismerkedtek meg?

 

A Tündérkert Táncegyüttessel jöttünk egy hónapos vendégszereplésre a Kárpát-medencébe. Az első utunk a Szilágyságba vezetett, ahol tánctáborban és folklórfesztiválon vettünk részt. Zilahon volt egy fellépésünk, és Péter kísért minket a zenekarával. Ő népzenész, prímás. Ott kezdődött a történetünk.    

 

2014-ben költözött Magyarországra. Miért döntött így?

 

A szerelem…

 

Állampolgári eskü Magyarországon 2014-ben.

 

Nehéz volt elhagyni a szülőföldjét?

 

Nem mondhatom, hogy nem volt nehéz. Ott hagytam a családomat, barátaimat, a csoportomat, a magyar házat, a szép tengerpartot… De itt találtam meg mindazt, amit mindig kerestem, a magyar kultúra bölcsőjét. Szeretek itt lenni, és ez könnyíti a helyzetet.

 

Itt találtam meg mindazt, amit mindig kerestem: a magyar kultúra bölcsőjét.

 

A foci úgy Uruguayban, mint Magyarországon rendkívül népszerű. Tegyük fel, hogy a foci-vb-n egymás ellen mérkőznek. Ön kinek szurkolna?

 

Ez tényleg nehéz kérdés. Nagyon szeretem a focit. Az uruguayi foci elég jó, az utóbbi időben többször is volt szerencsém az uruguayi válogatott mezében szurkolni, nyerni, ami fantasztikus érzés. A magyar foci talán kicsit kezd fölemelkedni, most a legutóbbi Európa-bajnokságon volt először olyan érzésem. Ha lenne ilyen meccs, szerintem mindkettőnek drukkolnék.

 

“Az uruguayi foci elég jó. Többször is volt szerencsém az uruguayi válogatott mezében szurkolni, nyerni, ami fantasztikus érzés.” – Alejandra és bátyja focimeccsen 2013-ban.

 

Tervezi, hogy visszamegy Uruguayba?

 

Látogatóba igen. Ha csak tehetem, megyek.

 

Milyen érzésekkel érkezett a Kárpát-medencébe, és milyenek az eddigi tapasztalatai?

 

Amikor először megérkeztem 2003-ban, az olyan volt, mint egy álom. A Balassiban tanultam, táncoltam, voltak barátaim, akkor 19 éves voltam. Az egyik legjobb időszak volt az életemben. Ezután kb. kétévente jöttem Magyarországra a táncegyüttessel vagy egyedül, fesztiválokra, táborokba Erdélybe és Felvidékre is. Ezek mindig jó tapasztalatok voltak. Most Kassán élek, és természetesen mások a tapasztalatok. De azt gondolom, hogy nagyon szerencsés vagyok. Szeretem az itteni családomat, foglalkozok a magyar néptánccal, a magyar kultúrával. Azt csinálom, amit szeretek.

 

“Magyarok vagyunk!” – Alejandra és családja.

 

Szülei és rokonsága továbbra is Uruguayban élnek. Ők nem terveznek Magyarországra költözni?

 

A rokonságom nagy része Uruguayban él. Ők nem terveznek Magyarországra költözni, bár két unokatestvérem is gyakran jár ide. Egyikőjük most nyerte el azt az ösztöndíjat, melyet én is egykor. Ugyanakkor a rokonságom kis része még mindig Nógrád megyében, Szügyön él. Velük nagyon jó a kapcsolatom.

 

Otthon is kell foglalkozni a gyerekeinkkel. Tisztában kell lenni múltunkkal, jövőnkkel, kultúránkkal. Vissza kell menni a gyökereinkhez.

 

Jelenleg a Petőfi program ösztöndíjasaként Kassán tevékenykedik az ottani magyar óvodában. Mi mindennel foglalkozik?

 

Kassán két óvodába járok rendszeresen, ahol a magyar népi kultúrára épülő készség- és képességfejlesztő foglalkozásokat tartok. Emellett a Márai Sándor Gimnázium és Alapiskolában tartunk rendhagyó tanórákat a férjemmel, illetve zenés-táncos foglalkozásokat is az iskolában. Több kassai magyar szervezettel, intézménnyel is kapcsolatban vagyok.

 

A Rovás Akadémia a fogadó szervezetem, ahol a programok szervezésében segítek. Kassa vonzáskörzetének magyar közösségeiben is tevékenykedek. Debrődön a népdalkörrel, Szepsiben óvodai és iskolai foglalkozásokkal, a Buzitai Általános Iskolában rendhagyó tanórákkal és foglalkozásokkal segédkezem. Nagyidán az Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes munkájában veszek aktíván részt.

 

Alejandra Kassán két óvodába jár rendszeresen, ahol a magyar népi kultúrára épülő készség- és képességfejlesztő foglalkozásokat tart.

 

Mik a tapasztalatai a Petőfi programmal kapcsolatban?

 

Nagyon gazdag tapasztalatokat szerezhetek nem csak a gyerekekkel kapcsolatban, hanem a közösségek működését illetően is. Úgy vélem, a Petőfi Program jó lehetőség arra, hogy a magyar szervezetek közötti kommunikációt javítsam „kívülről” jött emberként. Külön nagy előny a kapcsolatok kiépítésében, hogy az emberek nagy érdeklődéssel fogadják azt, hogy uruguayi magyar vagyok. Az elmúlt időszakban már sok közösségben tartottam előadást az uruguayi magyarokról, mindig nagyszerű hangulatban. Mivel a Petőfi Program még csak második éve fut, ezért nagy szükség van a kreativitásra. Még nincsenek kijárva az utak, ezért nagyon fontos a kapcsolatépítés.

 

Tud más hasonló személyről is, akik a programban részt vesznek?

 

Úgy tudom, hogy a kiválasztott 50 ösztöndíjas között 18 külhoni származású, és én vagyok az egyedüli, aki a diaszpórából jött.

 

Alejandra a magyar néphagyományok szeretetét adja át a kassai ovisoknak. Forrás: youtube

 

Mennyiben mások az uruguayi és a szlovákiai magyar gyerekek? Mások egyáltalán?

 

Mások, igen. Azért, mert más társadalomban élnek. Egyre jellemzőbb nálunk, hogy a gyerekek és a fiatalok újra elkezdtek magyarul tanulni. És talán ezt itt is látom: a harmadik, negyedik generáció visszafordul a gyökereihez. Van olyan, hogy egyes fiatalok, akik magyar származásúak, de szlovák anyanyelvűek, és magyar néptáncra járnak. Ott gyakorolják a magyart, énekelnek magyarul, próbálnak beilleszkedni egy magyar közösségbe.

 

Az uruguayi magyarok harmadik, negyedik generációja visszafordul a gyökereihez. A fiatalok újra elkezdtek magyarul tanulni.

 

Kassai magyar óvodában.

 

Az uruguayi kultúra mennyire gazdag?

 

Tudni kell, hogy Uruguay lakossága 90%-ban európai származású, főleg spanyol és olasz. Éppen ezért nagyon erős a spanyol és az olasz hatás. A másik fontos dolog, hogy nincs 1100 éves történelme az országnak. De persze vannak uruguayi hagyományok, szokások, mint pl. „mate”, „asado”, „el gaucho”, el candombe”, ami a miénk, és nagyon népszerű.

 

2015-ben az erdélyi Kőhalmon önkénteskedett. Miből állt ez pontosan?

 

A férjem volt a PSP (szerk. megj. Petőfi Sándor Program) ösztöndíjasa Kőhalomban, ahova követtem őt, és segítettem a közösségszervezői, pedagógiai munkában. Több közösségben dolgoztunk, gyerekekkel, fiatalokkal, nyugdíjasokkal Kőhalomban és környékén. A református egyház által működtetett szórvány kollégiumban sokféle tevékenységet végeztünk a néptánctanítástól a zakuszkafőzésig.

 

De igyekeztünk az eldugott kis magyar falvakba is rendszeresen kijárni, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket. Úgy érzem, sokat jelentett a PSP az ottaniak életében, és kicsit segíteni tudtuk a szórvány és az anyaország közti kapcsolatokat is.

 

A kőhalmi diákotthon udavrán fellépés után. Alejandra (a kép bal szélén) és férje (a kép jobb szélén).

 

Milyennek látja a felvidéki magyarokat?

 

Látom, hogy nem könnyű a helyzetük. Lehet, hogy sokan „féltek”, azért nem adták tovább a nyelvet és szlovák iskolába íratták a gyerekeket… De úgy gondolom, hogy a családon belül lehetne magyarul beszélni. Talán jobban kellene tudatosítani a felvidéki magyaroknak, hogy hosszú távon a magyar oktatás lehet az egyedüli megmaradás, a magyar identitás megformálódásának biztosítéka. E tekintetben az erdélyi magyarok valamivel öntudatosabbak.

 

Tudatosítani kellene a felvidéki magyaroknak, hogy hosszú távon a magyar oktatás lehet az egyedüli megmaradás, a magyar identitás megformálódásának biztosítéka.

 

Miben mások (mentalitásban) Ön szerint az anyaországban élő, az erdélyi és a felvidéki magyarok?

 

Trianon után mindhárom régió más helyzetbe került, sőt, a kommunizmus alatt még jobban. Úgy gondolom, hogy ezért ma teljesen más a mentalitásuk. Erdélyben talán erősebben őrzik a magyar hagyományokat, identitásukat, főleg a székelyek. Magyarországon talán sokan nem foglalkoznak a magyarságukkal, a magyar kultúrához való kötődésükkel. Felvidéken a legnehezebb a helyzet, mert „ellopták tőlük az identitásukat”. Ők olyan magyarok voltak, mint akik a másik oldalon maradtak, csak nekik már nem volt szabad magyarnak lenni. Talán azért gyorsabban adták fel a magyarságot. Persze ez is más és más vidékenként, elég ha csak Gömört összehasonlítjuk Kassával.

 

 

Felvidéken a legnehezebb a helyzet, mert „ellopták tőlük az identitásukat”

 

Felvidéken felgyorsult az asszimiláció, amit az is igazol, hogy a 2011-es népszámlálás adatai szerint 2001-hez képest mintegy 100 ezerrel csökkent a magyarság száma a Felvidéken. Sokan szlovákul írják a nevüket, szlovák házastársat találnak maguknak, gyerekeiket szlovák iskolába íratják. Ön az ősei nyelvét, kultúráját, örökségét kutatta fel, és „szerezte vissza”. Mondhatjuk, hogy szembemegy az asszimilációval. Mit gondol ennek fényében az itteni folyamatokról?

 

Nagyon fontos szerepe van a közoktatásnak és a családnak is. Sajnos, amit az iskolában tanítanak, akár magyarul is, ez nem a „mi történelmünk”. Otthon is kell foglalkozni a gyerekeinkkel. Tisztában kell lenni múltunkkal, jövőnkkel, kultúránkkal. Vissza kell menni a gyökereinkhez, s akkor csak büszkék lehetünk. Talán így nem lenne olyan gyors az asszimiláció.

 

Erdélyben talán erősebben őrzik a magyar hagyományokat, identitásukat, főleg a székelyek.

 

Mit gondol, mi a legfontosabb ahhoz, hogy a határon túl is megőrizzük magyarságunkat?

 

Szerintem a legfontosabb a közösség. Ha erős a közösség, erős az öntudat. Ha jól működik a közösség, akkor csak jó dolgok jönnek létre. És persze, legyen egy közös, nyilvános, kulturális, világos célunk.

 

Alejandra és kis növendékei.

 

Mit jelent Önnek magyarnak lenni?

 

Én nagyon büszke vagyok történelmünkre, kulturális örökségünkre. Szeretem megélni, továbbadni a hagyományainkat. Szeretek táncolni, magyarul énekelni, beszélni. Kassán is mindenhol büszkén és mosolygósan köszönök magyarul. Szeretném, ha minél többen természetesnek vennék ezt.

 

Arra is van példa, hogy magyar gyökerek nélküli emberek tanulnak meg magyarul.

 

És uruguayinak?

 

Az uruguayi emberek nagyon kedvesek, barátságosak, közvetlenek, szerények… én ugyanúgy tudok azonosulni az uruguayi, mint a magyar kultúrával. Nálunk ez a kettő nem zárja ki egymást, sőt! A Magyar Házba szívesen jönnek uruguayiak is. Arra is van példa, hogy magyar gyökerek nélküli emberek tanulnak meg magyarul. Ilyen a táncegyüttesünk vezetője is.

 

Alejandra és férje, Péter előadást tartanak a kassai Rovás Akadémián.

 

Hol érzi magát otthon? Mit tart a hazájának?

 

Itt, Magyarországon vagy akár a Kárpát-medencében.

 

Melyik a kedvenc helye a Kárpát-medencében?

 

Van egy pár: Gyöngyössolymos, Madarasi Hargita, Székelyudvarhely, Kőhalom, Nagyida.

 

Mik a jövőbeni tervei, és hol képzeli el a jövőjét?

 

Magyarországon. Szeretnék a továbbiakban is a magyar népi kultúrával foglalkozni, és a határon túli magyar közösségekkel való kapcsolatokat építeni.

 

 

Az interjút Tóth Lívia készítette.

 

Fotók: Alejandra Brum archívuma

Nyitókép: Youtube

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kommentek

Etelka & Istvan Hanyecz
2017. jan. 28. 19:27

Gratulalunk keves Alejandra 👍👏 sok sikert,jo egeszseget kivanunk Isten aldasaval neked❤☺😁👍👏Etelka Lam o Istvan Hanyecz

Ceryak Ibolya
2017. jan. 30. 07:37

Nagyon tetszett a riport, erőt, egészséget és kitartást kívánunk továbbra is. Nagyon hiányoztok 😘

A kommenteket lezártuk.

Szóljon hozzá!

Hirdetés (X)

Kövessen minket