Amikor az anyós az úr, avagy Dél-Olaszországban sincs kolbászból a kerítés – Interjú a Salernoban élő és dolgozó Kovács Ágnes idegenvezetővel

 Nyitókép: Kovács Ágnes archívuma

Kovács Ágnes tizennyolc éve él Dél-Olaszországban, ahol idegenvezetőként dolgozik. Pályája elején olaszországi kirándulásokat szervezett, s bonyolított le, s ennek köszönhetően alkalma nyílt bejárni az egész Appennini-félszigetet, mint idegenvezető és csoportkísérő.  Később Olaszországba költözött, de az idegenvezetés, és a turizmus megmaradt az életében. Campania megye hivatalos magyar nyelvű idegenvezetője.

Ami az interjúból kiderül:

Mit jelent egy matriarchális társadalom fejének lenni?

   

Építhet-e egy nő karriert Dél-Olaszországban?

Hogyan élnek az olasz emberek?

Milyen nehézségekkel küzdenek az olaszok?

Milyen az identitása a magyar-olasz szülőktől származó gyermeknek Olaszországban?

Mikor és miért hagyta ott Magyarországot, és költözött a csodálatos Dél-Olaszországba?

1994 óta  foglalkozom idegenvezetéssel, s ennek köszönhetem, hogy megismertem a teljesen más területen dolgozó férjemet, és úgy döntöttünk, hogy követem őt a hazájába. Amikor ide kerültem, nehéz volt elfogadtatni a szakmámat egy dél-olasz férfival, ahol az járja, hogy a nő mosson, főzzön, takarítson, gyereket neveljen. Nem volt egyszerű, de elfogadta, hogy én továbbra is folytatni szeretném az addigi munkámat.

Két lehetőségem volt, megszokom az itteni íratlan szabályokat, vagy megszököm innen. Én az előzőt választottam. A különféle tradicionális szokásokat vagy elfogadja az ember, vagy nem. Kompromisszumokat lehet kötni, de a harcot meg kell vívni. Én is megvívtam a saját harcomat. A férjem a legkisebb gyerek a családban, anyuka kedvenc gyereke, akinek annak idején elrakta a saját folyosómon a cipőit, amit szerinte nekem kellett volna, de én nem tettem meg.

 

Anyósom rövid idő elteltével azonban elfogadta, hogy én nem a férjem munkájából akarok megélni, hanem van saját szakmám, dolgozni akarok, és nem kell, hogy eltartsanak. A matriarchális társadalom feje mindig a férj édesanyja. Az anyós mindenbe beleszól, abba is, hogy hogyan pelenkázom a gyereket. Tradicionálisan vasárnap mindig az anyósnál ebédel vagy vacsorázik a család. A mai napig így van, de valahogy mára már elfogadta, hogy huszonöt kilométerre lakunk, hogy sokszor dolgozom hétvégeken is, így ha otthon vagyok vasárnap, akkor azt az időt a családdal akarom  tölteni. A szakmámban is érzem,  hogy elfogadnak. Eddig nagyon sokan tegeztek engem, mára már megváltozott, s tiszteletből sokan magáznak. Az olaszok,  ha valakit tisztelnek, akkor többes szám második személyében szólnak hozzá.

Nem gondoltak arra, hogy a meseszép Amalfiban, férje szülővárosában telepednek le?

Annak idején amikor idejöttem, két hónapig itt laktunk. Budapestről származom, Amalfi pedig egy pici városka. Én nem tudtam volna hosszú távon itt élni, ahol működnek az íratlan szabályok. Itt mindenki mindenkiről tud mindent, nincs élettere az embernek. Másik ok pedig az, hogy itt a terep szerpentines, sofőr szemmel nézve itt van Európa legnehezebben járható útja, így még dolgozni sem tudtam volna elmenni. Az új lakhely keresésekor az volt a fő szempont, hogy olyan helyet keressünk, ami élhető. Ezért választottuk Salernot. A férjem munkája miatt is nagyon fontos volt, mert az itteni ügyvédek nem az egész országra, hanem egy járásra vannak elosztva.

Milyen  magyar idegenvezetőnek lenni Dél-Olaszországban? Mennyire telített a piac?

A piac telített. A nagy áttörés 2017 környékén volt és 2019-ig rengetegen jöttek, majd jött a covid. 2021-ben is jöttek. Csoportosan és egyénileg is, vagyis munka volt bőven. Nem csak csoportok, de egyének is igénylik a szolgáltatásaimat. Azt mondják, azért hívnak engem, mert itt élek, s így hiteles amit mondok. 2020-ban mindössze három napot dolgoztam, többre nem volt lehetőség a lezárás miatt. Az idegenvezetést az alapoktól kell kezdeni, végig kell járni a ranglétrát, ki kell taposni minden egyes apró követ, hogy elismerjenek, keressenek.

Hogy élnek az olasz emberek?

Az a jólét, amiről a külföldiek sokszor beszélnek, nem létezik, főleg a dél-olasz területen. Amikor egyesítették Olaszországot, északon fejlesztették nagyban az ipart, a dél pedig majdnemhogy félgyarmati sorba került, s ez mind a mai napig rányomja a bélyegét erre a területre. Észak és dél között nagy különbség van, de azért el kell mondani, hogy délen dolgozni sem szeretnek annyira az emberek, tisztelet a kivételnek. A turizmusban viszont szeretnek dolgozni. Örülnek a napsütésnek, a kék égnek, mosolyognak.

Hogy miből élnek, az rejtély. A gondok most jönnek, mert apad a pénzbevételi forrás, az árak pedig emelkednek. Sokan úgy gondolják, hogy minek menjenek el hatszáz euróért dolgozni, ha az ötszáz eurós segély házhoz  jön, s dolgozni sem kell érte. De ebből nem lehet megélni. A pandémia alatt rengeteg korlátozás volt, amelyek még ma is élnek, ebből kifolyólag sokkal nehezebb helyzetben van a turizmus. Ezért látunk hosszú sorokat, hiányzó buszparkolókat, mert valahogy nem voltak felkészülve arra, hogy ekkora tömegáradat zúdul idén a térségre.

 

Milyen nehézségekkel küzdenek jelenleg az olaszok?

A legnagyobb gond az, hogy az árak elszabadultak. A tavalyi energiaárak idén a háromszorosára emelkedtek. Dilemma az itt élő turizmusból élő emberek  számára, hogy emeljék-e az árakat? Ha árat emelnek, nem jön a turista, ha meg nem emelnek, akkor mi lesz, hogyan és miből élnek meg? Olaszországban van egy szabály, hogy húsz fok lehet a lakásban. Ez a rendelkezés nem mostani, eddig is így volt. Itt gyakorlatilag sehol sincs központi fűtés, csak északon. Saját kazánunk van, akkor gyújtunk be, amikor akarunk, de gázvezeték nincs, gázpalackkal fűtünk, és ugye, ma már légkondik is vannak.  Az a hír járja, hogy tizenkilenc fokra leviszik a hőmérsékletet a lakásokban, és arról is lehetett hallani, hogy északon, azokban az iskolákban, ahol nincs lehetőség arra, hogy szponzorálják a fűtést, on-line tanítanak majd. Ahol legnagyobb az áremelkedést, az a menza.

A napi többletköltség emelkedni fog, s ez megterhelő lesz. Az iskolákban az alsó tagozatban ingyenesek a könyvek, a felső tagozaton viszont már fizetni kell. A családnak a kezdő könyvcsomag háromszáz euró körül van. Sokan azzal könnyítenek a kiadásokon, hogy használt könyveket vásárolnak. Rengeteg család kerül nehéz helyzetbe. A gyerekek az iskolában köpenyt viselnek az alsó tagozaton, most viszont a lányom iskolájában az igazgatónő kitalálta, hogy elsőtől nyolcadikig egyenruhát kell viselniük, ami jelen pillanatban a melegítőt jelenti. A melegítő és öt darab rövid ujjú póló, meg két darab hosszú ujjú pulóver ötvenhét euróba kerül.

 

Nekem csak egy gyerekem van, de ahol több van, bár már itt sem jellemző a sok gyerek, ott, abban a családban nem olcsó az iskolakezdés. A három és fél hónapos nyári szünet is nagyon hosszú. Igaz, vannak nyári táborok, de ezek egy hétre, reggel nyolctól délután ötig százöt euróba kerülnek étkezéssel együtt. Aki nem tudja hova tenni a gyereket, annak lehetősége van még arra is, hogy baby-sittert fogadjon a gyerekek mellé, vagy az anyuka és a mama foglalkozik velük. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy az egyetemek is fizetősek. Szóval semmit sem adnak ingyen.

A drágaság miatt tart attól, hogy a turizmus hanyatlani fog?

Igen, félek tőle, mert jelen pillanatban még van pénz az embereknél, mert két év alatt megspórolták  az elmaradt kirándulások árát, viszont idén bepótolták az elmaradást, és elköltötték. Most jön a tél, a számlákat pedig be kell fizetni. Ha a pénz elfogy, a turizmus is hanyatlani fog. Lehet viszont, hogy a turizmus minősége nőni fog, ami azt jelentheti, hogy azok fognak jönni hozzánk, akiket tényleg érdekel a kulturális utazás, és anyagilag sem okoz gondot számukra.

Ha nem jönnek a turisták és kevés lesz a munka, váltana munkahelyet?

Ennyi idősen már nehéz a váltás. Az a tipusú ember vagyok, aki a jég hátán is megél. Így volt ez eddig is, meg ezután is. Ha van gyermeke az embernek, akinek próbál minél többet és minél jobbat megadni, nem tud mit tenni, újratervez. Ha váltani kell, váltok, aztán meglátjuk, hogy mit hoz a holnap.

A lánya mennyire tartja magát magyarnak?

A lányom magyar gyökerekkel rendelkezik, nagyon szereti Magyarországot. Neki Budapest a szórakozást jelenti. S ki az, aki nem szeret szórakozni? Próbálom átülteni benne a tradíciókat, mesélek neki, hogy a mama, amikor gyerek volt, mit csinált, vagy milyen fontos események történtek Magyarországon.

A magyar identitástudatot viszi tovább, kettős állampolgár születése óta. A mentalitása viszont olasz, a beszéd mennyisége és harsánysága is. Olasz az öltözködése, a stílusa is, hiszen ezt látja nap mint nap, de a magyar vér benne van. A huncutság is.

 

Mindig büszkén mondja, hogy a mama magyar. Amikor pedig magyar-olasz meccset néz, és megkérdezik tőle, hogy kinek szurkol, nem tudja eldönteni. Ez nem meglepő, hiszen mindkét vér csörgedezik az ereiben.

Nagy Erika