Orientnek leánya

„…mert hiszem én szilárdan, hogy

Örök-szép e szerelem,

S kitart, mig az órjás Gangesz

Uralkodik Keleten.”

1.

   

Leánykérés

Úgy izgatod fantáziám,

Mint a vágy a szárnyakat,

Megoszthatnád, kicsiny leány

Velem forró ágyadat.

Mertha nincsen olyan biz, ki

Simogatná lelkedet,

Vállalom én, ha párnámul

 Fölajánlod kebledet.

És ha néha éji órán

Majd elkap és pezsg a vágy,

Mély-őszinte kin-örömmel

Fogom majd csókolni szád.

Letörölöm a lelkedről

Vágyakozás kin-hevét,

Föloldom majd, viszonozvám

A tested szeretetét.

S repitlek majd akkor én a

Hőn áhitott ég felé,

Az éjjelnek csönd ködébe

Örömsikoly vesz belé.

Örömsikoly, mely a tiéd

Orientnek leánya,

Hacsak egy kéj, mi vár reánk,

Nem éltünk már hiába.

2.

Pillanat

Örömtelin fürkészvén a

Halványazúr szemedet,

Forró csésze téa mellett

Venném kézbe kezedet.

Dédelgetném ujjaim közt,

Melegitném őtet én,

És kacajba elegyedvén

Véled a bút feledném.

Feledném s tán örökre már,

Mind a bajt, mi vár reám,

Türkiz csónakban evezvén

Öröm borzas gyöngy taván.

S igy találna reánk mind az

Új pillanat varázsa,

Kéz a kézben véled te szép

Orientnek leánya.

3.

Félelem

Szép ifjúval láttalak és

Nem tudom, hogy mit tegyek,

Mert a féltésnek a kinja

Menthetetlen eltemet.

Haló testem szétfesziti

Borús lelkem siráma,

S fájdalomtól ég a szivem

 Orientnek leánya.

Elveszitvén öled, kicsim

Rámtekint a rémület,

S ócskavasként vetni mélybe

Vágyom én az életet.

Mer kihunyt tán, mi volt benne

Jó s biztatott mostanig,

Éltetvén az örömömet

Napkeltétől alkonyig.

Elmúlt talán mindörökre,

Kihúnyt már és elveszett,

Ki fogja vajh majd ezentúl

Átölelni lelkemet?

Kerepesi Igor

Ha tetszett a költemény, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!