Juliette Chateau
1912 május reggelén
Parfümfelhő s el nem oszló bíborködszin-fellegek,
Mély azúrkék lepel mögé rejtőzködő mély szemek,
Gyönyörűszép halk – morajló, bársonyosan csengő hang,
Bús kaland és szomjúságot eláruló csöndharang.
Szép és dacos dámatartás, gyönyörűszép karperec,
S előkelő szép napernyő kezében, mi hűst szerez,
Királykék – szin selyemruha s kecses női kalapok,
Bohó szépen követvén a párizsias divatot.
Varjúkék szín szép masnit hord, haloványéj bőrcipőt,
Selyemfényű lilasált, mely hűséggel takarja őt.
S büszkén hordja ékszereit, fehérarany gyűrüjét,
Felaggatván magára a rózsalelke gyöngy-hevét.
S ekképp lépked macskakövén Párizs legszebb terének,
Bolond rabjává emelvén gyönyörűszép szemének,
És a mélybe rángat éngem magával, hogy vesszek el
Forró vágyak tengerében, ábrándozó kebellel.
És lettem én foglya néki ellenére mindennek,
Azóta se vágyva más lányt én se másik szerelmet,
S mosolygása kedvesemnek
Szivemig ható,
Ifjúságom szép szerelme,
Juliette Chateau.
Pére Lachaise
Könnyed Pere Lachaise-i séta,
Zendülő szép zsenge éj,
Sirhalmoknak árnyai közt
Bukdácsoló kósza kéj.
Fülledt sóhaj, bús szerelmes
Lenge végig a teret,
Mig a sápadt, gömbölyű Hold
Bizalmasan ránk nevet.
Ő látja csak szerelmünket,
Rajta kivül senki sem,
Mig én combjaidra dűlvén
Simogatlak kedvesen.
S nem árulja el, tudom én
Mezitelen kebledet,
S a fejfáknak árnyékában
Ölelkező szerelmet.
Benne bízhatsz te is, kicsim,
Huncút lelkem szerelme,
Nem tudja meg senki, vágyam
Itt üldözött öledbe.
Titok marad, úgy érzem én
Örökre e szép eset,
Bár kedvesem, sikolyodtól
Még a Hold is megremeg.
Kerepesi Igor
Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket aTumblr-en és a Twitteren is!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Nem érkezett még komment. Legyen az öné az első!
A kommenteket lezártuk.