Irodalmi (alkohol) legendák, avagy mit ittak kedvenc íróink? II.

Előző írásomban bepillantást nyerhettünk a legnagyobb külföldi írók italozási szokásaiba, s megismerkedhettünk azokkal az italokkal, melyek nagyban befolyásolták őket alkotói pályájuk során, s nem utolsó sorban a kedvenc italuk közé is tartozott.

Most pedig ismerkedjünk meg a magyar irodalom „nagyágyúival”, akik akarva-akaratlanul is az alkohol áldozatává váltak. Ady, Krúdy, Pilinszky vagy éppen Weöres Sándor sem a kivételt erősítették, így ők is szíves-örömest öntöttek fel a garatra. Nyerjünk tehát bepillantást abba a szoros viszonyba, melyet íróink ápoltak az alkohollal!

Ady Endre (1877-1919)

Kedvenc itala: konyak, bor

A XX. századi magyar irodalom kulcsfontosságú és meghatározó személyisége. A nagyközönség által ismert Héja-nász az avaron, A fekete zongora vagy éppenséggel a Góg és Magóg fia vagyok én…(hogy csak néhányat említsek a legismertebbek közül) költemények szerzője a kor szokásainak és általa felvett szerepnek megfelelően önpusztító életet élt.

Ady Endréről köztudott, hogy szerette az életet, és hogy tudott élni. Alkohol, nők, kalandos élet, és persze nem utolsó sorban fenomenális költészet – ez jellemezte.

   

Ady elég fiatalon kezdte az „ipart”, már tizenéves korában gyakran látogatta a borospincéket. Egyes források szerint Ady nagy versei mámoros állapotban születtek. Leitta magát, majd bódult állapotban kitárult előtte a világ, s azt teljes valójában láthatta.

Szerelmi élete sem volt viharoktól mentes. Első nagy szerelme Léda asszony (Diósi Ödönné Brüll Adél) volt. Heves és szenvedélyes kapcsolatuk, amolyan se veled, se nélküled viszonnyá érett. Ezután a kapcsolat után szanatóriumok között hánykódott, de huzamosabb időre sehol sem tudták kigyógyítani alkoholfüggőségéből. A gödörből egy újabb szerelem rángatta ki, Csinszka (Boncza Berta), akit Ady később feleségül is vett.

Élete vége felé egyszer Nagyváradra utazott Csinszkával, aki megkérte Ady barátait, hogy ne adjanak inni a költőnek. Egy ideig ez működött is, de valahogy mégis tömény pálinka került a költő keze közé, aki egy óra leforgása alatt egy litert el is fogyasztott az italból.

Önpusztító életének persze meglett az eredménye: Ady 42 évesen halt meg. Élete utolsó három hónapjában szinte csak vergődött, alig beszélt és nem evett. Hogy mi volt halálának pontos oka, azt máig sem tudják, de több tényező is közrejátszhatott: vérbaj, alkohol, gyógyszer- vagy nikotinmérgezés.

Érdekesség: Orvosok adatai szerint Ady függőségének korai stádiumában napi fél gramm Veronált (altatószert) szedett és 50-60 szál cigarettát szívott el. Később az adag csak emelkedett, és hozzá jött az alkohol is. A végső stádiumban napi 120-140 szál cigarettát szívott el, 4-5 liter bort és egy üveg konyakot ivott meg, néha az eszméletlenségig.

Idézet: ,, Két fajtájú mámora van a bornak… Az első mámor olyan, mint akárkié, kitüzesít bennünk minden örökhajlandóságot s nagyon hatalmasak vagyunk. Ezután jön az éjszakavégi, hajnali alvás, furcsa sok ébredéssel… S mikor alkonyul, egyszerre csak, bárhol járunk, nyugtalan s tovább is nyugtalannak maradó agyunkat, szívünket befogja a mindenség. Ez már egészen művész-érzés… Hangsúlyozom, ez másnap este jön, a legnagyobb emberi érzékenység, ez a szinte legnagyobb titkokat is kiadó egy vagy két óra. Ehhez nincs köze az alkoholmérgezésnek, a mámornak, ez az idegek perverz bűvészmutatványa.”(Ady)

Krúdy Gyula (1878-1933)

Kedvenc itala: fröccs, bor

Szindbád alakjának megteremtője a modern magyar prózaírás egyik legkiválóbb mestere volt. Nagyra értékelte a finom borokat és az ínycsiklandó ételeket. Igazi ínyenc volt, regényeiben is nagy figyelmet szentelt az ételeknek és az italoknak. Nála érzékletesebben senki sem tudott megjeleníteni egy amolyan régi fajta, komótos étkezést, amikor szinte látjuk, ahogy rezeg a velő a velőscsontban.

Krúdy meglehetősen extravagáns életet élt. Este 7 órakor kelt fel, 8-kor reggelizett a New York kávéházban, majd gyalogosan átsétált a Tabánba. A tabáni kocsma volt a törzshelye. Krúdy itt kizárólag pörköltet evett és vörösbort ivott hozzá. Az asztalnál sem irodalomról, sem politikáról, sem művészetekről nem lehetett beszélni, csak nőkről, de azokról bármit és bármennyit. Általában hajnali 3-4 óráig tartózkodott ezen a helyen, majd megérkezett érte a kocsis, aki mindig ugyanazt a kérdést tette fel: ,,Hova megyünk Gyula úr?“. S a válasz annak rendje és módja szerint mindig ugyanaz volt: ,,Haza, a kis kitérővel.“ Amely alatt azt kell érteni, hogy Krúdy ezalatt mindig talált magának egy-egy bolyongó szépséget, akit hazavitt, befektette a felesége és maga mellé az ágyba, s azok ketten simogatták az írót egész addig, míg az el nem aludt.

Visszatérve italozási szokásaihoz, Krúdy nevéhez egy fröccsfajta megalkotása is fűződik, amely olyan tömény, hogy a fröccs elnevezés inkább a vicc kedvéért van ráaggatva. A róla elnevezett fröccsben (Krúdy-fröccs) ugyanis 9 deci bort kell 1deci szódával keverni. Az író szerint ilyen arányban a víz „megnevetteti“ a bort.

Érdekesség:A hagyomány szerint a fröccsöt Jedlik Ányos találta ki 1842-ben, amikor a „nemzet mindenese”, Fáy András fóti présházában váratlanul előhúzott a háta mögül egy palackot, és szódát spriccelt a meglepett társaság borába. „Mi ez? – kérdé Czuczor Gergely nyelvtudós. „Spriccer” – mondá Jedlik. „Túl németes – így Vörösmarty Mihály -, legyen inkább fröccs!”

Idézet: „Az embernek csak az első lépést kell megtenni a züllés útján, a második lépés már természetszerűleg következik.” (Krúdy)

Pilinszky János (1921-1981)

Kedvenc itala: vörösbor

A Kossuth- és József Attila-díjas, mélyen vallásos költőről előbb gondolná az ember, hogy következetes absztinens volt, mint részeges. Pedig nem vetette meg az alkoholt, és egyéb mást sem.

Egyik nagynénje egy szervita rendi apáca volt, és egy leánynevelő intézet igazgatója, így Pilinszky gyerekkora apácák és fiatalkorú prostituáltak közt telt. Innen is eredeztethető mély katolikus hite, valamint a bűn és a büntetés tematikája költészetében.

Szinte nem meglepő, hogy ő is az önpusztító életmódnak hódolt. Láncdohányos volt (napi 30-40 szál cigaretta), ivott, gyógyszereket szedett, mellé pedig literszámra fogyasztotta a kávét.

Sajnos a mesterséges élvezetforrások nélkül nem tudott létezni, mivel a természetes harmónia nem adatott meg neki. Küzdött a megőrülés ellen is. Félt álmaitól és a nappali vízióktól, sőt a hallucinációktól. A neurózissal (túlérzékenység, álmatlanság, szexuális zavarok)is kemény küzdelmet folytatott élete során. Állapota gyakran átment a szélsőséges kedélyállapot depressziós formájába.

Idézet: „Részeg vagyok. Rosszul vagyok. / Elnézően elfogadnak és / elnézően hazatessékelnek. / A két szoba közül melyik üresebb” (Kötetben meg nem jelent töredék, 1974)

Weöres Sándor (1913-1989)

Kedvenc itala: bor

Nem igazán közismert, hogy a máig egyik legnépszerűbb költőnk – kinek gyermekversein nemzedékek nevelkedtek – igen szoros és egész életre szóló barátságot kötött az alkohollal.

Szimbiózis-szerű szoros szerelemben éltek feleségével, Károlyi Amy-vel egészen haláláig. Némi utánajárással pedig legendás történetek sejlenek fel a Galagony, Száncsengő és a Csiribiri c. versek nagyszerű szerzőjéről. Felesége, annak érdekében, hogy férje ne juthasson szeszhez, bezárta a szekrénybe. A későbbiekben pedig kötelezvényt íratott vele alá, hogy napi fél liter bornál nem fog többet inni.

Weöres szeretett inni, s ezt is úgy valósította meg, mint egy gyerek, aki először fogyasztott alkoholt. Amit elétettek, gondolkodás nélkül megitta, aztán álmélkodott a hatásán.

Érdekesség: Egy alkalommal Károlyi Amy megunta férjének az alkohollal kapcsolatos tapasztalatainak bővítését, s mielőtt elment otthonról, rázárta férjére a dolgozószoba ajtaját. Weöres eközben sem maradt rest! Mivel nem tudott kijutni a házból, ezért az utcán dolgozó munkások segítségét kérte, hogy hozzanak neki pár palack italt, amit testvériesen megosztott velük, saját részét pedig madzagon húzta fel a szobába.

Idézet: ,,Az alkohol nem serkenti a költészetet – mondta; saját tapasztalatomból tudom, hogy részegen nem tudok verset írni, csak firkálni s a részeg firkálmányok lélektanilag érdekesek és önfelfedezőek, de művészileg vacakok.“

Takács Henrietta

További ajánlott írások:

1. Irodalmi (alkohol) legendák, avagy mit ittak kedvenc íróink? (I.)

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket Tumblr-en és Twitteren is!