Köszönet

Van a „művészlelkeknek” egy sajátosan furcsa perverziójuk, mégpedig hogy szeretnek látványosan és hangosan szenvedni. Önkényesen fölvállalni a mártírság szent keresztjét, körülvéve magukat figyelő, sóvár és szánakozó tekintetekkel. Érzelmeik, vélt vagy valós emóciójuk pedig szüntelen a végletek közt reszket, óriási kilengésekkel lepvén meg környezetük. Gyakran pedig igen keresetlen szavakkal tipornak bele mások lelkébe. S hová vezet általában érzéketlenségük? Az elmagányosodás legbiztosabb útjára. Addig-addig tépik-rúgják és fojtogatják kötelékeik, míg azok erőtlenül el nem szakadnak, földre nem hullanak, s el nem tűnnek szemeik elől.

Kövesd a Körképet a Facebookon!

S amikor már föleszmélni készülnének, ezredszerre is megbánván és megvezekelvén újra és újra elkövetett ostobaságaik, meglátják talán, hogy későn van már. Az idő előrehaladtával ugyanis egyre nehezebb és nehezebb forradás nélkül begyógyítani a sebeket…és a szörnyű megváltoztathatatlantól való félelmükben nem marad más esélyük, mint szavakba remegni bizonytalanságuk és tapogatódzó, halk, settenkedő szeretetük, mely mindenek ellenére is ott lappang bensőjükben. Kis szerencsével megbánásukban mindig igazat szólnak, még akkor is, ha aztán újra és újra bűnbe esnek. Akár csak jómagam, ki szavakkal próbálja orvosolni tetteit, gondolatokkal próbál vigasztalni, ha más esély nem adatik. Ez marad csak: újra leírni az Örökérvényűt. Köszönetet mondani, mert szükség van rá, hatalmas…

Kétség rágta gyerek – szívem

Haragjába merülten,

Gyakran mind, mi körülvett és

Csodaszép volt, feledtem.

   

És olyankor szenvedtél,

Hisz gyötörtelek tégedet,

Kitaszítván kezeimből

Enyhet adó kezedet.

De te mégis felém néztél,

Letörölvén haragom,

Szereteted túlnőtt az én

Bolond akaratomon,

S mindeneknek ellenére

Megmaradtál énnekem,

Derítni és szeretettel

Átölelni életem.

Megmaradtál, csak hogy néha

Földerítsen a szavad,

Vagyhogy éppen megnyugtasson

Kebeled és ajakad,

Hogy még szeress, jelen legyél,

Érinthessem kezedet,

És még százszor érhessen majd,

Ha még nem ért Köszönet.

A dolgok szüntelenül változnak, alakulnak, mint a domborzat és tengerek, így talán esély adatik az embernek is változni egyszer…

Kerepesi Igor  

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!