Akasztottak balladája
Csenge még a fülembe
És megannyi kijjebrudalt
Könnyűvérű nő neve.
Olcsó prostik s alkoholos
Éjszakáknak magánya,
Bűn s kételyek tigriskarma,
Kéjek kígyómarása.
Eme mérleg hát az övé,
És megannyi ríme még,
Nyaka köré szorúlt kínok,
S fölötte a tiszta ég.
S bár húsában a föld alatt
Zsiros kukac foga rág,
Verseiben mindig éget,
Föltámad a régi vágy.
Ifjúkori botlásának
Létmérgező kínjai,
Örök hallgatásra ítélt
Sóvárgó szép álmai.
Városoknak mély szennyében
Fürdőző szép remények,
Kárhozat és borús átok,
Eltorzúlt kísértetek.
Ez hát rémes terhe néki,
Bűne, melybe elmerűlt,
S melyért borús feje fölé
Gond terhelte felleg űlt.
Menekülést nem remélhet,
Remény csak a magas ég,
Mely mindenek ellenére
Föloldozást ígér még.
Kerepesi Igor
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!
További verseket költőnktől az Irodalom címszó alatt találsz.
Megosztás:
Címkék: François Villon Kerepesi Igor vers Villon
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
