Őszi éj

Ráfeküdt a Hold az Éjre,

   

Ezüstfénnyel fonta át,

És az Úr, mint szép ruhára,

Égre fűzte csillagát.

Ám az Éjjel hűs hevében

Még a Hold is reszketett,

Igy végűl a sötét felhők

Fátyolába rejtezett.

S mint a porszem, szállt az idő,

Kristályhava meg sem állt,

Míg hirtelen minden álmom

Észrevétlen ködre vált,

S egy útszéli fogadóban

Fölsejlett a fény dala,

Eltakarni látszott azt is

Egy fa rozsda-fátyola.

S belébújtam kabátomba,

Sikoltott az őszi szél,

Mint a gyermek, félelmében,

Reszketett egy kis levél.

Botladozva lépett árnyam,

Leszállott a csend pora,

S szivéről már álmát rázta

Le egy új nap hajnala.

Kerepesi Igor

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

További verseket költőnktől az Irodalom címszó alatt találsz.