Menilmontant útján …

I.

Menilmontant útját járom

És a hulló levelek

Bíborszínű, halk-susogó,

 Szép szőnyegén lépdelek.

Reám tekint az őszi nap,

   

Mohón szórja sugarát,

S hallgatom a fák útszéli

Szipogó, lágy sóhaját.

.

S amíg álmom szabadon foly,

S amíg hull a holt levél,

Egy kis szellő az utcának

Fái közt örömzenél.

Oly szép itt az ősz, mint amily

Sehol másütt nem lehet,

Miljom színű szép ruhában

 Pördűlnek a levelek.

Majd hirtelen fölnézek én,

 Akkor látom, mily csoda,

Fölöttem egy öreg háznak

 Mikor kinyíl ablaka,

És kilép a szép erkélyre

 Egy leány, és ott megáll

S úgy érezem, lágy ölében

Nem zavarna a halál.

II.

Ott áll egy szál lepelében,

Erkélyéről néz le rám,

-Menilmontant útját járván-

Egy fiatal szép leány.

Fényes, finom, bronz-válláról

Lehullik a szűz-lepel,

Barna haja kibontva száll,

Moccanatlanúl figyel.

Mezítláb áll, puhán lépked,

Fény nyaldossa lábait,

Amint áll az erkély kövén,

Amint festi ajkait.

Hűvös szél jön, levélt borzol,

Összébbhúzza lepelét,

Rátekintek, s ő félénk – mód

Elfordítja kis fejét.

Játszó, hamis, szent-szülemény,

Leple alatt bőre bársony,

Hamvas, tej-szín, kerek alma

Keble, melyet rejt a vászon.

 Csak sejthetem, mily szép lehet,

Leple elrejt oly sokat,

Sziluettjét látom csak, sok

Drága göndör vonalat.

S amíg fürdöm mosolyában,

Addig a hűs őszi szél

Vadúl táncra perdűl és csak

Rí, röpűl a falevél.

Igy hát egyszer reám néz még

Utólszor s én hozzá fel,

Mintha Isten símogatna,

Vígazstal szemeivel.

III.

Betér aztán szobájába,

Szemtelenűl fordúl be,

Rám se néz, csak hetykén lép és

Eltűnik a vágy vele.

Elég volt a játék mára,

Gondolta, és otthagyott,

Búsan lépve és remélve

Kutattam az ablakot.

Egy pillanat volt az egész,

Felemelt majd eldobott,

Édesítvén és azután

Keserítvén a napot,

Ám hirtelen, ekkor mégis

Megmozdul a függöny még,

És a leány még utólszor

Felém derül, mint az ég.

Mint a lovag kedveséhez,

Járulok én most elé,

Rám mosolyog, s úgy indulok

Célom, Pére Lachaise felé.

Menilmontant útját járom,

 És a szelíd őszi nap,

Reám szórva mind sugarát

 Kíséri az útamat.

Kerepesi Igor

További verseket költőnktől az Irodalom rovatban találsz.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!