Ébredéskor

Legutóbbi versem (Otthonában) folytatásaképp tálalom következő szerzeményemet, mely a szerelmes estet követő nap reggelét ragadja meg. Az ébredés mozzanatait…

   

Belép lassan kis szobámba,

Csöndbe-lépve jő felém,

S mint egy angyal, épp oly édes

Szende, apró tünemény.

Bebúj aztán szépen hozzám,

Paplan alá rejtezik,

S megcsókolom piros száját,

Nyakát, kicsiny kezeit.

S mint a gyermek, úgy játszik ő,

Bolondos kis szerelmes

Épp oly lány, mint milyre vártam,

Hű, szerető és nemes.

S úgy elhalmoz örömével,

Eltompitva sóhajom,

Érjen nála, azt szeretném,

Mosttól minden hajnalom.

S merthogy vele olyan jó itt,

Ki sem dugom lábamat,

Hűs November, nem érdekelsz,

Nem eresztem ágyamat.

Hagyom, fusson, amint eddig

Bársonyon a gyors idő,

Kinek kellne hűvös ábránd,

Ha itt hever velem ő?

Kerepesi Igor

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

További verseket költőnktől az Irodalom rovatban találsz.