Leány-anya

Egy októberi estén, az autóbuszban ülve…

   

Leány ült le mellém este,

Törékeny és hallgatag.

Nyugtalan volt, feszes teste,

Szürke színű árny-alak.

Teher nyomta kókadt lelkét.

Éreztem, bár nem beszélt.

Szavak nélkül is értettem

Rajtam hagyott két szemét.

Kicsiny gyermek ült ölében,

Mocorgó és nyugtalan,

Szegény leány úgy kutatta:

Ifjúsága merre van?

Oly tehernek adta magát,

Mit viselni nem tud még,

Gyümölcstermő méhe: méreg,

Lelke fájdalomban ég.

És a sérült ifjúságát

Elsiratni nem meri,

Fél az Úrnak haragjától,

Fájdalmát így temeti.

Drága leány, ha tehetném,

Én segítnék terheden,

Mert szeretném, ha még egyszer

Virág nyílna lelkeden.

Kerepesi Igor

További verseket költőnktől az Irodalom rovatban találsz.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!