Egy furcsa ötlettől vezérelve, visszanyúltam a múlt versterméséhez, s kiemeltem belőle egy szinte már elfeledett szerzeményemet…
Félhomályban üldögélünk,
Éj-szemedbe vágy ragyog,
S arcod nézem, amint felém
Félénk derűd mosolyog.
Ébenszínű szép hajadnak
Illatába rejtezem.
Reá és a mosolyodra
Fektetém rá két szemem.
S úgy merülök bennük el,
Mint megtelt csónak merül el,
Buja vágyam játszadozva
Kószál képzeletemmel.
Derűd, hangod és a bájod
Símogat és Boldogít,
Szemed játszik, tekinteted
Megragad és eltaszít.
S mikor nevetsz, egy kacajjal
Több gyönyört lopsz szívembe,
Mint amennyi járna nékem,
Mint amennyi illetne.
Ezért vágyom rádlehelni
Minden érzeményemet,
S kitárni már végre néked,
Kitárni már szívemet.
Kerepesi Igor
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!
További verseket költőnktől az Irodalom rovatban találsz.
Megosztás:
Címkék: igee Igee Kerepesi Kerepesi Igor vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
