A könnyelműhöz

„Könnyűvérű”, mondja rólad

Mind, akit csak ismerek,

S úgy folytatja, nálad bármit,

Épp csak szívet nem lelek.

Fejetlenül szórod széjjel

   

Tested drága kincseit,

S eltakarod mások elől

A helyt, hol a szív lakik.

Vágy kísérti lankadatlan

Sóvárgó, kéj – öledet,

S egy ígéret s figyelemért

Bárki fiát öleled.

„Nem is tud az szeretni tán”,

Igy beszélnek rólad ők,

„S egyébként is ki szeretne

Magafajta bukott nőt?”

Én azonban jól ismerlek,

Tudom már, hogy milyen vagy,

S azt is tudom, mily férfikkal

Osztod meg az ágyadat.

És látom én azt is éppen,

Milyen tiszta a szíved,

Csak azért, hogy vész ne érjen,

Nem tárod ki kebeled.

Osztogasd hát fűnek-fának

Ifjú hévvel kegyeid,

S érintsenek minden éjjel

Új férfiút kezeid,

Mondja rólad: „könnyűvérű“

Mind, akit csak ismerek,

Elnézem én, hiszen tudom,

Aranyból van a szived.

Korral múlik majd a pajzán

Rabúl ejtő furcsa vágy,

S lesz ágyadból, mely most feldúlt,

Nyúgalmas hitvesi ágy.

Kerepesi Igor

További verseket költőnktől az Irodalom rovatban találsz.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!