267 éve született J. W. Goethe német költő, regény- és drámaíró

Johann Wolfgang Goethe német költő, író, a reneszánsz embereszmény egyik utolsó európai képviselője, a világirodalom egyik óriása 1749. augusztus 28-án született.

Frankfurt am Mainban, gazdag patríciuscsalád gyermekeként látta meg a napvilágot, majd Lipcsében és Strassburgban tanult jogot. Irodalmi pályája rokokó versekkel indult, amelyekben a szerelmet és a bort dicsérte. Strassburgban találkozott Herderrel, aki felhívta figyelmét a népköltészet, valamint Shakespeare jelentőségére. Vele „versengve” született meg Götz von Berlichingen című vadromantikus drámája, amely vaskos trágárságai miatt nagy vihart kavart, ám Goethét a Sturm und Drang irodalmi mozgalom egyik vezérévé tette.

Levélregénye miatt öngyilkos hullám söpört végig Németországon

   

1772-től a wetzlari birodalmi kamarai bíróságon dolgozott, itt ismerte meg egy per során a Faust Margitját ihlető gyermekgyilkos anyát. Wetzlari ismeretség volt Charlotte Buff is, aki iránti szerelme ihlette Az ifjú Werther keservei című szentimentális levélregényét. A kötet botrányos világsiker lett, hatására a szerelmes ifjak között megnőtt az öngyilkosságok száma.

1775-ben Károly Ágost új weimari herceg, egykori egyetemi társa meghívására a városban telepedett le, s hamarosan a kis állam nélkülözhetetlen miniszterévé emelkedett. Hajtotta a politikusi becsvágy, így Weimart a polgári jólétet szolgáló mintaállammá kívánta fejleszteni.

Ebben az időben kezdődött szenvedélyes szerelme a férjezett Charlotte von Steinnel, akiben méltó szellemi társra is lelt. 1786-ban Itáliába utazott, az út az antikvitás felfedezésének élményével ajándékozta meg. Ekkor születtek Iphigenia Taurisban és Torquato Tasso című drámái, valamint a Római elégiák.

Nagy barátságot kötött Schillerrel

1794-ben kezdődött termékenyítő, nagy barátsága Schillerrel, akivel lapot szerkesztett, balladákat és xéniákat (szatirikus epigrammákat) írt, s biztatására fejezte be fejlődésregényét, a Wilhelm Meister tanulóéveit.

A világirodalom talán legnagyszerűbb párosa soha nem tegeződött össze, Herr Exzellenznek, illetve Herr Doctornak szólították egymást. Schiller 1805-ös halála után intellektuális magányát a jénai romantikus iskolához fűződő kapcsolata enyhítette.

Élete utolsó évtizedében megírta a Wilhelm Meister vándoréveit, 1830-ban pedig befejezte a monumentális Faustot, amelyet a rendkívüli intellektuális tartalom mellett formai sokféleség is jellemez.

„Több fényt!”

Szépírói munkásságán túl természettudományos írásai is figyelemre méltóak: Színtanában foglalkozott színelmélettel, botanikai, biológiai ismereteit A növények alakváltozása és Az állatok alakváltozása című tankölteményeiben foglalta össze.

1832. március 22-én halt meg Weimbarban, utolsó szavai állítólag így hangzottak: „Több fényt”. Halála után pedig titkára, Eckermann Beszélgetések Goethével című könyvében adott képet az író napjairól, gondolatairól.

Forrás: múlt-kor.hu/ekultura.hu

Nyitókép: bonlivre.tistory.com