Hány ezerszer megbántam már
És még hányszor bánom meg:
Elengedtem, ahelyett, hogy
Fogtam volna kezedet.
S Veled veszett sok belőlem,
Mit már vissza nem kapok,
Veled veszett el az Öröm,
Mit azóta kutatok.
Pedig minden megvolt benned,
Amit férfi remélhet,
S azóta sem volt, ki engem
Nálad jobban szeretett,
S hidd, hogy mindent megadnék én,
Most ha küldne el az ég,
Csodám lennél, unhatatlan
Bájos, kicsi feleség.
Inkább magam tagadnám meg,
Minthogy újra Tégedet,
Őriznélek akkor már, mint
Legfontosabb Kincsemet,
Fontos lennél, s én is már, mint
Fontossal úgy törődnék,
Ahogy régen, Veled újra
Teljes ember lehetnék.
És mint felnőtt állnék hozzád,
Nem, mint dölyfös kisgyerek,
Nemcsak magam öröméért,
Miattunk volnék veled.
Ha szeretnék, érted tenném,
Önzetlenül, Hálával,
Amért újra rám, e bolond
Csavargóra találtal.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: elengedtem Felvidék Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Kerepesi Igor pillanatok pozsony vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.