Árnyalatok 11 – Volna?

I.

Mennyi minden volna másképp, hogyha esélyt kapnék újra:

Kijavítni mind a hibát, ami rég a lelkem dúlja,

Mennyi mindent tennék máshogy!

Mennyi szavam hagynám el,

Meg ne bántsam azt, ki fontos,

És ki csak jót érdemel.

Mennyi minden volna másképp, ha most lépnék csak az útra,

Úgy ölelném forrón, hosszan, hogy ha újra mellém bújna,

S ha engedne maga mellé

Ágya puha ölébe,

Átölelve csúsztatnám a

Kezem kicsiny kezébe.

S mennyi minden lenne jobb most, hogy ha újra rám hajolna,

Kifejezném, hogy szeretem, ahogy régen illett volna,

Mennyi álmát próbálnám meg

Valósággá tenni én,

Hogy becsülném magam mellett!

S hogy köszönném, hogy enyém!…

II.

S mennyi minden volna!

Volna?

 Volna vajon tényleg másképp?

Vagy csak hiszem, hinni vágyom, hogy érette megváltoznék?

Vajon tényleg elfeledném

Mind a vágyat, ami éget?

Amit meg bár nem éltem még,

Hiszem mégis, hogy megélek.

Tennék érte: enyém legyen? Vagy a kétely győzne újra?

Nélküle a magány bánt, míg mellette tán kétség dúlna.

Öröm volt a jelenléte,

De csak félne mellettem,

Megtalálta végre útját,

S más az utam énnekem.

Kerepesi Igor